Keresés
  • Főoldal
  • Aztaaa!
  • Amúgy azt tudtad, hogy Spongyabob egy erőszakos és rasszista gyarmatosító? Akkor jó, mert én sem.

Amúgy azt tudtad, hogy Spongyabob egy erőszakos és rasszista gyarmatosító? Akkor jó, mert én sem.

Kersner Máté- 2019.10.15. 18:11
Egy kutató szerint pedig igenis ez a helyzet.

Spongyabob Kockanadrág október 11-én ünnepelte a 20. szülinapját, a jeles évfordulón rajongók milliói - köztük kicsik és nagyok -, éltették a legendás szivacsot...a Washingtoni Egyetem egyik professzorát leszámítva.

Olybá tűnik, Holly M. Barker nem osztja a tömeg véleményét és nem éppen jópofa, generációkon átívelő, imádnivaló alkotásnak tartja a rajzfilmet, vélekedése szerint a Stephen Hillenburg alkotta mese inkább

rasszista és erőszakos jelentéssel bír.

A professzorasszony egy akadémiai lapban publikált cikkben próbálja indokolni elméletét és több aspektusból is vizsgálva az ügyet igyekszik kicsit jobban rávilágítani erre az igencsak újszerű teóriára, ami röviden a következő:

a SpongyaBob sorozat valójában egy aranyos és vicces köntösbe bújtatott amerikai propagandafilm, ami a gyarmatosítást, avagy a bennszülöttek lakhelyének erőszakkal történő elvételét propagálja és még arra is kísérletet tesz, hogy a sötét, hidegháborús múlt kegyetlen katonai akcióit eltussolja.

“SpongyaBob és barátai fontos szerepet játszanak abban, hogy a bennszülöttek földjeinek gyarmatosítók általi kisajátítása normalizálva legyen, mindeközben pedig eltörlik Bikinifenék eredeti lakóit a föld színéről.” - írja Baker a “Felkavaró Spongyabob és az erőszak hagyatéka Bikinifenéken” című cikkében. 

Bizonyos állítások egyébként nem állnak messze a valóságtól, hiszen a víz alatti városkával párhuzamba állított Bikini-atoll tényleg létezik, a Marshall-szigetek részét képező Csendes-óceáni területet még a hidegháború idején az Amerikai Egyesült Államok használta, mint kísérleti terepet: 1946 és 1958 között 23 hidrogén-és atombombát robbantottak fel itt. Ahogy azt az Index is kiemeli, éppen ezen történelmi tények hatására született több olyan rajongói konteó is, miszerint Spongyabob és barátai valójában mutáns lények, akik pont a robbantási kísérletek hatására lettek azok, amik.

Barker egyébként sok súlyos és már-már szürreálisan ható vád mellett többek közt azt is felhozza, hogy a készítők még a Csendes-óceáni kultúrát is képesek voltak kisajátítani, hiszen sztereotip módon használják a Hawaii ingeket, az ottani öltözködést és a hawaii stílusú zenét a sorozatban, bizonyos karakterek pedig ananászban és Moai szoborban laknak.

A professzor szerint még a rajzfilm főcímdalával is gond van, ami gyermekded és butuska stílusa miatt a régiót komolytalannak állítja be (a professzor itt egyébként a “nautical nonsense" jelzővel él). És ez még nem minden: problémás az is, hogy nincs meg a megfelelő egyensúly a női és férfi nemű szereplők száma között, nem mellesleg azzal, hogy a főszereplőnek a “Bob” nevet adták, sokkal inkább egy mindennapi, jellegtelen hőst (“everyman character”) alkottak meg, mintsem egy kulturális szempontból értékes alakot, akire a fiatalság fel tudna nézni. 

Barker annyit azért hozzátesz, hogy az alkotók valószínűsíthetően nem gyarmatosításra, megszállásra, vagy kulturális kisajátításra gondoltak, amikor megálmodták a sorozatot, azonban figyelhettek volna jobban a kényes párhuzamokra és a kifogásolható és káros mögöttes jelentésre. 

A cikk végül aztán így zárul:

"Kínosan kéne éreznünk magunkat amiatt, hogy egy hamburgerimádó amerikai közösség megszállja Bikinefeneket, és teljes mértékben lerombolja annak szuverenitását" *

Oké.

(Fox News / Index)

* Az idézőjelben az Index.hu fordítását közöltük.

Hozzászólások