Top híres feldolgozások

Nézzük hát meg, miről is van szó!

Emlékeztek még Otis Redding 65-ös Respect című számára? Persze, hogy nem! Viszont Aretha Franklin 67-es feldolgozásában, már biztos ismerősnek fog tűnni, gondoljunk csak a legtöbbet járatott Bridget Jones-ra, ami hozzájárult ahhoz, hogy az évről évre történő visszahozását akár filmek által, meghosszabítsa.

Örökéletű sláger született, amiért Grammy-t is kapot, az egyébként Grammy királynőnek aposztrofált énekesnő a maga húszszoros győzelmével.

Ez pont olyan, mint a The Top Notes-tól a Twist and Shout, amit 80 feletti mély fanatizmussal ellátott embereken kívül nem nagyon ismerhet más, nem úgy mint a Beatles feldolgozásában kezelt Twist and Shout, amit teljes mértékben bejárta az egész világot, és elég csak elolvasnunk a címet, már is a fülünkben van a dallam.(Nem, nem a Help!)

[vembed youtube=”ZNovGsWB-Hw” ]

Ilyen még Dolly Parton 74-es I Will Always Love You című country nótája, amit 92-ben Withney Houston rendesen felturbózott, így a több, mint testőr(é)t is ledönthette a lábáról!

Nade, ezt a számot elég rendhagyó módon csempészték vissza a fiatalok életébe pár éve, egy mégzsengébb hölgy kicsit pszichotív előadásában, amit kár lenne bárkinek is kihagyni, ha eddig még nem találkozott a remekkel!!

És most folytassuk a sort olyan számokkal, és előadóikkal, amelyekről soha nem gondoltuk volna, hogy az feldolgozás lehet!

Az első versenyzőnk ebben a döbbenetes kategóriában The Family (hallott már róluk akárki is?!hacsak nem Kelly-vel keződik, vagy Frost-tal végződik…)és a Nothing Compares 2 U!! Naugye, már tudjuk is, hogy kinek a melyik számáról van szó, amit az ősi mende-mondák szerint az édesanyjának írt..hát nem! De azért nagyon szeretjük, és tiszteljük, amiért ilyen zseniálisan feldolgozta, és szintén örökéletűvé tette ezt a számot! Sinead O’Connor légy áldott!

A következő nem vágott ennyire szíven, viszont annál jobban ledöbbentem, hogy ez egy feldolgozás, és attól is, hogy eredetileg kié!

David Bowie-t mindenki ismeri és a The Man Who Sold the World című számát is. Nem, azt nem, viszont a Nirvana azonos című számát már annál inkább. Amiről Bowie a későbbiekben annyit mondott, hogy igazán jót tett neki ez a feldolgozás, és kicsit sem bánja!(mármint a számnak)

[vembed youtube=”HjKcCGaCiu0″ ]

Nem úgy, mint ahogy Trent Reznor viseltetett a Hurt című, tökéletesen megírt, megalkotott, komponált, hangszerelt, elénekelt számával kapcsolatban, mikoris (korából fakadóan méltán kivívta pár naív ember abbéli jóhiszeműségét, hogy övé a szám erendenő megalkotásának joga) Johnny Cash úgy gondolta, hogy hozzányúl, és feldolgozza..

Erre Trent nemes egyszerűséggel, csak annyit válaszolt, hogy ’olyan érzés ez, mint mikor más dugja a csajod.’

Azért, találhatunk egy vicces pontot is ebben a számban, mármint, egy 95-ös David Bowie-val közösen előadott koncertre gondolok.  

Vagy a szintén jobb, és híresebb Iggy Pop No Fun című számát a Sex Pistols dolgozta fel, kevesebb sikerrel, de azért mégis csak a Sex Pistols. És azért az elég nagy dolog bárki életében, ha mondjuk Ők dolgozzák fel az egyik számodat, mint mondjuk egy The Family. Na!

[vembed youtube=”MtiWuJ9JH0g” ]

Aztán vannak a futottak még kategóriák, akik rendelkeznek bizonyos stílus vonallal (vagy legalábbis ezt gondolják) a zenei kavalkádban, miután minden műfajnak muszáj nevet adni, ezért előszednek egy, a maga nemében, már történelmet írt számot, ami úgy zseniális, ahogy van, és nem lenne szabad hozzápiszkálni nagyon senkinek. Erre ők megteszik. Nem is húzom tovább az idegszálakat, az egyik tökéletes példa a Smashing Pumpkins Zero  című száma, amivel egy hatalmasat robbantottak a 90-es évek alternatív rockzenei frontján, tehát, aki szerette őket, ez a szám szent és sérthetetlen. Főleg, ha olyan szintű feldolgozás áldozatává válnak, mint amit a Vanna nevű banda követett el.

Mindenesetre az embereknek adott a lehetőség a jobb megbecsülésére, legyen az eredeti, avagy feldolgozás!