Stoned Jesus, Greenleaf – elcsavart fejek, zenemámor

Akárki akármit mond, nyilvánvalóan a Stoned Jesus volt a bevonzó név erre az eseményre, személy szerint én is alig hittem a szememnek, hogy jönnek! Aztán persze kiderült, hogy már korábban is jártak itt, és a koncert végén azzal búcsúztak, hogy találkozunk jövőre, így aztán végképp megnyugodhatott mindenki.

Az első két bandáról sajnos lemaradtunk (Karaul,Burning Full Throttle)a munka súlyos és erőteljesen ránk nehezedő nyomása miatt. Utána viszont nem nagyon hittünk a fülünknek, hogy ez a Greenleaf mennyire hihetetlenül fantasztikus, és még ennél is elképesztőbben jóleső érzés volt minden egyes számuk. Svédek, és tudják, hogy mit csinálnak! A kisugárzásukkal együtt, és amilyen barátságosan bántak a közönséggel, akiket a végén teljesen be is vontak az éneklésbe.

Egy kis pajtatánc keverve hörgős, hajrázós elemekkel, és meglepően szép és tiszta énekhanggal. Emellett rendesen át lett mozgatva mindenkinek a teste, és a hangszálai is.

Hans Fröchlich teljesen új a bandában, mégis nagy volt már az összhang a másik gitárossal Tommi Holappa-val, ahogy a remek énekessel Arvid Jonsson-nal is, a melós ütemek felelőse pedig a dobok mögött Sebastian Olsson volt.

Igazi Rock n Roll volt a javából, ami után jogos, és érthető a ’visszavárunk’ érzés!

Ők is jól érezték magukat, ezt az is bizonyítja, hogy még szombaton is kicsiny hazánkban tartottak ebédszünetet, és ezt meg is örökítették

2009-ben ez még csak egy szóló projektnek indult Igor (énekes/gitáros) elképzelései alapján, aztán természetesen együttesé nőtte ki magát, ami általában minden ilyen kezdeményezéssel megtörténik, onnantól, hogy színpadra akarják vinni. Így 2010-ben csatlakozott hozzájuk Sergey (gitáros), és 2013-ban pedig Viktor a dobos.

A tánctér, vagy a Colosseumot megszégyenítő tombolásnak helyt adó, színpad előtti tér az ő koncertjükre teljes mértékben megtelt, mint ahogy a levegő atmoszférája is megtelt egy furcsa transzszerű érzésvilággal.

A Stoned Jesus pallosa lesújtott ránk, és mi nem bántuk.

[vembed youtube=”6Zs0-82Yva0″ ]

Bár, hogy őszinte legyek, a Greenleaf után kicsit falsnak hatott Igor hangja, és ezt nem feltétlenül építette az elszállt(nem akarok találgatni, hogy milyen mixtől) koordinálatlan mozgása, és az azt sem tudom hol vagyok nézése, a negyedórás monoton és három akkord ismétlésével. Aztán szerencsére a harmadik szám környékén magához tért, beszélt is hozzánk, és visszatérni látszott belé az élet, ami után remek showt és koncertet adott, fantasztikus gitárjátékkal, és profizmussal.

Az, hogy keményebb vonala lett a legtöbb számnak az új albumról, köszönhető annak a sajnálatos ténynek is, hogy nem a legjobb a helyzet most Ukrajnában..

Az ember gyermeke már annak is örült, ha a sarokból a színpad egy apró szegmensét a saját vizuális emlékképének tudhatta.

Minden jól sült el ezen az estén, remek zenéket kaptunk, remek emberek társaságában tölthettük mindezt, és egy kellemes felújított (Vörös.Kék lyuk) helyen.

Várjuk az ismétlést!