Kövess minket

Kult

A Trainspotting írója szerint a drogellenes háború igazából emberellenes háború

Irvine Welsh még mindig szabadságra vágyik.

Megosztva

A magazin 25. évfordulójának alkalmából hosszabb interjút adott Irvine Welsh, a Trainspotting írója a Dazed & Confusednak. Az író többek között beszélt kultikus könyvéről, drogokról és a londoni Fabric klub bezárásáról is.

A Trainspotting máig rezonál az emberekkel, pedig a heroin szinte teljesen eltűnt a fiatalok életéből, még túlzással sem lehet nagy problémának tekinteni a mai társadalomban. De akkor miért releváns még mindig Welsh 23 évvel ezelőtt megjelent könyve? Az író szerint ez annak köszönhető, hogy igazából nem a korai ’90-as évek angliai drogkultúrájáról, hanem a munkásosztály céltalanná válásáról szól. Ami pedig akkor a munkásosztály problémája volt, az most a középosztályé.

„Sokan úgy érzik, hogy egy disztópikus jövőkép valósult meg napjainkra, de akkor mit tudunk csinálni? Nem egyszerű ezt megemészteni, ezért a választ sokszor a drogokban keressük.”

Welsh szerint az életszerű karakterek is segítették a könyv kult státuszát. “Mindenki ismer olyan arcokat, mint Sick Boy (manipulatív, de mégis elbűvölő), Spud (a béna, akinek mindenkinél jobb szíve van), Begbie (hirtelen haragú), és persze Renton, akibe bármelyik olvasó (vagy néző) bele tudja képzelni magát, hisz az élet nagy útkeresése során hibákat vét ugyan, mint mi mindannyian, de közben csak egy dologra vágyik: szabadságra.

[gif]https://media.giphy.com/media/52I1xiKXCZVHq/giphy.gif[/gif]
A nemrég bezárt Fabric nevű legendás londoni klubról is meg van a véleménye. Nem látja megalapozottnak az ecstasy miatt elhunyt két fiatal halála utáni bezárást, pláne mivel több mint 150 ezer ember tiltakozott ellene, köztük több más szórakozóhely vezetője, sőt még a londoni polgármester is. Welsh szerint az egész mögött az állhat, hogy átalakítják a környéket és ebbe a képbe nem illik bele a Fabric. De ha már drogok, az írónak erről is szilárd nézetei vannak:

Nem a drogok ellen harcolnak, hanem az emberek ellen. A drogellenes háború igazából emberellenes háború. Az egész egy nagy polgárháború – az állam a saját polgárai ellen.

Végül arra a kérdésre, hogy hisz-e még a szabadságeszményben, azt válaszolta:

[highlight]“Muszáj, nincs más alternatíva. Ha nem hiszel a szabadságban, akkor mégis miben hiszel?”[/highlight]

Kattints a kommentekért

Írd le a véleményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hirdetés
Hirdetés

Facebook

Hirdetés