Rock
Érdekes karrierek #4: Florence & The Machine
A népszerű énekesek/énekesnők karrierjének bemutatása után most egy kicsit az együttesek pályafutásának vizére evezünk. Ha már a Szigeten is fellépett a Florence & The Machine, akkor lássuk, hogy miből lett a cserebogár…
A Florence & The Machine együttes jelenleg nyolc tagból áll, a frontember pedig nem más, mint Florence Welch. A zenekar másik kulcsembere pedig Isabella „Machine” Summers. A 28 éves brit énekesnő, Florence nagyon érdekes családból származik. Édesanyja, Evelyn, történész és írónő, aki a Harvardon szerzett diplomát. Édesapja pedig egy saját reklámcégét vezeti. Nagyapja, Colin Welch, a Daily Telegraph alapító atyja volt. Édesapja lányára a Flossy becenevet ragasztotta, ezért barátai a mai napig Flónak szólítják. A kis Florence 11 évesen kezdett el először ismerkedni a zenével, méghozzá az énekórák egyikén. Első dalát, a Spookyt Dusty Springfieldtől énekelte. Érdekes, hogy az első hangszer, amin megtanult játszani, az a dob volt, azonban a siker felé főként az erőteljes hangja vitte.
13 éves korában szülei elváltak, melynek következtében az énekesnő két nővérével az édesanyjához került. Nem véletlen, hogy számos dalához merített ihletet az átélt fájdalomból. Kislánykorában müzlisdobozból épített házat babáinak. Gyerekkorában nagyon sok Disney mesét nézett, melynek dalait képes volt villanyoltásig gyakorolni. Gyakran pedig a seprű szolgált számára mikrofonként. Szólóban részt vett a Glee musicalben is, a Brodway színpadán, élő szereplését nagyon sokan kedvelik. Karl Lagerfield, divattervező az egyik legnagyobb rajongója.
Aki olyan művészcsaládból származik, mint Florence Leontine Mary Welch, két életút között választhat: elvégzi a legjobb iskolákat – Florence megtette -, kimarad a legjobb iskolákból – Florence ezt is megtette -, vagy esetleg a harmadik mellett dönt, és ha már így alakult, átesik a késői tinédzser kor összes betegségén. Így van ez, ha valakinek a családjában túl sok Ramonest hallgatnak, és közben avantgarde művészek képzőművészeti albumait nézegetik.
Hányatott sorsú gyerekkora után pubertásként sem volt egyszerű eset. Rajongott a Nirvanáért és a Green Day-ért. Követői nem hiszik el, hogy valamikor punk is volt. Zenekara a Toxis Cockroaches szintén punk stílusban játszott. Florence-nél diszlexiát és diszgráfiát diagnosztizáltak. Végül egy művészeti iskolába került, ahol illusztrációt tanult. Sokáig nem is kacérkodott a zenei pályával, inkább lakberendezés vonzotta. Első zenei alkotásai 2007-ben lettek elérhetőek, mikor élőben énekelte a Girl With One Eye című számot, melyben megmutatta hangjának utánozhatatlan voltát. Ugyanebben az évben Welch megismerkedett egy klubban menedzserével, aki a toaletten hallotta meg énekelni Florence-t.
Florence szívesen beszél arról, hogy karrierje úgy indult, mint megannyi más ambiciózus, ám bizonytalan művészé: pontosan tudta, hogy a zene lesz életének a kísérője és ez sok örömmel, de némi problémával is jár. A 2000-es évek elején a barátnőjével kezdtek dalokat írni, amikor csak lehetőségük volt rá, koncerteztek, és éjjel-nappal buliztak. Az énekesnő első albumán együtt dolgozott az Ashok együttessel. A Happy Slap számot írta, mely az első verziója volt a Kiss With A First punk dalnak, amely a Lungs debütáló albumának fő száma lett. Az első albumát, melyen 13 dal kapott helyet, 2009-ben készítette el. A feltűnést az említett számmal keltette, majd egy varázslatos pillanatban összeállt a Florence and the Machine, a szerelem, a csalódások, a mennyország és a pokol prófétája.
[vembed youtube=”iWOyfLBYtuU” ]
Ezt követte a Dogs Days Are Over-hez készült kozmikus videoklip, amit körülbelül 54 millióan tekintettek meg. A dalt több díjra jelölték, valamint számos sorozatban is felhasználásra került. A számban érdekes hangeffektek is megjelennek, mint például pohár, kanál, falak, tollak és egyéb különleges tárgyak hangjai. Florence a siker után sem pihent meg, az első album erősebb és jobb változatának előkészítését tűzte ki célként. 2011-ben a What The Water Gave Me számmal berobbant a köztudatba, melyet 2 nap alatt 1,5 millióan hallgattak meg a YouTube-on. A spirituális szerzeményben Welch nemcsak erős hangja hallható, hanem egy új zenei stílust is teremt, amely most már a banda védjegyévé vált. Az együttes legismertebb számai közé tartozik a Shake It Out, melyet gyakran összekevernek Taylor Swift Shake It Off slágerével.
A második albumon kapott helyet a No Light, No Light, melyhez sokkoló videoklip készült, és a melankolikus Never Let Me Go, valamint az erős hangzású, szürrealisztikus videóval megtoldott Spectrum (Say My Name) is. A Calvin Harrisszel készült remix pedig nem kímélte a brit slágerlistát sem. Ugye, nektek is ismerősen cseng a Sweet Nothing?
[vembed youtube=”17ozSeGw-fY” ]
A Florence & The Machine egyedülálló zenei stílusával tűnt ki a bandák tömegéből. Muzsikájukban felfedezhetőek barokk pop elemek, sőt az indiai rock, a soul, illetve a tiszta pop is. A bandát főleg himnuszok inspirálják, a líra és a gospel, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a dalszövegeiket reneszánsz szerzők sorai ihletik. A szöveg mellett a zenei tevékenységük is dicséretre méltó. Hárfát, basszus gitárt, billentyűs hangszereket, dobot és sok más hangszert is megszólaltatnak. Hihetetlen, hogy együtt mire képes a banda, melyhez Florence fenomenális előadásmódja társul. Az együttes profizmusát bizonyítja még a számos díj és jelölés. Ebben az évben pedig megjelent az együttes harmadik albuma, a How Big, How Blue, How Beautiful.
Nagyon sok érdekesség bújik még meg a Florence + The Machine körül, de nem ragozzuk tovább, reméljük, hogy élveztétek a koncertjüket a Szigeten!