Keresés

Időtálló munkák: Nas – Illmatic

Galó Kristóf- 2018.05.13. 16:14
3595
A műfaj egyik alapköve, ami új szintre emelte a hip-hopot.

1994-re a hip-hop kiszélesítette a rajongói bázisát, többen és még többen vesztek meg ezért az új műfajért, és a rapperek már betörhettek a mainstreambe is – megjelentek az MC Hammerek, Vanilla Ice-ok, akik sikert és vagyont köszönhettek a hip-hopnak. Sokan nem nézték jó szemmel a szegényebb társadalmi réteg műfajának ilyen szintű kihasználását, főleg, hogy ezek a számok és előadók a kreativitás hiányával is küzdöttek. Ekkor érkezett meg a New York-i, Queensbridge-ből Nasir Jones, Nas és adta ki az Illmatic című albumát, ami instant klasszikus lett, nem véletlenül.

Nas első felvett versszaka az egyik mentorát, Large Professort is magába foglaló Main Source hip-hop csapat, Live at the BBQ című számára került fel és egyből egy lemezszerződést jelentett neki – ekkor 18 éves volt. Nas nyitja a számot a saját versszakával és onnantól teljesen magáévá teszi a trekket, amikor olyanokról rapperel, hogy elrabolja az elnök feleségét bármiféle terv nélkül vagy, hogy 12 évesen pokolra jutott, amiért megölte Jézust. Tanulság: B. Rabbit után őt sem szabad előre engedni, ha rapperlésről van szó. MC Serch is segítette a karrierjét, amikor a Back to the Grill című számánál felkérte egy vendégversszakra és Nas (hűen önmagához) ott is ellopta a showt. Első szóló száma a Halftime című track lett, amely az 1992-es, Zebrahead filmben csendül fel, majd később felkerült az Illmaticre.

Nasnak volt 2 megjelent versszaka, 1 szóló száma és egy szerződése, a lemezét pedig kizárólag a legjobb producerekre akarta bízni. Így hozták össze egy albumra DJ Premiert, Pete Rockot, Large Professort, L.E.S-t és Q-Tipet, az albumon pedig össz-vissz egy feature van, Nas egyik nagy barátja, a brutálisan alulértékelt, AZ. A témák a „szokásosak”: bandák, drogok, fegyverek, szegénység, feketék megkülönböztetése, stb. Az a különbség az album és a kortársak törekvései között, hogy Nas addig nem – vagy csak tényleg 1-2 embernél - látott, hallott lírai szintre emelkedik, ami még kiegészül az 5/5-ös produceri munkával, ami egyenes út egy klasszikus megalkotásához. A The Genesis intrón már összefoglalásra kerül az album, hiszen kritizálják a rádiót, piálásról és tépésről beszélnek miközben a pénzszerzést tartják egyetlen motivációjuknak az életben. Azt BUMM!

Az old school arcok egyből elkezdenek bólogatni, amikor meghallják az első dobleütést a DJ Premier által készített N.Y. State of Mindnál. Állítólag ekkor Nas még korántsem volt olyan magabiztos a süketszobában, így amikor az első versszakát vezeti fel el is mondja, hogy „fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjem ezt a szart”. Ezután – Premier szerint – első próbálkozásra, hiba nélkül elrappelte a versszakát, amitől Premo kb. sokkot kapott és azt mondta, hogy „az utca ezt imádni fogja”. Szójátékok, egyedi flow, páratlan rímelési technika és még csak az album első versszakánál tartunk. A Life’s a Bitch számon szerepel AZ, aki megállja a helyét Nas mellett, méltó arra, hogy egyedüli közreműködőként helyet kapjon a lemezen. Ezen a számon még Nas édesapja is hallható, hiszen ő fújja a kornettet a szám második felében, amitől garantált a libabőr.

A The World is Yours című számával már a slágerlistákra is felkerült, számos kritikus és magazin pedig az egyik legjobb hip-hop számnak tartja. Nas és Pete Rock közös munkája tökéletes szinergiát alkot, ahol a szöveg egybeforr az alappal és nem találni benne hibát – nem csoda, hogy rengetegen még ma is sample-zik a cuccot, lásd Mac Miller egyik legsikeresebb számát, a Nikes On My Feetet. Stílusosan a 10 számos album 5-dik trekkje a Halftime (vagyis félidő), amit már korábban kiadott és segítette a hype-ját. A szintén Premier által összerakott, Memory Lane a régen minden jobb volt feelinget adja át, Nas pedig világossá teszi, hogy az igazi hallgatóságnak, a stonereknek, a fullos csajoknak, raboknak, Hennessy-s arcoknak és az old school tagoknak rappel egy költő fineszével. A One Love első két versszaka egy-egy levél az épp sitten sínylődő haverjainak, míg az utolsón egy kissrácot oktat ki az életről, a gettóról, plusz, hogy nem jó ötlet a bűnözés útjára lépni – ezt úgy, hogy egy padon füvezgetnek a 12 éves kölyökkel. A záró verzét a Belly című, DMX-el közös filmjében egy jelenet erejéig meg is filmesítik. Az alapot Q-Tip készítette és a refrénben is ő duruzsolja jellegzetes hangján, hogy One Love.

A One Time 4 Your Mind egy chillesebb, lágyabb szám a dinamikusabb és intenzívebb alapok között, amivel ismét egy új oldalát ismerhetjük meg Nasnak. A Represent ismét vadabb bólogatásra késztet minket és megtudhatjuk, hogy Nas olyan forma erőszaktevő, brigádbontó felbujtó, aki lazán odahugyozik a liftedbe. Az It Ain’t Hard to Tell hasonló vehemenciával rendelkezik, mint a Represent és Michael Jackson Human Nature című számából mintázta az alapját Large Professor. Nas először meg is ijedt, hogy hogyan fogják majd letisztázni ezt a pop királyával, de aztán rájött, hogy ugyanannál a kiadónál vannak, szóval rendben lesz.

Az Illmatic egy olyan lemez, amit nemcsak minden hip-hop fannak kötelező meghallgatnia, de aki érdeklődik egy picit is a műfaj iránt, annak is kihagyhatatlan – akár a rock és a Pink Floyd The Dark Side of the Moon esete. Az album ugyan nem fogyott olyan hatalmas számban, ahogy azt a zsenialitásából fakadóan elvárnánk – Biggie ugyanúgy 1994-ben adta ki a Ready to Die debütáló lemezét és ellopta a lejátszásokat és eladásokat -, de olyan kulturális szintre emelkedett a műfajon belül, amire nem volt példa. A legelismertebb újságok, magazinok rangsorolják az első helyre, ha az a kérdés, hogy „mi a valaha volt legjobb hip-hop album”, dokumentfilmek készültek róla, egyetemi professzorok tartanak róla órákat, költői magaslatokba helyezik Nas szövegeit – egy szóval nemcsak, a hip-hop egyik legjobb albuma, hanem en bloc a zenének.

Ajánlott

Hozzászólások