Keresés

Hogyan lett Drake az egyik legsikeresebb előadó valaha?

P. Nagy Dávid - 2019.03.30. 16:11
Korunk egyik legnagyobb zenésze. Nem kérdés. De hogy jutott ide?
Hogy lett Drake az újhullámú hiphop egyik vezéralakja? Hogy tette normává az éneket a rapben, ezáltal elkülöníthetetlenül keverve azt az R&B-vel? Miképp tarolta le az Egyesült Államokat, majd az egész világot egy torontói, középosztálybeli zsidó és afrikai-amerikai gyerekszínész? A kanadai világsztár So Far Gone  mixtape-jének (mely beindította a karrierjét) 10. évfordulójára ezeket a kérdéseket tekintjük át, hisz végső soron kit ne foglalkoztatna, hogy lesz egy korán többször is leírt, érzékeny srácból a rap és pop egyik legsikeresebb előadója egyaránt? Drake-et egyszerre ismerik el a legnevesebb hiphopkritikusok, tősgyökeres rapfanok, és hallgatják amerikai családanyák, úgy mint tinilányok milliói.

Nyolc lemeznyi első helyezésével a Billboard Top 200 listáján beérte többek közt Kanye Westet, Eminemet, Madonnát és a U2-t, illetve úgy tűnik, hogy csak idő kérdése és túlnő rajtuk is. Ha évtizedekre bontjuk a számok perspektíváját, az 1980-as évek rapzenéjét Run-DMC, valamint LL Cool J és a Beastie Boys, a ’90-es évekét 2Pac, Biggie, valamint Snoop és Dre, a 2000-esét pedig Eminem, valamint OutKast, Kanye West, 50 Cent, Nelly és Jay-Z uralta. Ezek után a 2010-es évek első neve csak is Drake lehet, természetesen Kendrick Lamarral, Migos-szal, Travis Scott-tal, és Future-rel követve. Igen, szöveg szempontjából Kendrick Lamar a mérce, hangzás alapján Future inspirálta a legtöbb újhullámost, karrierhossz perspektívájából Eminem, Kanye és Jay-Z hármasa múl felül mindenkit. Számokat tekintve, azonban Drake a legnépszerűbb előadó valaha.

A siker előtt

Aubrey Drake Graham 1986-ban született Kanada legnagyobb városában, Torontóban, középosztálybeli család egyedüli gyermekeként, egy Egyesült Államok Memphiséből jött, fekete zenész apa, és egy askenázi zsidó anya mellé. A szülei hamar külön utakon folytatták, és mindketten kivették részüket a rapporonty neveléséből, de többségében édesanyjával töltötte idejét. Ennek megfelelően vallásos neveltetést kapott, kiskorától zsidó iskolába járatták, ahol külseje miatt kilógott a sorból és gyakran gúnyolás áldozata lett, ez folytatódott egészen felnőtt koráig, amit társai visszaemlékezése szerint „furcsa személyiségével” és humorérzékével próbált hárítani. Már ekkor, édesanyja biztatására gyerekszínészként fel-feltűnt tévéképernyőkön, így ebben az asztali hoki reklámban, hitelesen, hisz fiatalon egyébként is jégkorongozott:

Az 1990-es években a frissen alakult Toronto Raptorz rajongója lett, és máig szívesen kapja fel a kosárlabdát egy-két kör játékra. A zene átitatta a családot apai részről, a fiatal Drake-et első rapkoncertjére a nagybácsija vitte, P. Diddy show-jának képében. Drake már tinikét naplójába írogatta dalszövegeit, és a hiphop megszállottja lett, de sokáig titokban tartotta kreatív kedvtelését. Első mentorát a rövid ideig börtönben ülő édesapjának rapper cellatársa adta, akinek telefonon keresztüli biztatása és kritikája kellő magabiztosságot adott a 14 éves Aubrey-nak a folytatáshoz. A soha nem látott sikereknek megalapozott már ekkor, a Degrassi tévésorozat tinédzserszínészeként hat éven keresztül, amiből egy biztos kezdeti rajongótábort alakíthatott ki, akik kíváncsian figyelték sikerül-e a zenei „transzformálódása”, és nem mellesleg ebből biztosította a korai karrierje anyagi bázisát.

2006-ban, kereken 20 esztendősen elkészítette első mixtape-jét a Room For Improvementet, Boi-1da producer segítségével, de nem kavart vele különösebb vihart, mi több bukásként is definiálhatjuk, viszont később mérföldkőnek számított, hogy kezdettől fogva neten elérhetővé tette kreálmányait. A siker hiánya nem keserítette el főhősünket, hisz 2008-ban a Comeback Season mixtape is megjelent, mely vezető single-je, a Replacement Girl, Trey Songz-zal elérte első elismeréseit, több helyen - mint a BET - az év slágerei közé is válogatták. A rá MySpace-en találó Jazz Prince-nek is megakadt rajta a tekintete, a legendás rapúttörő és Rap-A-Lot-alapító, Jay Prince fiának, de apja tetszését nem nyerte el a torontói feltörekvő, amit feltehetőleg a mai napig bán.

Mentorok

Mi is a Drake-fenomén előzménye? Erre kézenfekvő a válasz, hiszen a valódi áttörését jelentő, 2009 előtti évben jelent meg példaképének, és „frenemy”-jének, a chicagói Kanye Westnek a teljes hiphopot forradalmasító, énekes, autotune-os, őszinte érzelemcunamija, a 2008-as nagylemezén. Drake és Kanye West már előbbi karrierjének kezdetétől dolgoztak együtt, az „idols become your rivals” attitűd már ekkor feltűnt kettőjük kapcsolatában, a közös munkálatok ellenére. Ilyen alkalom volt, mikor Kanye leszögezte, hogy Drake sikerének nyomása nélkül nem jött volna létre a Jay-Z-vel közös „trónlemez”. A chicagói legenda és az 808s & Heartbreaks lemezéből kibújó torontói „gyermeke” nem épp zökkenőmentes kapcsolatában mégis felmerült egy közös lemez lehetősége 2015-ben és ’16-ban is, melybe bele is kezdtek, de hiába jött ki a Pop Style mindhárom említett rímfaragó szereplésével, a Views-on lemezverzióban Drake már egymaga tűnt fel. A munka elült, és bár idei év első felében újra felvették a kapcsolatot békés és barátságos formában, az ellentét a Kanye által producerelt 2018-as Pusha T lemez, a Daytona nagy felhajtásokat keltő Infrared-je által kibontakozott a heves ellentét, ami egy oda-vissza diss trekk harc után azóta se tisztázódott, hiszen a Duppy Freestlye jelentős részben Kanyénak szólt be. Egy biztos. Az az energia, amit Kanye olykor aggasztóan paranoid Twitter-kirohanásokba fektet, Drake esetében a számokban bontakozik ki, a hirtelen médiaszereplésektől távol maradva, legfeljebb pár Kanye által híresen gyűlölt „purple demon emoji” poszttal trollkodva. A kanadai rapper bevallása szerint a nyári Scorpion lemezre például ez az ellentét hozta a legjobb számok jelentős részét mint a Mob Ties és a Nonstop bangert vagy az In My Feelings gigaslágert, a rövid diss csata azonban az elmúlt évek legjobbja volt a hiphop szcénában.

Drake sikerének másik kulcsfigurája a popba öntött gangsta rap egyik legjelentősebb alakja, a többvirágzású, New Orleans-i Lil Wayne. Az említett többszöri sikertelenség nem törte le Drake-et, később Jazz Prince Lil Wayne-t is megkereste az érzelmes rímfaragó ügyében, aki szintén először szó szerint gyűlölte Drake cuccait, de az A Milli remixét meghallva adott egy esélyt, egyből rácsörögve a fülének nem hívő Champagne Papira, aki közös munkára hívta Houstonba. Mint korábban írtuk, Weezynek nem csupán a női hiphop egyelőre toronymagas győzteseként aposztrofálható Nicki Minaj-t köszönhetjük, hisz vele egyidőben karolta fel cikkünk főhősét is, leszerződtette a Young Money kiadóhoz, így 2009-ben meg is jelent a So Far Gone mixtape idén egy évtizedes korongja, olyan slágerekkel mint a Best I Ever Had.

Sokrétű hangzás, ami könnyen fogyasztható

Ismét csak győzelmi lobogóinak egyike maga a zenei hangzás, amivel évek óta él. A hiphop, pop, R&B és dancehall hatásokat egyedien, mégis könnyen fogyaszthatóan ötvözi, így elér egy-két évtizede még teljesen különböző hallgatóságba tartozó embereket, legyen szó alkalmi fülekről, vagy valódi rajongókról. Ebben első pillanattól kezdve a producere és legjobb barátja, Noah „40” Shebib támogatta, aki szinte egymaga felelős Drake pályafutásának minden zenei alapjáért.

Ugyanide kapcsolható, hogy közreműködők terén is mer kitekinteni, kísérletezni, kiadótársain túl összeállt a trapvonal Future-jével és Migos-ával, úgy mint az R&B-énekes Rihannával, az afrobeat-énekes WizKiddel, a régebbi rapből Jay-Z-vel, Kanyéval, Eminemmel. OVO Sound kiadója nem elsőszámú, de így is fontos felfedezettje The Weeknd és PartyNextDoor.

Mindemellett, már hamar jól használta az internet nyújtotta lehetőségeket, első mixtape-jeit online elérhetővé téve könnyen elérhetővé vált mindenki számára.

Drake szövegei biztonsági játékok, személyes életről szólnak, nem nulla, vagy agyhalott, de nem is sokak által gyakori pörgetéshez töménynek tartott "okos" rap. Témái szinte mindenki számára könnyen átérezhetőek, sikerek, és azok hatásai, kezdetek, mindazonáltal mindig máshogy és őszintén, ezért nem unalmas. Nem a legjobb énekes, nem a legjobb liricista és rapper, de együtt mégis kiváló összjátékot ad. Összefoglalva, nem sarkítunk sokat, ha kijelentjük, hogy Drake zenéje a legmélyebb, amit egy buliban hallani fogsz. Tartalmas, de így is jelentős részének könnyed a teljes kép.

A Meek Mill által kirobbantott szövegírós beef jól megmutatta, hogy Drake népszerűsége olyan szintű, hogy nem ingathatja meg semmi, és a rajongótáborának zömét hidegen hagyja a tény, hogy vannak számai, amiket részben vagy egészben szellemírók, vagy épp The Weeknd vagy PartyNextDoor írt. Ezt két vitapont is erősíti. Az egyik, hogy már a ’90-es években is segítettek rappereknek írni, akiről köztudott, az Eazy-E, Dr. Dre, vagy később Kanye West, mind esetén a legnagyobb slágerek is ezek közt vannak, így sokan rap körökben is elfogadják, hogy bár a jó dalszövegírás elengedhetetlen, végső soron a zene, ugyanúgy, mint a film vagy a színház: csapatmunka. Másrészt Drake katalógusában szerepelnek olyan számok mint a 6 PM in New York vagy a Back To Back, utóbbi diss trackként léte ellenére Grammy-jelölt is lett, amik a legjobbjai közé tartoznak, valódi rapszámok, és száz százalékosan ő írta őket, ergo könnyebben „elnézhető”, ha ez nem mindig saját kézű más esetekben.

Egy nem mindennapi karrier

Az, hogy Drake alapjaiban változtatta meg a hiphopot 2009-ben kezdődött el igazán. A So Far Gone titka, hogy a jövő Drake-jének, és a belőle merítők áradatának a főbb irányait megalapozta – még ha nem is hibátlanul. A véget érő bling era többnyire keménykedős, macsó gengsztereinek szöges ellentétét mutatta a sok számában visszahúzódó, aszociális, érzékeny, szomorkás karakterisztikákat mutató „férfiatlan” rapper – mindezt teljesen tudatosan, a szövegekben is reflektálva elkövetkező megítélésére. Bár mára ő „nyert”, a korábbiak közt divat lett gúnyolni személyét, annak ellenére, hogy egyre többen törték meg a maradibb hozzáállású hiphop felszínét, így Kid Cudi, Lil B vagy épp Asher Roth ekkortájt, legtöbb Kanye látványos hatásával.

Az új ötletek közül kiemelkedő a Best I Ever Had, a romantikus, trúbadúr szerű, már-már nőbálványozást taglal, másik a Successful, ahol elért eredményeit ünnepli, kinyúlva a közönség felé is, így inspiráló egy minimalisztikus, visszafogottabb, éjjeli hangzású beaten, az 808s & Heartbreak alapját használó Say What’s Realen pedig a legintrospektívebb, legszemélyesebb pillanataiban láthatjuk. Ezeket mai napig rengetegszer hallhatjuk az alkotótól. A lemez negatívumai a karrierjétől teljesen elütő indie rock kitekintés, a kollabok furcsán elütő hatása a főszereplőtől, a még ki nem forrt, robotisztikus énekhangja, az értelmetlen hossz, az inkonzisztens minőség, és a többször is alulproducerelt alapok.

A 2010-es Thank Me Later debütáló stúdióalbum sok áttekintésben elveszik, alapvetőebn folytatta a megelőző korongon megkezdett irányokat a pop-rap-RnB vonalán, a sikerittas Over és Miss Me slágerrel Weezy oldalán, és a szerelmes Find Your Love-val.

A 2011-es Take Care-re letisztult és fejlődött ugyanez a világ és hangzás, amiből egy rendkívül sikeres második nagylemez született. Itt megszülettek The Weeknd legerősebb inspirációi is, és Kendrick korai featje is kiemelkedő. A slágerek terén szokás szerint nincs hiány, legyen az a címadó, tropikus, romantikus dal Rihannával, a bocsánatkérő Marvin’s Room, a Nicki Minaj-zsal közös, nők előtt térdreboruló Make Me Proud, a „YOLO”-t híressé tévő, magabiztos The Motto Tygával és Wayne-nel, és az újra csak ünneplős, talpalós HYFR (Hell Yeah Fucking Right), és Headlines.

A két évre rá születő Nothing Was The Same kicsit furcsán bizonytalan - még ha tudatosan is -, de legerősebb bangerei is megszületnek a Started From The Bottommal és Worst Behaviorrel. A gyönyörűen érzéki Too Much is itt található Samphával, és a hiphopalbumok történetének egyik legerősebb kezdése a Tuscan Leatherrel, de ismét csak felesleges és unalmas számok is vannak, nem is egy.

Ezután jött a személyes kedvencem tőle, az If You’re Reading This It’s Too Late, ami kérdés nélkül top tíz rapalbumaim egyike, pedig csak egy két nagyprojekt közti váratlan meglepetésként szánta. Itt a „legrapebb”, és nem csak számok megközelítésének arányait tekintve, hanem kiállásban is. Hangzásvilágban nem nagyon változtatott az atmoszferikus, minimalisztikus Nothing Was The Same-formulán, de itt a legenergetikusabb, leghatározottabb, legösszeszedettebb, de a várható témákat is érintette, ezzel kőbe véste mennyire is nagy név a hiphopban. Egyik jobb mint a másik rajta, ugyanakkor kiemelhető a Legend, az Energy, a Know Yourself, a Lil Wayne-es Used To és a Travis Scottos Company.

A Future-rel közös What A Time To Be Alive kollaboratív lemez ismét csak fején találta a szöget, és nem hoz semmi áttörőt, de amit hoz, az zseniális, és hallgatásra így is érdemes. Ezt tekinthetjük egyfajta „szórakoztató tornak”, amit a két trendállító rapper sikerért ülnek. Legjobbjai a Big Rings és a Plastic Bag.

Views-nak koncepciója van, de gyakori cringe pillanatai, pl. a leghíresebb, amikor a kulcsot elrejti a barátnője elől sokszor belerondítanak az élvezeti faktorba, valamint szintén túl hosszú, érhetetlen mód önmagát ismétli pl. a négy-öt, ugyanolyan dancehall számmal. De így is itt a felejthetetlen Hotline Bling, az egyik legőszintébb trekkje, a Keep Your Family Close, és a tropikus hangzást Work után Rihannával már végképp kimaxoló Controlla.

More Life-on voltak élvezetes számok, és nem hallgathatatlan, de nagyon erős „Views B oldal” feelingje volt. Mintha a következő nagy dobás előtt megszabadult volna minden számtól, amit mer másra feltenni, tudatosan, hiszen itt is egy szándékosan bekategorizálhatatlan „playlist” megnevezéssel illette, érdekes egyedi pillanata csak a grime hatások Skepta, Giggs, és KMT által.

Mindvégig túl hosszú albumokat készít, alsó hangon 60 percben, ami a Scorpionnal végképp betetőzött másfél órában, miközben mindben benne van egy nagyjából háromnegyed órás mestermű. Eképp, a lejátszásszámokat előnyben részesítő streamszolgáltatások hatására a trend nem is tűnik sajnos leállni. A skorpiós lemezen a nagy slágerek az év legjobbjai közé tartozó, nők által inspirált Nice For What, a fiához szóló March 14, Mob Ties és Nonstop bangerek, a Ratchet Happy Birthday, és persze a God’s Plan.

Mindezek után a pozitívum láthatóan sokkal több, így nem meglepő, hogy sokan vélnek legalább egy klasszikus albumot felfedezni a torontó talentum diszkográfiájában.

Hozzászólások