Keresés

King of New York: a jelző, amivel TILOS dobálózni!

Galó Kristóf- 2018.04.14. 13:41
3828

Kendrick egyszer magára aggatta a New York Királya címet, botrány is lett belőle.

2013-ban kijött Big Seannak egy száma, a Control, ami nem fért fel a Hall of Fame című albumára, viszont olyan közreműködők voltak rajta, mint Jay Electronica és Kendrick Lamar. Kettejük közül az utóbbinak volt arca azt leírni, hogy: „I’m Makaveli’s offspring, I’m the King of New York!”. Makaveli/2Pac leszármazottjának még talán hívhatja magát K-Dot, na, de hogy New York királyának?! A versszak hatalmas port kavart, többek között emiatt a sor miatt is. Az a tény már kevesebb publicitást kapott, hogy Kendrick ezt a sort egy másik west coast legendától, Kurupttól kölcsönözte. Ez azonban senkit nem érdekelt, az emberek szerint páros lábbal csúszott bele a King of New York fogalom szentségébe. Nézzük, hogy miért is olyan fontos ez, illetve kit érhetett az a megtiszteltetés, hogy felérjen ehhez a címhez.

Maga a hip-hop műfaj az 1970-es években született, a bölcsője pedig nem más, mint New York. A nyugati parton még hosszú évek kellettek, mire kialakult a helyi hip-hop kultúra és később megszülessen általuk a gengszterrap. Hiába adott a műfajhoz elképesztő sokat a kaliforniai hangzás és stílus, a tény az tény: New Yorkban született a hip-hop. Az, hogy ez a műfaj kiindulópontja óriási presztízsértékkel ruházza fel az amúgy is nagyon művészi, inspiráló és kereskedelmileg fontos várost. A rapszakma mára korántsem kétpólusú, nincs east-west dominancia, Amerika (és lassan a világ) minden részéről felütik a fejüket az aktuálisan forró előadók, akik több éven keresztül képesek uralni a hip-hopot – a déli rapperek már a 90-es évektől jelen vannak, Kanadának pedig ott van Drake. A New York királya cím azonban olyan picit, mint a Cosa Nostra: ha nem vagy igazi New York-i (szicíliai), akkor sosem kerülhetsz a cím (a maffia belső körének) közelébe. Nem elég, hogy van egy slágered, uralod az undergroundot, vagy épp odaszólsz valami nagymenőnek. Több szempontból is olyat kell alkotnia a cím viselőjének, amit más, azokban az években nem tud.

Az első olyan, akit megillet a New York királya cím, az The Notorious B.I.G.. Korábban nem lehetett senkire sem aggatni ezt a jelzőt, mivel Biggie volt az első olyan New York-i előadó, aki kereskedelmi és eladási sikereket tudott felmutatni, előtte nem volt igazán eladható műfaj a hip-hop. Ahhoz pedig, hogy király legyél, sikeresnek, toplistákat uralónak kell lenned. Emiatt nem lehetett a korszak másik legendás MC-jét, Nast a címhez kapcsolni, mivel ugyan kiadta a hip-hop egyik alapkövét, az Illmaticet (ugyanúgy 1994-ben, mint Biggie a debütáló, Ready To Die albumát), de az eladási sikerek elmaradtak. Biggie-nek ott volt Diddy, aki tudta, hogyan kell eladható zenét csinálni, miközben az utca kedvét is maximálisan kiszolgálták. Az utcai/mainstream vonalon tökéletesen egyensúlyozni művészet, keveseknek megy, de emellett még mindig kell egy kis plusz, amivel kétséget kizárólag te lehetsz a Király. Ez pedig a stílus, a finesse, a swag,a divatdiktálás. Biggie első albumán még full utca volt, a másodikra már stílusikon – iszonyat drága öltönyök, ikonikus Coogi pulcsi, stílus minden mennyiségben. Miután meghalt, üresen tátongott a trón, amiért többen is versenybe szálltak. Nas követelte a címet (még Biggie-vel is komoly beefeket toltak emiatt), de úgy igazán sosem volt az övé. Jött Jay-Z, aki folytatta a Biggie által elindított hullámot: picit maffiózó rap, picit utcai flash és eladható számok. 1996-tól felülhetett a trónra és egészen 2003-ig ülhetett rajta. Ekkora üstökösként robbant be 50 Cent és rabolt rá a címre, hogy aztán nála is évekig tanyázzon. Mind Jay-Z, mind 50 újat hozott a New York-i hangzásban, az öltözködésben, a szlengben és mindketten sorra döntögették az eladási rekordokat. Ez pedig New York királyának az ismérve.

Ezt követően nehéz helyzetbe került a város, mivel Kanye lenyomta egy eladási versenyben Curtist, így Fifty háttérbe szorult, míg a déli rapperek és persze Ye a figyelem középpontjai lettek. Nem volt olyan előadó, akire nyugodt szívvel, kétségkívül rányomtuk volna a királyi címet, amire még most is várni kell. Két ember jöhet szóba: Joey Bada$$ és A$AP Rocky. Mindkettő mellett van pozitív és negatív érv. Joeynál egyértelmű mi a para, hiszen az eladásokban korántsem említhető egy lapon Rocky-val, stílusban sem hozott akkorát, mint a korábbi címviselők. Rocky inkább közelebb áll a trónhoz, hiszen eladásban nagyon is ott van a toppok között, stílusban még inkább, viszont ami belőle hiányzik, az az igazi New York-i elköteleződés. A hangzását hatalmas mértékben meghatározza a dél, ami rontja az összképet, valamint nincs olyan albuma, ami felérne egy Ready to Die, Reasonable Doubts, Get Rich or Die Tryin szintre – ami szintén segít, hogy illessen a megtiszteltetés. Az albumai kiválóak, de az előbb említettek lemezek sokkal inkább elismertek, újítóbbak voltak, mint az övéi. Ennek ellenére, én jelenleg neki adnám a New York királya címet, habár……

Itt van Tekashi69!

Stílus: csekk! Egyediség: csekk! Eladások: csekk! Ő azt állítja, ezek alapján ő a király, de a koronázástól még messze van.

Ajánlott

Hozzászólások