Keresés

Rapperek, akik nem hagyják ki a politikát a dalaikból

Galó Kristóf- 2018.03.05. 18:50
Ők aztán tényleg nem a felszínes javakról szövegelnek, változást akarnak!

Public Enemy
Sztereotípia a rapperekkel kapcsolatban, hogy bizony nem tudnak másról dumálni, mint aranyláncokról, kocsikról, pénzről, nőkről, stb. – tehát anyagiasak. Itt van néhány rapper, és hip-hop csapat, akik szembeszállnak ezzel a tézissel, és mély politikai mondanivalóval vértezik fel a legtöbb számukat. Kegyetlenül kiosztják a társadalmi szegregációt, felszólalnak természetesen a rasszizmus ellen és az egyenlőség mellett, de a kongresszusnak és az elnöknek is odaszólnak – legyen szó az éppen regnálóról vagy egy múltbeliről.

A listát köteles vagyok a Public Enemy-vel kezdeni, hiszen ha valakik megteremtették az igazi, nagy tömeg által elfogadott és hallgatott politikai indíttatású rapet, azok ők. A Fight The Power című számukat az egyik legmeghatározóbb hip-hop dalként tartják számon, a szövege pedig tele van a feketék elnyomása ellen felszólaló sorokkal. „A rendszer azt adja nekünk, amit akarunk és nem azt, amire szükségünk van.” A csapat frontembere, Chuck D odaszól Elvis Presley-nek is mondván: úgy lett igazán ikon, hogy ellopta a feketék hangzását és stílusát. Ez még csak egy szám a karrierjükből, de már ezzel legendákká váltak. Az 1988-ban kiadott, It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back című albumok klasszikus és valódi alapkőnek számít a hip-hopban. Néhány további számuk, amelyeknek valamilyen politikai töltöttsége van: Bring the Noise, 911 Is A Joke, Anti-Nigger Machine, Burn Hollywood Burn, Power To The People, Fear of a Black Planet.

A chicagói Lupe Fiasco eleinte egy backpack rapperként (olyan, aki megveti a mainstream rappet) kezdte. Külvárosi srác, semmi gettó, csak imád deszkázni. Megjelent Kanye West Touch The Sky című számán, amelyen ellopta a showt a versszakával. 5 évvel a debütáló lemeze után azonban kiadta a Lasers című albumát, amelyen már komolyabb politikai tudattal rappelt – ennek ellenére a Laserst a leggyengébb albumának titulálják. A Words I Never Said című számában aztán páros lábbal száll bele az aktuális rendszerbe: politikai képviselőket nevez meg és szidja őket, erősen kritizálja a terror elleni háborút, illetve Obamát is. Egy magazin szervezett egy beiktatási fellépést számára, hogy megünnepeljék Obama második ciklusát, erre mit csinál? Elkezdi non-stop az előbb említett számot játszani. Nem csoda, hogy szekusok inkább levezették a színpadról.

A Dead Prez nevű formáció New Yorkban alakult és mindkét tagja komoly politikai meggyőződéssel rappel. 3 albumok jelent meg, amelyeknek a címei: Let’s Get Free, Revolutionary But Gangsta, Information Age. Ezekből már ki lehet találni, hogy ők is komolyan veszik a szociális és társadalmi ügyeket. A leghíresebb számuk kétségkívül a Hip-Hop, amelyben egy kis értelmet próbálnak beleverni a műfajt hallgatókba és ki is jelentik a refrénbe, hogy amit ők csinálnak, az bizony több, mint hip-hop. Behind Enemy Lines, Police State, I’m a African, I Have a Dream, Too – ezekben a számaikban próbálják öntudatra ébreszteni az afro-amerikai társaikat. A They School című számukban kegyetlenül odaszólnak az oktatási rendszernek, hazugnak nevezik azt és kijelentik: az összes középsulis tanár leszophat, igaz ez nem túl konstruktív javaslat.

Úgy látszik, hogy Chicagóban nagy hagyománya van a politikai nézeteknek, hiszen Common is szereti hallatni a hangját – nem is akármennyire. Annyira közel került Obamához hogy a volt elnök a Fehér Házba is meghívta fellépni. Természetesen jó pár politikus kiakadt ezen, hogy Common mégis csak egy gettóból jövő thug, de Commont ezt egyáltalán nem hatotta meg. A számaiban is sokszor visszaköszönnek a nézetei, de politikai aktivistaként sokat letett már az asztalra. 2008-ban bejelentette, hogy ezentúl semmilyen melegekre sértőt nem fog mondani, alapítványt hozott létre, amely a hátrányos helyzetű fiatalokat szeretné jobb helyzetbe segíteni, hogy ők is élvezhessék az életet és változást hozhassanak a világba.

A Run The Jewels csapata is szeret az emberiség problémáival foglalkozni, azonban El-P mellett Killer Mike az, aki igazán komolyan gondolja, amiket mond. Sokáig nem is akartak a rapperrel foglalkozni, mert túl kockázatosnak ítélték meg a Killer jelzőt a nevében. A déli rapper a legendás OutKasttel kezdte a pályafutását, amikor megjelent a Grammy-díj nyertes The Whole World című számukon, így ő is részesült az elismerésben. Annyira komolyan gondolja aktivista életét, hogy még képviselőnek is indult Georgia államban. Már 5 stúdió albummal rendelkezik, a legutóbbi 2012-ben adta ki, amelyen pl. a Reagan című szám is megtalálható. Ebben aztán olyan összefüggésekre hívja fel a nyájas hallgató figyelmét, mint hogy a volt elnök regnálása alatt öntötték el a drogok a fekete közösségeket, de segítség helyett börtön volt a kormányzat megoldása.

Immortal Technique nem hiába maradt a végére, mivel ő tekinthető a koronázatlan királynak a politikai hip-hopban. A perui rappernek egy száma sem marad el anélkül, hogy bármilyen politikai gondolatot ne fogalmazzon meg, szóljon be a rendszernek vagy valamelyik politikusnak – kivéve talán a legismertebb számát, a Dance With The Devilt, amely cserébe az egyik legjobb storytelling rapszám. A forradalmi hangulat minden lemezén garantált (főleg mivel az első két albuma a Revolutionary Vol. 1; 2 címet viseli), de a harmadik világ iszonyat nehéz helyzetéről is félelmetesen autentikus képet fest. Aktivistaként is sokat tesz a jövőért: még 2008-ban felhasználta a harmadik, The 3rd World albumából származó profitot, hogy elutazzon Afganisztán fővárosába, Kabulba és egy szervezettel együtt felépítsen egy árvaházat, amely a mai napig kb. 20 árva gyermeknek ad otthon. RESPECT.

Hozzászólások