Veszélyes az Instagram a tinikre

Fotó: Getty / iStock

Elsősorban a tinédzser a korosztály érintett a témában, mert ez az önálló identitás és értekrend kialakításának kritikus időszaka, így náluk kiemelten fontos, mit tartanak viszonyítási alapnak. Az a legnagyobb baj, hogy a mostanra felcseperedő  Z generáció már beleszületett a digitális médiába, az online identitás teljesen természetes számukra, de mivel a facebookozó szülők ugyanannyira nem tudják, mit csinálnak, senkitől sem kapnak útmutatást a közösségi oldalak használatára, nem hívják fel a figyelmüket ezek manipuláló hatására.

Online énünk bemutatásánál könnyedén élhetünk a lehetőséggel, hogy egy kicsit kozmetikázzuk a valóságot: egy előnyös képkivágás, egy jó effekt, és mehet a fotó. Ennek az egyik veszélye, hogy ha a lájkokból akarunk önértékelést építeni, valójában nem arra kapunk visszajelzést, akik vagyunk, hanem amilyennek látszani szeretnénk. És minél több lájkot gyűjtünk be, minél többen követnek, annál inkább szorongani kezdünk attól, hogy megmutassuk a valódi énünket. Mert neki hibái is vannak, és nap mint nap azzal a normával találkozunk, hogy ezt el kell titkolnunk. A jelenségnek már neve is van: FOLO, azaz Fear of Life Offline (félelem az offline élettől). Teljesen természetes, hogy az életünk nem csupa Instagram képkockából áll, minél nagyobb az eltérés azonban az online és az offline profilunk között, ezt annál nagyobb problémának látjuk.

A másik veszélye, hogy ha olyanok képeit nézegetjük, akiket nem ismerünk nagyon jól, hajlunk afelé, hogy elhiggyük, az igazat mutatják magukról. Hogy nekik tényleg annyival szebb, jobb, tökéletesebb életük van. Hogy minden nap telik Starbucks kávéra, utazásra, shoppingra, hogy mindig rend van a szobában, a haj és a smink tökéletes, a körömlakk nem lepattogzott, a párkapcsolatuk csupa romatika és boldog pillanat, a reggeli pedig művészi alkotásként pottyan az ölükbe.

Ez egyfajta torzított kiegészítés eredménye: mivel mindenki csak a “megosztásra érdemes” szeletét mutatja az életének a közösségi médián, nem kapunk teljes képet róla, de igyekszünk a hiányzó részeket gondolatban ennek megfelelően kiegészíteni. Így ha valakinek az életéből csak a poztívumokkal találkozunk, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a nem bemutatott pillanatok is ugyanilyen pozitívek. Pedig ha csak magunkból indulunk ki, tudhatjuk, hogy ez nem így van.

Az online énünk nem más, mint egy tudatosan felépített és sugárzott imidzs, az életünk reklámfilmje, amelyet gondosan menedzselünk. Ugyanúgy működik, mint a valódi reklámok: tudjuk, hogy nem fedi a teljes valóságot, mégis elhisszük, hogy a boldogsághoz ezt kell megvalósítanunk. Így igyekszünk minél jobb oldalát bemutatni a személyiségünknek: hogy milyen érdekes dolgokat csinálunk, milyen szuper reggeliket eszünk, milyen jó életet élünk. Ami így is van, lehet, hogy tényleg azt ettük, amit kiposztoltunk, csak ezzel mind résztveszünk abban a játékban, hogy elferdítsük a valóságot. Mert olyan is előfordul, hogy ne adj isten nincs friss virág az asztalon, a reggeli egy tál ázott zabpehely, a mosogatóban tornyosulnak a tányérok, a páromnak nincs kockahasa, és nem tudunk állandóan a Starbucksban kávézni vagy a tengerparton nyaralni. És akkor mi van? Ettől még az életem boldog.

Ott van probléma, amikor értékesebbnek látod az online-énedet, mint az igazit, és szorongást kelt benned, hogy megmutasd a valóságot. Amikor rosszul érzed magad, mert nem kapsz elég lájkot a képeidre és ennek alapján értékelsz valamit jónak vagy kevésbé jónak magaddal kapcsolatban. Az is egy megoldás, amit Essena csinált, hogy búcsút intett az Instagramnak, de nem feltétlenül kell ilyen drasztikus megoldásokhoz folyamodnunk. A közösségi médiának rengeteg előnyét is élvezhetjük, csupán a felhasználói szokásainkon kell változtatnunk: kérdés, hogy hogyan?

Tudatosítsd magadban, hogy senkinek sem olyan fényes az élete, mint ahogy bemutatja!

Még ha ezt kezdetben tudtuk is, annyira hozzászokunk, hogy rendszeresen belefeledkezünk mások életébe, hogy egy idő után elfelejthetjük, hogy nem a (teljes) valóságot látjuk. Egy kísérletben bizonyították, hogy már fél óra tévénézés is rombolja az önértékelésünket, az Instagram vagy Facebook hírfolyam nézegetése pedig ugyanezt teszi: jobb, szebb, tökéletesebb életet akarunk majd, miközben nem vesszük észre az értékeket a miénkben. Használhatjuk arra a közösségi oldalakat, hogy kedvező fényben tüntessük fel magunkat, ami például a karrierünk szempontjából előnyös lehet, csak közben tudjuk, hogy más ugyanezt teszi, ami nem jelenti az, hogy az élete sokkal jobb, mint a miénk: lásd Essena, aki a tökéletes életében tökéletesen boldogtalan volt.

Fotó: Getty / iStock

Kövess kevesebb ismeretlent!

Azzal, hogy több “valós embert” követsz és kevesebb olyat, akiről semmit nem tudsz azon kívül, amit a közösségi médián látsz, máris javíthatod egy kicsit a valóságészlelésed. Abban nyilván semmi ártalmas nincs, ha az élményeidet megosztod a barátaiddal, akik emellett az offline világban is ismernek, és el tudod nekik mondani azt is, ha épp problémáid vannak, mert cserébe te is tudod, hogy az ő életük sem csak azokból a képkockákból áll.

Ne vegyél részt a színjátékban!

Ahhoz, hogy “lájkoljanak”, nem kell száz selfie-t elkészítened, hogy legyen egy elég jól sikerült, amit természetesen néhány effekttel ellátva megoszthatsz. Ne a tökéletességet akard megmutatni a profilodon, hanem a sokszínű egyéniséged, saját nézőpontod: ezzel arra kapsz visszajelzést, amilyen a valóságban vagy, akik lájkolnak, a te személyiségedet fogják lájkolni, és nem egy megszerkesztett imidzset. Ez pedig nemcsak az önértékelésedet építheti, de a kapcsolataidat is másokkal. A tökéletesség vágyott, de a hibák tesznek valakit igazán szerethetővé, ezekhez lehet kapcsolódni. Ezért szeretik a rajongók annyira az olyan sztárokat, mint Jennifer Lawrence, akik azt az oldalukat is felvállalják, hogy utálnak edzeni és nincs is jobb egy friss meleg pizzánál.

Fejleszd az önismereted!

Próbálj rátalálni, számodra mi jelent értéket, mit csinálsz valóban szívesen, mikor érzed jól magad a bőrödben! Ha kell, írj egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretsz, és határold el ezeket a környezet elvárásaitól! Értéknek tarthatjuk azt, ami a közösségi oldalakon sok lájkot kap, pedig nem feltétlenül az, és ezt nagyon fontos elkülönítenünk egymástól.

A boldogsághoz nem kell lefogynod tíz kilót, nem kell tengerparti nyaralás, drága kávé, és tökéletes smink: ezek mind a fogyasztói társadalom által kreált értékek, amelyek arra irányulnak, hogy vásárolj termékeket és ettől jobban fogod érezni magad. Hát nem, én szóltam, hogy senkit ne érjen csalódás, ha az Instagramon többszáz lájkot kap a képeire és mégsem boldog, mert nem ettől lesz az. Hanem ha önmagát adhatja, olyan emberekkel lehet, akik a hibáival együtt szeretik és elfogadják, és azt csinálhatja, ami a szenvedélye. Aulértékelt dolgok talán a lájkok világában, de mindennél értékesebbek a valóságban!