Keresés
  • Főoldal
  • Zene
  • Hiphop
  • Valter és Szalai mindig egymással featelnek, és egy kicsit sem unják még - Interjú az Ibbiganggel

Valter és Szalai mindig egymással featelnek, és egy kicsit sem unják még - Interjú az Ibbiganggel

Kersner Máté- 2020.08.15. 13:31
Egy szám: 1331.

Ha valaki feltenné a kérdést, hogy hol született a magyar trap mára egyik, ha nem legkurrensebb, legfrissebb és legkimunkáltabb terméke, azt válaszolnák: a BME Bercsényi Kollégiumának 331-es számú szobájában. Itt lakott ugyanis együtt Szecsei Valter és Szalai Péter, avagy az Ibbigang két tagja, akik alighogy elkezdtek zenélni a koli falai közt 2018 vége felé, máris bebiztosítottak maguknak egy előkelő helyet a hazai underground szcénában.

Mint majdnem mindenki, ők is Soundcloudon kezdték, de a legtöbb artisttal egyetemben leginkább ugródeszkaként használták a platformot, azóta pedig - a Soundcloud-rapper skatulyából rég kibújva - töretlen céltudatossággal munkálkodnak tovább az egyre érettebb hangot megütő projektjeiken. A duó sikerének egyik fő mozgatója Szalai és Valter megingathatatlan maximalizmusa, és állandó törekvése a tökéletességre. A két előadó - révén, hogy építészek is - szeret szépet alkotni, így értelemszerűen nincs náluk olyan, hogy félig jó valami, számukra a vizuális megjelenés, a közösségi médiás-és Soundcloud profiljaik kinézete és úgy összességében a külcsín legalább annyira fontos faktor, mint a zene minősége, az összkép így lehet garantáltan csillagos ötös, vagy Szalai szavaival élve "törekvéssel is csak 80%-ban tökéletes."

Minden a Tetkóval kezdődött, aztán következett az OTL bulik himnusza, a pofátlan banger Ibbi a gang, amit hiába venne ki a repertoárból Szalai és Valter, a rajongók számára még mindig egyenlő az instant pogóval és megőrüléssel. Jött még a stílszerű 331, elkészült az Ebéd, a Miyagi snippet-léte ellenére rengeteg trapfogyasztó kedvence lett, ahogy azok az apró irodalmi kitérők is, amikre talán még Ady is büszke lenne, ha ma élne. Az áttörést a már több mint 300 ezer megtekintést számláló Profgang, később pedig az OFF Médián debütált Jimmy hozta meg, ami szépen felkeltette Zámbó Krisztián és a bulvárlapok érdeklődését is, és a Hagyjatok a lemezzel mellett remek felvezetője lett az Ibbigang debütalbumának. A korongnak, ami régóta készül, és végre a láthatáron van, talán közelebb is, mint eddig bármikor. 

 

Többek közt ennek apropójából is ültünk le velük beszélgetni a lemezen túl maximalizmusról, az Ibbiwear márkáról, hajvágásról, építészetről, az On The Low kiadón belül betöltött szerepükről, Valter rocker-és Szalai jazz-korszakáról és az Instagram virtuális turkálóinak polcain fel-felbukkanó Ibbi ereklyékről is.
---
Interjú.


Mindketten kiadtatok már több zenét szólóban, nincs tervben esetleg, hogy a közös LP után egy szólóanyagra is szétváltok?

Valter: Szerintem nem, én legalábbis az albumot nem tudnám elképzelni, maximum kisebb EP-ket, mivel nagyon sok meló, ami mellett nem is férne bele, hogy közös cuccokon dolgozzunk. Korábban egy Ibbi album megszületését sem láttuk reálisnak, azt hittük, hogy mi single-ös arcok leszünk, akik csak kislemezeket meg klipeket dobálnak ki, mert az albumot úgysem hallgatnák végig a rajongók. Plusz féltünk tőle, hogy csak kitöltőzenékkel lenne tele.

Szalai: Ezért is akarunk olyan albumot, amin nincs filler. Reméljük, hogy az embereknek is ez jön majd le. Mindegyiket nagyon oda akartuk rakni, kompromisszum nélkül. Szerintem ennek az együttdolgozásnak az is a pozitívuma, hogy fele annyi energiát kell belerakni a szövegírásba, így sokkal egyszerűbb 32 jó sor helyett csak 16 jó sort írni.

Jó lehet nektek, mintha minden alkalommal egy új emberrel dolgoznátok.

Szalai: Mindig úgy megy. Minden számhoz hozzátesz az az izgalom, hogy van benne egy váltás, amikor a másik jön és megmutatja magát.

Valter: Mi folyton egymással featelünk. Amikor én megcsinálok félig egy zenét, mindig kíváncsian várom, hogy Peti mit fog rátenni. Nem nagyon szokott lenni tippem, még most is volt néhány olyan szitu, amikor mindketten teljesen másra gondoltunk.

Az Ibbigang mondhatni egy koleszszobában született meg, azóta viszont már szétköltöztetek. Megnehezítette ez a közös munkát?

Valter: Szerintem hátráltatta, sokkal kevesebbet találkoztunk.

Szalai: Abszolút megnehezítette. Hiányzik, ami az együttélés vége fele volt, az esték ötven százaléka arról szólt, hogy zenéket és alapokat hallgattunk, szöveget írtunk, így könnyen is jött az építkezés egymás dolgaira. Külön elvesznek néha ötletek.

Az szerencsés, hogy az ibbi projektet még az együttélés alatt ki tudtátok építeni, így meglehetett a maximális összhang.

Szalai: Volt egy olyan korszak, amikor nagyon hatékonyan és nagyon gyorsan meg tudtunk csinálni mindent együtt. Így a kezdő lépéseket is közösen tettük meg.

Valter: Igen, a dalokat ekkor nagyjából fel tudtuk építeni. Így, hogy külön lakunk, jobban kiéleződik ez a featelünk-faktor a zenéken belül. Stílusban talán egyre távolabb vagyunk egymástól, kezd kialakulni mindkettőnk saját hangja. Mindig van valami, amire kihegyeződnek a zenék, de egymástól függetlenek már. Mindig valami más arcunkat mutatjuk meg egy beaten, és ezért sem tudom sokszor megtippelni, hogy Peti vajon mit lép egy adott alapra.

Szalai: Magamon azért egyáltalán nem érzem, hogy kezdene kialakulni, mindig mást akarok. 

A hangzásotoknak azért mégis vannak visszatérő, vagy mondjuk úgy tipikus és jól ismert elemei. Vagy nem?

Szalai: Nálunk úgy érzem, hogy nincs egy Ibbi-filter, nem lehet bedobálni egy kalapba minket, mert húzol belőle kettőt, és sokszor nem is illenek össze.

Valter: Szerintem tökre nem számítanak az emberek arra, ami az albumon lesz. Lehet, hogy van elképzelésük, de nyilván az a korábbi zenékből, és ezek nem tükrözik azt, ami most jön majd.

Mennyiben tér el? Azok alapján, amit hallottam, sokkal finomabb, kimunkáltabb és feszesebb a hangzás.

Szalai: Szerintem is okosabb és kiforrottabb.

Már másképp határozzátok meg ezeket, mint mondjuk a Profganget?

Szalai: Hát, mi is fejlődünk. Mindig a legjobbra törekedtem, csak akkor épp mást gondoltam jónak, mint most. De az éppen aktuális tudásom és ízlésem szerint minden esetben a tökéletesre mentem és mentünk mindketten.

Ha jól értem, csak akkor kezdesz bele valamibe, ha 100%-osan magadénak érzed.

Szalai: Utálom az érzést, amikor egy pici rész nem stimmel, vagy van egy aprócska kétely is van bennem. Imádok végig bólogatni egy zenét, az már nem jó, ha érezni, hogy valami hiányzik. Csak azt éri meg csinálni, amivel elégedett vagy, úgy nem érdemes kipakolni semmit, ha nem vagy rá maximálisan büszke. Muszáj ez a hozzáállás, mert maximális törekvéssel is csak 80%-ban lehet tökéletes a végeredmény. 

Szerintem ez egy tök fontos előadói attitűd, többekből hiányolom ezt a törekvést.

Valter: Ez csak ízlés kérdése. Vannak, akikhez jobban passzol a leszaromság, egyfajta demo-sound, vagy egy-egy szám, ami pont azért sikeredett királyra, mert hamar össze lett dobva és nem lett túlgondolva.

Szalai: Például Grasáéknál annyira jó ez a fajta lazaság, ami az imidzsük része. De azért nem szabad átesni a ló túloldalára.

Tehát nem adnátok ki mondjuk egy fless és könnyed freestyle számot?

Valter: Nem feltétlen. A legjobb ötleteket végigvisszük, és hallgatjuk újra és újra megunásig, amíg azt nem tudjuk rá mondani, hogy jó, ez most már talán oké.

Szalai: Nemhogy freestyle számot, még olyat sem, amit megírtam és aminek öt héten át minden szavát újrahallgattam.

Valter azt írta Twitteren, hogy „megutáltam már őket, ti meg még egyet sem hallottatok". - Mennyire jellemző, hogy ráuntok a cuccaitokra?

Valter: Az új albummal is van olyan, hogy valamit már másképp csinálnék, de azzal nyugatom magam, hogy ez jelen pillanatban is jobb, mint a korábbi cuccaink. Ha meg most ezeket újravennénk, újrakevernénk, akkor mindennel elmaradnánk és csak csúsznánk. A végtelenségig lehetne őket pofozgatni, de amikre nagyobb időközönként három négyszer rámondtam, hogy oké, az már megteszi.

Szalai: A megunás még nem jött el nekem az új zenéknél, pedig néhány albumra szánt szám már fél évnél idősebb. Sokszor hallottam őket, de mégsem állok olyan rosszul hozzájuk, mint néhány régi anyagomhoz. 

Sokakkal egyetemben ti is átköltöztetek Soundcloudról Spotifyra és Apple Musicra, azzal a különbséggel, hogy vittétek a legtöbb régi zenéteket is. Bánnátok eltávolítani a kezdeti dalokat?

Valter: Sajnálnám levenni a régieket. Jó, hogy látják az állomásokat. A Profgang például illik az Ibbi a Gang mellé, mint kezdeti banger, ami bulikban tökéletesen nagyot szólt.

Szalai: Így van, nem baj, ha végigkövetik, hogy honnan hová mentünk. Mondjuk az Ibbi a Gang is mennyire kezdetlegesnek számít már, te jó ég. (nevet)

Mégis még épp jó időben, az első magyar Soundcloud-hullám idején sikerült kiadnotok, pont jól jött ki.

Szalai: Tényleg épp a legvégét elkaptuk. Nem azt mondom, hogy Soundcloud-alappillérek vagyunk, de akkor és ott pont becsúsztunk abba, hogy nem volt gáz, sőt, jó volt egy ilyen szintű zenét kiadni. Most már azt mondom annak, aki kiad egy ilyen zenét, hogy ez sajnos nem elég.

Valter: Egyszerűen nem lesz elérése, most már nem vennék észre, ha valaki kiadna egy ilyet. Ha picivel később kezdtük volna, akkor már nem szólhatott volna olyan nagyot az a szám.

Tehát pont azelőtt sikerült leraknotok valami tök jót, mielőtt más még magasra pakolta volna a lécet.

Szalai: Igen, amikor még kevés ember közepes energiabefektetéssel csinálta. Az első hullám legvégét pont elkaptuk. Nem mi kezdtük a hullámot, meg nem voltunk ott az elején, de az első végét sikerült elcsípnünk, és ahhoz képest viszonylag hamar fejlődtünk egy második szintre.

Valter: Az On The Low-n azért rohadt sok múlt. Hirtelen felléptünk egyszer, aztán belekeveredtünk ebbe a társaságba, ahol mindenki végig osztotta a másikat, segítettük egymást, ha más nem, akkor tényleg csak kritikus hozzáállással, megmondva, hogy épp mi nem szól jól, vagy rászólva egymásra, hogy ki mit ne tegyen ki.

Mikor is kapcsolódtatok be pontosan?

Szalai: Ötödik OTL, amire Sihenc rakott be minket. Benne voltunk az On The Low 5 csoportban, és ebből lett  mostanra a hivatalos csoportunk.

A zene mellett ti a dizájnra is figyeltek a kiadón belül, kedvelitek ezt a feladatot?

Szalai: Mindenféle nagyképűség nélkül, sokat teszünk az egészhez, nem is csak zeneileg, hanem a dizájn terén is. Jó érzés szép képeket csinálni, és mi hozzájárultunk ahhoz, hogy szemléletváltás következzen be csupán amiatt, mert mi nagyon szépre akartuk az Instagramunkat, a Soundcloudunkat ésatöbbi. Addig az On The Low kevésbé ment rá a dizájnra, aztán jött Shy Balenci is, és így együtt nagyon jól megcsináltuk ezt a vonalat, így van egy jó reklámja és megjelenése a csapatnak.

Valter: Mi vagyunk az OTL közéletis arcai. (nevet) Amúgy Balencivel jót szót érthetünk.

Szalai: Röviden: kapunk is, de teszünk is hozzá az egészhez. Amihez értünk és amiket szeretünk, azokat próbáljuk itt is kibontakoztatni. 

Sok rapper beszél arról, hogy kiskorában ezzel meg azzal a hiphop előadóval kezdte, vagy hogy megvolt neki a boombap korszak a trap előtt. Ha jól érzékelem, ti nem feltétlen rendelkeztek olyan óriási hiphop múlttal.


Valter: Emlékszem általános alsó tagozatban volt egy LL Junioros időszakom, nem tudom pontosan meddig tartott, egy-két év talán, kábé ugyanekkor volt, hogy fullcapben jártam és infrán küldözgettünk egymásnak Sean Paul és 50 Cent trekiket az osztályban. Utána nem sokkal elkezdtem gitározni, és nyilván a rockzene és hasonlók kezdtek el érdekelni. Nem voltam válogatós, Nickelbacktől kezdve, alt-J-n át, Tokio Hotelig bármibe bele tudtam hallgatni, de egyik sem lett szerelem. Nem volt műfaj ami általánosan tetszett volna, évekig nem is hallgattam igazán zenét. Aztán mikor Petivel öt éve összeköltöztünk, a gépen 0-24-ben szólt valami. Főként sok jazz és egy kis Nirvana. Hozzászokott a fülem és elkezdtem igényelni. Most 3 éve csak trappet hallgatok.

Szalai: Remekül érzékeled. Első sajátomnak mondható könnyűzenei élményem az volt, hogy általános iskola első második osztályban találtam egy mp3-at otthon, amit apum kobozhatott el valamelyik középsulis diákjától. Ezt bevittem a suliba és ott délutánonként hallgattam. Sajnos csak Tankcsapda albumok voltak rajta, de amúgy akkor azok még nem voltak annyira rosszak. Szintén apán keresztül, mivel ő volt a sulirádió felelős, egy csomó cd is volt otthon és azok között találtam rá a System of a Downra, ami teljesen átvette a Tankcsapda helyét. Aztán nekem is megvolt az infrán átküldött Candy Shop, vagy a cd-re kiírt Smack That. Hatodikba egy jazz zenekarba kezdtem játszani, szóval akkor meg volt egy jazzes korszakom. A hiphop műfajában a mainstreamnél mélyebbre csak a trap műfajban jutottam, mivel ez tudott megfogni annyira.

Egy ideje belengettétek már a saját márkátokat, a duó merchandiseját, az Ibbiwear-t. Ez most hogy áll?

Szalai: Egyelőre semmi publikus, de azért, mert még nem kézzelfoghatóak. Annyit tudunk, hogy a legelső drop egy póló lesz, ami még teszt jelleggel menne ki. Az albumhoz fog kapcsolódni, a megjelenés után picivel szeretnénk kidobni, az albumborító dizájnja várható majd kis extrákkal.

Valter: A tervezett mintázat azért lassacskán célt ér. Limitált lenne a megjelenés, legyártatnánk annyit, amennyiről azt hisszük, hogy tényleg el is vinnék. Plusz mivel törekedünk a szuper minőségű darabokra, nem is lehetne olyan durván sokat készíteni belőlük.

Milyen egyéb ruhadarabokban gondolkoznátok? Pulóver, kiegészítők, nadrág?

Szalai: Gatyát legyártani nehéz úgy, hogy az egyedi dolog legyen és ne egy Levi’s farmer drágán megvéve és összefestve pár színnel. De például függőt akarunk árulni. Valamilyen ezüst medált valószínűleg. 

Ha már divat, igaz, hogy a barátnőitek ruhás Instáin egyből lecsapnak a néha felkerülő egyedi ibbi darabokra?

Valter: El szokták szerencsére vinni, felrakjuk aztán egy-két napon belül rámennek olyan srácok akik mondjuk követnek engem. Szóval igen, szokták pörgetni.

Szalai: Azt vettem észre, hogy amikor az én barátnőm kirakja a cuccaimat az ő saját ruhás oldalára, azt nem veszik annyira, ha viszont én kirakom Instasztoriba, nekem rögtön írnak, de azért nem akarok ruhás -nstát csinálni a profilomból. Mindenesetre nem olyan meredek a helyzet, hogy az emberek Ibbi relikviákat vesznek vagyonokért. (nevet)

Valter: Én mondjuk poénból ki szoktam olyanokat írni, hogy Ibbi ereklyék. (nevet)

Lenne olyan ruhakollab, amit kérdés nélkül megcsinálnátok?

Valter: Peti a Kőbányaival tuti nyomatna valamit. Amúgy ilyenben még nem gondolkodtam, nem vagyok túl nagy Hypebeast arc, szóval nem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy Off-White.

Virgil Abloh azért összehányhatna nektek egy album covert, nem?

Szalai: Amúgy én Virgil cuccait nagyon szerettem. Mindig is rohadt jónak tartottam minden megmozdulását, de mióta a Louis Vuitton kreatív igazgatója, a cuccai indokolatlanul nagy hypeot kapnak. Persze rohadt jók a ruhái, a felhős bemutatója zseni volt, és őt magát is zseninek tartom, de az utóbbi időben azért csalódtam benne, főleg a Pop Smoke borító miatt. Az is felhúzott, hogy kiposztolta az 50 dolláros adományát a Black Lives Matter számára.

Valter: Egy posztumusz albummal az a baj, hogy nagyon megvan a rizikó mindig, hogy rossz irányba viszik el. Ilyen anyagoknál csak a legszínvonalasabb dolgokat lehet kiengedni szerintem, itt sajna nem ez történt a borítóval.

Apropó albumborító, Szabó R. János, hazánk egyik legmenőbb fotósa felel a közelgő lemezetek coverjéért, hogyhogy őt kértétek fel?

Szalai: Én nagyon durván régóta követem őt, már amióta a MOME-ra járt. Aztán János a Footshopon keresztül kapcsolatba került az On The Low-val, meg is ismertük egymást, el is mondta, hogy egészen kedveli a cuccainkat. Ezután megkértük, hogy fotózná-e nekünk a bórítónkat, és igent mondott. 

Forrás: Instagram / @rjanosjanos / Szabó R. János

Közösen ötlöttétek ki a koncepciót? Irtó menő, hogy igazából egy munkásember keze van befotózva.

Szalai: Mi találtuk ki, hogy legyen a kéz, nem akartunk rá arcot. Ez közelről jól mutat, míg két arc totálban bénán nézne ki.

Valter: Mindenképpen valami emberit szerettünk volna. Plusz a két arc egy borítón már az összes lehetséges módon el lett már lőve. Amikor a covert tervezgettük, még nem volt kész ennyi dal a lemezről, szóval ennyire még nem voltunk tisztában a hangulatával, mint most. Valami univerzális kellett, mint az album neve is például, valami olyan, ami ránk húzható és egybefog mindent, ami mi vagyunk.

Szalai: Szerintem a legnagyobb pozitívuma, hogy nem lett túltolva, nem hivalkodó, mégis megjegyezhető. A rajta lévő lánc egyébként nem fénykép, az külön szkennelve van, utána lett berakva Photoshopba, ki van nyomtatva, a nyomtatás pedig vissza van szkennelve. Ezután jött rá filccel a felirat.

Ahogy a tökéletességre való törekvés, szerintem úgy egy albumborító is rettenetesen fontos, a színvilág és a tónusok szinte előrevetíthetik a számok hangulatát, kicsit nálatok is ezt érzem, különösen a Hagyjatok a lemezzel esetében.

Szalai: Nekem ez a cover egyenlő Hagyjatok a lemezzellel, akkor raktuk ki, azzal egy időben finalizáltuk a borítót, amikor azon a zenén dolgoztunk. Emiatt a cover színben főleg olyan hangulatú lett, mint az a zene, a többihez pedig talán csak közepesen illik.

Valter: Színvariációink még vannak, szóval ebben még van egy kis játéklehetőség, ez majd eldől.

Valter, múltkor azt tweetelted, hogy „a magyar Soundcloud épp nem tart sehova”. Szerinted van még jövője egyáltalán a platformon való zenélésnek?

Valter: Körülbelül húszszor annyi magyar Soundcloud-rapper van most, mint amikor mi kezdtük, így sokkal nehezebb érvényesülni. Meg ha pont ugyanolyan szinten is vannak, mint az előző "generáció" két éve, ez már nem elég. Persze ebben a műfajban szerintem félelmetesen gyorsan lehet fejlődni. Ha most kezdenénk bele ebbe az egészbe, valószínűleg Soundcloudra és Spotifyra is feltennénk a zenéinket, mert egy erős Spoti hallgatótábor kiépítése nagyon fontos, ebbe majdhogynem túl későn kezdtünk bele, a Soundcloud viszont olyan algoritmusok alapján működik, hogy tényleg a leginkább noname sráctól is feldob egy zenét pár perc után, ha nem figyelsz oda, épp mit hallgatsz, ez pedig nagyon kedvez az újaknak. Válaszolva a kérdésre, nem tudom, hogy van-e jövője még itthon a Soundcloud-rappelésnek, kezdőként ott is jelen lenni mindenképp érdemes. Nagyjából két-három hetente meg szoktam nézni mi a helyzet a magyar underground trap bölcsőjében, 2020 magyar freshmanja pedig nálam egyértelműen Nasiimov.

Az oldhead-newhead harc továbbra is dúl, és ti is sokszor megkapjátok, hogy amit csináltok, az maximum csak széttuneolt motyogás, nem pedig zene. Véget ér valaha ez a törzsi ellentét és a rivalizálás a két oldal között?

Szalai: Ha rajtam múlik, akkor el sem kezdődik. (nevet)

A trap mellett a fő profilotok az építészet, amit egyetemen is tanultatok, ez az érdeklődés miből fakad?

Valter: Dizájnnal lehet elég sokat foglalkozni benne, ami érdekel minket. Az apróbb részletek és a cicomázgatás bőven jobban mozgat mindkettőnket, mint az, hogy tartószerkezetileg hogy áll majd meg egy ház.

Szalai: Sokkal egyszerűbb az, hogy milyen színű legyen a fal, mint az, hogy mi tart össze mit. A fal színének kérdésében nincs az a rizikó, hogy pirosra fested aztán meghal miatta két ember. Ha egy nem hozzáértő ránéz a házra, nem azt fogja mondani, hogy na, ez megáll, hanem hogy na, ennek jó a színe. (nevet) Amúgy meg, mondj olyan dolgot, ami ennyire szépen keresztezi a művészetet, a kreativitást és a földön járó, reális dolgokat. Embereknek építesz dolgokat, amikben alszanak, dolgoznak, esznek.

Valter: Tök ősi.

Szalai: Három olyan dolognak a metszete, amik  külön-külön is foglalkoztatnak minket. Plusz ha például festesz, abból aligha élsz meg, ehhez képest egy alkalmazott művészetre, alkalmazott kreatív melóra, mint az építészet, mindig lesz szükség. Mindig fontos lesz, nem úgy, mint a képvásárlás, amit főleg gazdagok tehetnek csak meg.

Valter: Azért amikor elkezdtük, azt hittük, hogy nagyobb lesz benne a művészeti faktor. Az a baj, hogy a való életben kis pénzből kell nagyon sok szabályt betartva házat építeni. Uniformizálva van az egész. Nem könnyű jó házakat csinálni manapság. Főleg nem egyetemről épp kikerült kezdőként, úgy, hogy nyáron dolgoztál kétszer egy építkezésen.

Szalai: Egy építkezésen, ahol azt látod, hogy mennyire beleszarnak mindenbe. 

A kollégiumban nem csak zenéltetek, hanem saját mini-fodrászszalonotok is volt. Nem hiányzik?

Szalai: Tök jó buli, én nagyon szerettem csinálni. Arról szólt, hogy mindenki haverkodott, zenét hallgattunk, nyírtunk egy jó hajat és ennyi. Közben dumálsz, kommunikálsz, kapcsolatot építesz.

Valter: A haj mindig a legvégén derült ki. Nagyjából megbeszéltük, hogy ki mit szeretne, de azért sokszor befolyásoltuk őket. Mivel nem volt tükör, mindig a végén döbbentek rá, hogy milyen lett.

Korábban említettétek, hogy az Ibbigang inkább egy baráti társaság, és több mint tízen vagytok. Még mindig így tekintetek erre?

Valter: Persze. Ebben a társaságban, magunknak és ezeknek a srácoknak kezdtünk el rappelni. Úgy gondolom, ez a szósz most is a zenéink része, csak már nem 8-10 embert érdekel. Egyébként pont pár hete volt egy kábé 50 fős, 3 napos baráti összejövetel, a Matyifeszt, ami nyolcadik alkalommal került megrendezésre Matyi barátunk jóvoltából. Nekem ez a harmadik volt, amin részt vettem. Tavaly előtt itt volt az első unofficial Ibbigang fellépés, egy darab zenével, háromszor elnyomva kórusban. Na, ők az a társaság.

Amikor egy korábbi interjútokban a célközönségetekről kérdeztek titeket, Valter ezt válaszolta: “Ahogy instán kiderült, a 13-14 évesek... Ilyenkor azért megkérdőjeleződik bennem, hogy átjönnek-e a szövegeink.” Tök jogos és érthető dilemma ez egy előadónál, de van egyáltalán olyan, hogy ideális közönség?

Valter: A Peti utáni legutóbbi volt szobatársam, akit full rászoktattam a trapre, azt mondta, hogy megismerte az összes underground magyar trap előadót, és próbál elvonatkoztatni attól, hogy ismerjük egymást, de szerinte mi egy kis idősebb közönségnek szólunk, mint mások.

Szalai: Én örülök egy 14 éves tini hallgatónak is. Statisztikák alapján amúgy a 18-22 ésvagy 25 éves hallgatóból van legtöbb, aztán a 25-32-es korosztály jön és csak utánuk a 18 alattiak, ők elvileg a harmadik helyen állnak.

Valter: Mi ezt főleg koncertre járókból szűrjük le. Akik a zenéinket osztogatják, azok nyilván a fiatalabbak. A 20 felettiek már nem posztolgatják annyira, hogy minket hallgatnak.

Szalai: De otthon, házibuliban, sütögetésnél pedig idősebb emberek is pörgetik. Azok, akik már nem biztos, hogy elmennének egy On The Low bulira, de privátban hallgatják. Láttunk már ilyen videókat.

Valter, ha jól tudom, a szüleid nemrég tudták csak meg, hogy te egyáltalán rappelsz. Azóta pörgetik a dalaid?

Valter: Igen, épp 1-2 hete coming outoltam ezzel, bár nem szándékosan. Anya Peti Facebookján talált megosztva egy zenét régebbről. Persze még aznap az összes interneten fellelhető Ibbi tartalmat csekkolta a család. Egy kora reggel épp munkába menet kaptam az üzit anyától, hogy “Képzeld csak! Van egy újabb, kedvenc zeném...Ibbigang.”

Búcsúzóul mondjátok már,  őszre megérkezik a 1331 ?

Valter: Igen, szeptemberben album. A legelső zenénket is ilyenkor, sulikezdés idején tettük ki két éve, iskolarádiókból szeretném majd ezt is visszahallani.


IBBIGANG: SPOTIFY / YOUTUBE / APPLE MUSIC / INSTAGRAM

Fotók: Kersner Máté / OFF Média

Hozzszlsok

rdekes lehet