Számolj le a halogatással!

Fotó: Getty / Istock

Mindegy, hogy egy telefonhívásról, levél feladásáról, vagy a mosogatásról van szó, rendszeresen beleesünk a halogatás csapdájába. Azon kívül, hogy sokszor egyszerűen azért, mert hiányzik valamilyen eszközünk a feladat végrehajtásához (fel kellene hívnunk valakit, de nincs meg a száma) vagy nagyon nem fűlik a fogunk hozzá, mert kellemetlen vagy érdektelen dologról van szó (a mosogatás példájánál maradva). Sok esetben azonban inkább lelki okok álnak a halogatás mögött, úgy, mint a félelem a kudarctól vagy visszautasítástól (holnap fizetésemelést kérek), önbizalomhiány (nem érzed úgy, hogy képes vagy megcsinálni), vagy egyszerűen azt sem tudjuk, hogy kezdjünk hozzá. Így szépen tologatjuk magunk előtt a dolgokat, ezáltal észrevétlenül állandó stresszforrást teremtve az életünkben. Nem tudunk igazából kikapcsolódni, vagy elmélyülni egy könyvben, koncentrálni egy dologra, kreatívan alkotni, mert állandóan ott motoszkál a fejünkben a tennivalók listája és folyton elkalandoznak a gondolataink. Valószínűleg most is, ahogy ezt a cikket olvasod, lenne mit csinálnod helyette, a jó hír viszont, hogy a halogatás is ugyanúgy felszámolható, mint bármilyen rossz szokás, és több módszert is összegyűjtöttünk, hogy ne kelljen többet megküzdened a határidőkkel.

A következő lépés technikája

Sokszor azért halogatunk, mert nagy egészként, előttünk tornyosuló hegyként látunk egy projektet, amellyel fogalmunk sincs, hogy fogunk megbirkózni. A hagyományos tennivaló listákkal nem megyünk semmire, ha ilyenek szerepelnek rajta, mint megírni a disszertációt, sportolni, vagy munkát keresni. Egy egyszerű trükkel viszont máris könnyebben teljesíthetővé tehetjük a listát: a nagy egész helyett mindig a legközvetlenebb lépést írjuk fel! Ha azért szorongunk egy feladat elvégzésétől, mert nem látjuk magunk előtt, konkrétan hogyan tudjuk végrehajtani a cselekvést, akkor összeszedve, milyen lépések és eszközök szükségesek hozzá, máris találhatunk olyat, amit most azonnal megtehetünk, így neki tudunk állni, és a hegy már nem is fog olyan meghódíthatatlannak tűnni. Sose írjunk tehát homályos dolgokat a listára, csak a következő lépést, ami a disszertáció esetében mondjuk úgy nézne ki, hogy beírni a keresőbe az adott témát, vagy kivenni a könyvtárból egy adott könyvet.

A kétperces szabály

Ha valami két percnél rövidebb idő alatt elvégezhető, ne kerüljön a tennivalók listájára – csináljuk meg azonnal! Ha erre az egyszerű dologra rá tudjuk venni magunkat, máris rengeteg nyomástól szabadulhatunk meg, ugyanis a magunk előtt tologatott egyszerű feladatok ugyanúgy stresszelnek minket, mint a bonyolultabbak. Ha csak arról van szó, hogy beágyazzunk, leszedjük a szárítót, megöntözzük a virágokat, vagy megírjunk egy e-mailt, tegyük meg mielőtt nekiállnánk a hosszabb feladatoknak!

Fejezd be fejben!

A befejezetlen feladatok jelentős agyi kapacitást foglalnak le, amiből az következik, hogy a sok elvégzetlen tennivaló mellett szétszórtak leszünk, kevésbé tudunk koncentrálni. Olyan, mintha folyamatosan csak szundit nyomnánk a feladatra, de az agyunk ötpercenként újraküldené a figyelmeztető jelzést, ezzel folyamatosan megzavarva minket. Ha viszont befejezünk egy feladatot, az emlékeztetők leállnak, és végre megnyugodhatunk. A kutatók feltárták azt is, hogy ezt szimplán azzal is elérhetjük, ha tervet készítünk, hogy az adott feladatot hol, mikor és hogyan fogjuk elvégezni.

Tervezz be szüneteket is!

Ha kész vagy a tervvel, hogy melyik feladatot mikor fogod végrehajtani, nyugodtan pihenhetsz két feladat között: nem lehet ugyanis állandóan koncentrálni, néha igenis szükség van azokra az üresjáratokra, amikor magazinokat lapozgatunk, sorozatokat nézünk vagy ledőlünk egy délutáni alvásra. Az agy körülbelül 45 percen keresztül tud egy feladatra figyelni, így érdemes a tanulást is például ilyen etapokra osztani. Ha munka közben elkalandoznának a gondolaid, nyiss egy listát, hogy mit fogsz csinálni a szünetben, és a „vicces macskás videókat nézni” jellegű dolgokat erre írd fel!