Keresés

A londoni grime stílus útja a csúcsig

Galó Kristóf- 2018.03.10. 13:53
1563
Megküzdött az életben maradásért, de mostanra nagyobbat szól, mint valaha.

A britek rengeteg olyan zenekart és zenészt adtak a világnak, amelyekért élnek-halnak az emberek: The Beatles, Queen, Eric Clapton, The Rolling Stones, Pink Floyd, stb. Ők a rock műfaját erősítik, de a brit zeneipar rendkívül szerteágazó és nem egy zenei stílus megszületéséért felelős. Az utóbbi években ért be Európa után már Amerikát is meghódító egyik legújabb stílusuk, a grime.

A sztori azzal kezdődik, hogy 2002-ben egy londoni srácnak elege lett a garage műfajból és elkezdett szórakozni egy zenekészítő programmal. Addig húzta-vonta a digitális potmétereket, míg valami egészen újat alkotott, amit akkor még Eski-beatre keresztelt – tekintve, hogy az instrumental tracket Eskimo-nak hívta, találó. Ez a srác nem volt más, mint Richard Cowie, vagy ahogy a világ megismerte, Wiley.

Valószínűleg még ő sem tudta, hogy mit alkotott, de később C4-ként robbant a grime London hűvös lakótelepein. A telepi srácok megőrültek az új hangzásért, amely leginkább egy régi, 8 bites videojátékok betétdalaira emlékeztet, dobbal és pergővel kiegészítve. Valami különlegeset azonban mégis megláttak benne, hiszen elkezdték szétszövegelni az alapokat és low-budget klipeket forgatni hozzá. Ez annyira komoly jelenség lett, hogy már 2003-ban elindult egy zenei csatorna, ahová ezek a klipek befértek – ez volt a Channel U. Érezni lehetett, hogy valami izzik a brit zeneiparban, hiszen amikor 2003-ban megjelent Dizzee Rascal első albuma, egyből besöpörte a neves Mercury Awardsot, amelyet a legjobb brit albumoknak szokás osztogatni és később olyan előadók is megkapták, mint James Blake, The xx vagy mondjuk az Arctic Monkeys. Óriási elismerés volt ez egy épp születőben lévő műfaj felé.

Egyre több rapper tűnt fel a színen, hogy belevesse magát a grime-ba: Bashy, Kano vagy épp Skepta. 2004-ben Lethal Bizzle számát, a Pow!-t ki kellett tiltani a klubokból, mert az emberek pogózni kezdtek rá, amint meghallották. Az underground feelinget még tovább növelte, hogy a mainstream, legnagyobb közönség eléréssel rendelkező rádióállomások nem játszották az ilyen zenéket, de a kalózrádiók virágoztak, amin non-stop bömbölt a grime, az ezeket játszó Dj-k (legfőképpen Dj Slimzee és Geeneus) pedig ikonikus magaslatokba emelkedtek. 2006-ra már Amerika is felfigyelt a britekre és a növekvő őrületre – egy női grime rappert, Lady Sovereignt a Roc-a-Fella kiadóhoz is leszerződtette Jay-Z. A hype annyira nagy lett a grime körül, hogy már politikusok is kénytelenek voltak fellépni az ügyben, sajnos negatívan: nem tolerálták a szókimondó szövegeket és a rendőrökkel oszlatták fel a különböző grime bulikat. Az underground vonulatát tehát igyekeztek magasabb körökből megfojtani, viszont engedték a kevésbé megbotránkoztató, erőszakos oldalát beérni. Így lehetett, hogy Dizzie Rascal csillaga fényesebben csillogott mindenkinél és csatlakozott hozzá a csúcson Tinchy Stryder és Chipmunk is. Ám nem mindenki örült a sikerüknek, hiszen a legtöbb arc inkább úgy érezte, hogy eladták magukat és a műfajt, illetve annak kultúráját, hogy könnyebben jöjjön a siker. Még Skepta is szerepelt P. Diddy Hello, Good Morning remixén! Egy másik előadó, Wretch 32 pedig BET díjat nyert a Black and White című albumával. A sikerek tehát egymás után hullottak a grime műfaj ölébe, de érződött, hogy ez már közel sem az az underground hangzás, amit Wiley 10 évvel korábban megalkotott.

Szerencsére jött a hazatalálás és hirtelen a legtöbben elkezdtek visszatérni a gyökerekhez. Ehhez kellett az is, hogy Wiley-nak elege legyen az albumát körülvevő huzavonából és ahelyett, hogy terv szerint kiadja a lemezét és minden menjen tovább a régi kerékvágásba, fogta magát és több, mint 200 számot dobott ki a Twitterére. Egy hatalmas bazdmeg a rendszernek. Skepta is beállt a kezdeményezése mögé, amikor kiadta a That’s Not Me című számát a szintén grime rapper JME-vel, aki nem mellékesen a testvére. Mindketten nagyon elismertek a szakmán belül, a számban pedig leszámolnak egy rakat negatív nézettel és szokásukkal – Skepta például elismerte a trackben, hogy odáig volt a Gucci meg a Louis Vuitton cuccokért, de mostanra már azok sem kellenek neki, inkább a kukába vágja őket. A számhoz egy igazi old school grime vidi is társult, ami a low-budget feeling jegyében készült.

Hogy mennyire jót tett annak, hogy a grime visszatalált a gyökereihez talán az reprezentálja a legjobban, hogy Skepta neve még nagyobbat szól manapság, mint Dizzee Rascalé, holott mostanra már visszatért az undergroundabb hangzáshoz. A dolog kettősségét mutatja (mármint, hogy underground hangzással érnek el mainstream sikereket), hogy 2015-ben Kanye West fellépett a Brits díjátadón, ahol előadta az All Day című számát. Ye-hez méltó módon nem aprózta el a körítést: 40 full feketébe öltözött grime rappert hozott ki a színpadra, hogy vibeoljanak, amíg ő lenyomja a tracket. Másik fontos momentum a grime második virágzását illetően az volt, amikor 2016-ban Drake leszerződött a Boy Better Know kiadóhoz, ami történetesen JME és Skepta tulajdonában áll és olyanok vannak még a kiadónál, mint például a műfaj megalkotója, Wiley. Skepta ráadásul A$AP Rocky nagy haverja lett az elmúlt években, közös számokat is készítettek. Muszáj vagyok megemlíteni az egyik legfelkapottabb grime MC-t is, Stormzy-t.

A mindössze 24 éves srác arról ismeretes, hogy baromi magas, úgy néz ki, mint a Manchester Unitedban focizó, Lukaku és non-stop Adidasban nyomul – az utolsó tétel kb. az összes grime rapperre igaz, mindenki a háromcsíkosra esküszik. Na jó, meg megnyerte a BET, legjobb nemzetközi albumának a díját 2015-ben a Gang Signs & Prayer című albumával, ami egyébként Spotify rekordot is felállított: az album minden egyes száma felkerült a Spotify Top 50-es listájára. WOW! További örömhír: a Szigeten is fel fog lépni, ráadásul egy napon Kendrick Lamarral! Ez az underground-mainstream fluktuáció jellemző tehát a grime-ra.

Hozzászólások