Keresés
  • Főoldal
  • Aztaaa!
  • Százhatvan éve született a libidó és a hipnózis atyja, Sigmud Freud

Százhatvan éve született a libidó és a hipnózis atyja, Sigmud Freud

Offmedia- 2016.05.06. 10:51
61
1856. május 6-án látta meg a napvilágot Sigmund Freud osztrák orvos, a pszichoanalízis megteremtője.

A morvaországi Freibergben (ma Pribor, Csehország) született zsidó kereskedőcsaládban. Anyja húsz évvel fiatalabb volt apjánál, akinek Freud születésekor már volt két nagy fia. A család 1859-ben Lipcsébe, majd egy évvel később Bécsbe költözött, Freud hosszú életének nagy részét a császárvárosban töltötte.

Sigmund Freud, lányával Mrs Hollistschekkel és Dr. Ernest Jones-szal (j)
Forrás:Getty/Europress

Kezdetben a jogi pálya iránt vonzódott, 1873-ban mégis a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be. 1876 és 1880 között Ernst Brücke élettani laboratóriumában dolgozott, orvosi tanulmányait elég felületesen végezte, s csak 1881-ben avatták orvossá. 1882-ben a bécsi közkórházba került, s minden figyelmét az agyanatómiai kutatásoknak, később az idegrendszer szervi megbetegedéseinek szentelte, 1884-ben a kokain élettani hatásait is tanulmányozta. 1885 tavaszán egyetemi magántanár lett, majd ösztöndíjjal a híres párizsi ideggyógyintézetbe, a Salpetriere-be került, ahol Jean-Martin Charcot mellett a hisztériára vonatkozó vizsgálatokat végzett. 1886-ban visszatért Bécsbe, ahol orvoskollégáival is szerette volna megosztani a Charcot-nál tapasztaltakat, de elmélete, mely szerint a hisztéria férfiaknál is előfordulhat, merev ellenállásba ütközött. Az év őszén megnősült, hat gyermeke született, köztük Anna Freud, aki később apja nyomdokaiba lépett.

Idegorvosként eleinte elektroterápiával kísérletezett, aztán áttért a hipnózisra. 1889-ben Nancyba utazott Hyppolyte Bernheimhez, hogy tökéletesítse hipnózistechnikáját, s itt tapasztalta meg, hogy vannak olyan hatalmas lelki folyamatok, amelyek a tudat számára rejtve maradnak. Ettől kezdve elsősorban a hisztéria kezelésével foglalkozott, a hipnózist arra használta, hogy a hozzá kerülő betegeket tüneteik keletkezéséről kikérdezze. Felvette a kapcsolatot Josef Breuerrel, Bécs egyik legtekintélyesebb háziorvosával, akinek nevét és hisztériás betegekkel végzett vizsgálódásait már korábban ismerte. 1895-ben jelent meg közös könyvük Tanulmányok a hisztériáról címmel, innentől számítják a pszichoanalízis kezdetét.

A két tudós útja azonban hamar elvált. Freud arra a meggyőződésre jutott, hogy a neurotikus jelenségek mögött rendszerint nemi természetű indulatok működnek, és olyan kifejezéseket vezetett be, mint a libidó vagy az Ödipusz-komplexus. Technikája is megváltozott, felhagyott a hipnózis alkalmazásával, a szabad asszociációs módszert részesítette előnyben, amelynek az a lényege, hogy a páciens a kezelés során mondjon el mindent, ami eszébe jut.

Figyelme ezután az álmokra és megfejtésükre irányult. 1900-ban jelent meg Álomfejtés című könyve, amelyben azt állította, hogy minden álmunk valamely elfojtott vágy teljesítése. A mindennapi élet pszichopatológiája (1904) című munkájában pedig azt kutatta, miként nyilvánul meg a tudattalan az egészséges emberek gondolataiban, cselekedeteiben is.

Elméleteit hitetlenkedve és ellenkezve fogadták, teljesen elszigetelődött az orvosi világtól, ahol még csak tudomást sem vettek róla. A jég 1902-ben tört meg: néhány fiatal bécsi orvos részvételével kis kör szerveződött a pszichoanalízis tanulmányozására, 1906 után Svájcban és Németországban is felébredt az érdeklődés e fiatal tudományág iránt. A mozgalom követői 1908-tól minden évben Salzburgban gyűltek össze, a svájci Carl Gustav Jung szerkesztésében folyóiratot is kiadtak, és 1910-ben Ferenczi Sándor javaslatára megalakították a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesületet. 1909-ben Freud Amerikába utazott, itteni előadásai Öt előadás a pszichoanalízisről címmel nyomtatásban is megjelentek.

Hazatérte után tovább folytatta pszichoanalitikai gyakorlatát, sorra jelentek meg könyvei (Totem és tabu, Bevezetés a pszichoanalízisbe, Az ősvalami és az én, Mózes és az egyistenhit). 1930-ban kisebb szívrohama volt, emiatt Anna lánya vette át a neki adományozott Goethe-díjat. 1935-ben a Brit Királyi Orvosi Társaság tiszteletbeli tagjává választották.

1938-ban, Ausztria náci megszállása után családjával együtt veszélybe került: házkutatást tartottak nála, könyveit elégették, pénzét elkobozták. A nemzetközi tudós közösség, illetve Roosevelt amerikai elnök segítségével végül sikerült Angliába menekülnie. A szabadságot azonban nem sokáig élvezhette, mert elhatalmasodó szájrákja következtében 1939. szeptember 23-án Londonban elhunyt.

A pszichológia történetének egyik legnagyobb hatású alakjáról több könyv és film is született. Londonban és Bécsben múzeuma található, 2014-től írásának digitális gyűjteménye elérhető a világhálón.

(MTI)

Hozzászólások

#OFFHetiKvíz

Melyik rapperrel NEM volt kollabja az alábbi pop énekesnőknek?
Játszom