Háború és béke BBC-módra

Idén fut az angol BBC csatornán a Háború és béke hatrészes adaptációja, amelyet nagy várakozás előzött meg. Eddig két rész jött ki a sorozatból, és azt kell hogy mondjam, nem csalódtam.

Nehéz egy akkora regényt hat részbe belesűríteni, mint a Háború és béke, ezért nem meglepő, hogy egy erősen meghúzott verziót kaptunk végül a tévében, de ez nem feltétlenül baj. Így jobban kiemelkednek a főszereplők és a fő cselekményszálak, és kevesebb hangsúlyt kapnak a háttérben folyó események, gyorsabban pörög a történet. Az arisztokrata családok élete és viszonyai párhuzamosan futnak a háború eseményeivel, többnyire jól követhetően. Sokat jelent, hogy a kép pótolja azt a rengeteg nevet, amit a könyvet olvasva szinte lehetetlenség megjegyezni. Abban pedig, hogy a karakterek lényegét sikerül-e átadni, nagy szerepe van a színészeknek.

A legtöbb szereplőt nagyon jól eltalálták: kiemelkedően zseniális volt Jim Broadbent az öreg Bolkonszkij hercegként, és az összesküvést szövő Vaszilij herceg (Stephen Rea), valamint az öreg tábornok, Kutuzov (Brian Cox). A fiatalabb generáció a későbbiekben fog nagyobb szerepet kapni, eddig inkább előkészítették karaktereiket a későbbi cselekményhez. Paul Dano nagyon jól megformálta a kicsit esetlen, ám jószándékú és szerethető Pierre figuráját, James Norton pedig eddig tökéletes a gőgös, dicsőségre vágyó Andrej herceg szerepében. Lily James esetében egyáltalán nem zavaró, hogy tíz évvel idősebb a szerepénél, pár mondat alatt érti az ember a csapongó, lelkes, még éretlen Natashát.

Bár kevés az eltérés a regénytől, vannak olyan betoldott részek, amik a karakterek jobb megragadását segítik. Helene és Anatole viszonya például a könyvben nem igazán sejthető, itt viszont szeretőkként tüntetik fel a két testvért, így már az elejétől megmutatva romlottságukat. Azért mielőtt még túlságosan a Trónok harcára emlékeztetne a történet, itt legalább nem kell attól félnünk, hogy meghal valaki, aki a könyvben nem – mégis lehet azért izgulni egy-egy csatajelenetnél. Nem marad ki a csaták brutalitásának a szemléltetése sem, néhol eléggé naturalisztikus képekkel (csak annyit mondok, jó, ha nem vacsora közben nézi a második részt az ember).

A helyszínek csodálatosak, Oroszországban, Lettországban és Litvániában készültek a felvételek, lenyűgöző, autentikus belső díszletekkel és tájakkal – kastélyrajongóknak igazi csemege! A kosztümök teljesen természetesnek hatnak és illenek a karakterekhez. Egyedül a zene az, ami kicsit furcsa és túlságosan fennkölt néhol.

Összességében tehát eddig a regényt jól követő, de modern fogyasztásra alkalmas, színvonalas sorozatot kaptunk, jó színészi alakításokkal. Kíváncsi vagyok a folytatásra!