Hetvenöt éves lenne Bobby Moore

Minden idők technikailag legképzettebb angol védőjátékosa Robert Frederick Chelsea Moore néven született 1941. április 12-én az Essex megyei Barkingban. Már gyerekként a labda volt a mindene, 15 évesen lett a kelet-londoni West Ham United játékosa. Az élvonalban 17 éves korában, 1958. szeptember 8-án a Manchester United ellen mutatkozott be, ekkor kapta a 6-os mezszámot.

A londoni csapatban 1958 és 1974 között 544 bajnoki mérkőzésen játszott, tíz éven át volt csapatkapitány. 1964-ben a Kalapácsosokkal FA Kupát nyert, és megválasztották az Év játékosának, a következő évben KEK-győzelemre vezette az együttest. 1974-től három évig, 124 mérkőzésen az akkor a második ligában szereplő Fulham együttesében, majd rövid ideig az Egyesült Államokban, a San Antonio Thunder és a Seattle Sounders gárdájánál szerepelt. Utoljára, 1978-ban kilenc mérkőzésen a dán Herning Fremad csapatában lépett gyepre hivatásos játékosként.

Az angol válogatottban 1962-ben debütált, s egy év múlva példátlanul fiatalon, 23 évesen már ő viselte a csapatkapitányi karszalagot. A címeres mezt összesen 108 alkalommal öltötte magára, a százszoros válogatottságot minden angol játékos közül ő érte el a leggyorsabban. A nemzeti tizenegyben 90 alkalommal volt csapatkapitány, e csúcson a százszoros válogatottságot elsőként elérő Billy Wrighttal osztozik. Utolsó mérkőzését 1973. november 14-én játszotta, a búcsú kesernyésre sikerült: az angol válogatott akkor kapott ki először (1-0-ra) hazai pályán Olaszországtól.

Három világbajnokságon (1962, 1966, 1970) vett részt, és tagja volt az 1968-as Európa-bajnokságon harmadik helyezett angol válogatottnak is. Pályafutása csúcsára 1966-ban ért fel, amikor az általa vezérelt angol válogatott hazai pályán elnyerte a hőn áhított világbajnoki címet. Az NSZK ellen hosszabbítás után 4-2-re megnyert döntő hőse egyértelműen Moore volt, aki védő létére két gólt készített elő, többször ért labdához, mint bárki más, és passzainak 96 százaléka pontosnak bizonyult.

Visszavonulása után a futballszervezésben vállalt szerepet, hírnevét üzleti vállalkozásokban próbálta kamatoztatni. Sportmarketing cége volt, reklámokban szerepelt, szakkommentátorként működött. Szakvezetőként az Oxford City, majd a Southend United együttesét irányította, 1981-ben szerepelt a Menekülés a győzelembe című amerikai filmben. Kétszer nősült, két gyermeke született.

A labdarúgót 1991-ben műtötték először rákkal, de az operáció sikertelennek bizonyult. Betegségének hírét 1993. február 14-én jelentette be, ekkorra az áttétek miatt már gyógyíthatatlan volt. Három nappal később még ő volt az Anglia-San Marino meccs tévékommentátora, egy héttel később, 1993. február 24-én halt meg, 51 éves korában.

A legendás középhátvéd, akiről Pelé azt mondta: soha nem játszott jobb védő ellen, számos díjat és kitüntetést kapott. A hazai vb-diadal után nemzeti hős, élő legenda lett, 1966-ban a BBC első futballistaként választotta meg az év brit sportszemélyiségévé (labdarúgó legközelebb 1990-ben Paul Gascoigne személyében részesült ebben a megtiszteltetésben). 1967-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (OBE) adományozta neki, 1999-ben őt választották meg az évszázad legkiemelkedőbb brit sportszemélyiségének. 2003-ban az elmúlt 50 év legjobb angol labdarúgójának szavazták meg, viaszfiguráját 2014-ben helyezték el Madame Tussaud híres londoni panoptikumában.

A West Ham 2008-ban hivatalosan is visszavonultatta a Moore által viselt 6-os mezszámot. Az egyesület stadionja előtt szobra áll, amely azt a pillanatot örökíti meg, amikor társai vállán diadalmasan magasra emeli a vb-trófeát, az arénában róla nevezték el a déli lelátót. A nevét viselő Bobby Moore alapítvány célja a rák elleni küzdelem.

2007-ben az új Wembley Stadion bejáratánál szobrot állítottak a középhátvédnek, a talapzaton ez áll: „Makulátlan futballista. Fejedelmi védő. 1966 halhatatlan hőse. Az első angol, aki felemelhette a világbajnoki trófeát. Kelet-London híres fia. A West Ham legkiválóbb legendája. Nemzeti kincs. A Wembley mestere. A játék ura. Rendkívüli kapitány. Mindig úriember.”

(MTI)