Miért annyira idegesítő a a kutyaugatás?

Az ELTE Etológiai Tanszéke a brazíliai Espírito Santo Szövetségi Állam Egyeteme kutatóival együtt a világon először vizsgálta, miért válik a kutyaugatás zavaró zajjá. Tanulmányukat az Interaction Studies folyóiratban publikálták.

A kutatás abból a feltételezéséből indult ki, hogy a biológiai értelemben vett „zaj” olyan hangokat jelent, amelyek fontos információtartalommal bírnak az emberek számára, vagyis ezeket a hangokat nagyon nehéz, illetve lehetetlen figyelmen kívül hagyni, még akkor is, ha nem tudjuk értelmezni őket vagy megfelelően reagálni rájuk. Ebben a tehetetlenségi állapotban válik idegesítő zajjá az amúgy információban gazdag hangjelzés – olvasható az ELTE közleményében.

A kutatás résztvevőinek különböző kutyaugatásokat kellett meghallgatnia, majd eldöntenie, mennyire tartják az ugató kutyát agresszívnak, félősnek, kétségbeesettnek, vidámnak és játékosnak. Ezen kívül azt is értékelniük kellett, az adott ugatás mennyire idegesítő számukra. A kísérlet 160 vizsgálati alany bevonásával zajlott, akiknek fejenként 27 ugatást kellett végighallgatnia. A különböző ugatások a hangmagasság, hangérdesség, valamint a két vakkantás közötti időszakasz paramétereiben tértek el egymástól.

Az eredményekből kiderült, hogy a kutyaugatásra adott reakció etnikumtól is kultúrától független, nem volt különbség a magyar és a brazil résztvevők válaszai között. Abban azonban találtak eltérést, hogy a férfiak idegesítőbbnek ítélték meg az ugatásokat, mint a nők – egy korábbi kutatás ugyanezt mutatta ki a gyereksírás esetén.

Általában a magas hangon ugató kutyákat ítélték meg a résztvevők a legidegesítőbbnek, de nem sokkal maradt le a mély, az érdes, a gyors és a félelemre utaló ugatás sem.

A kutatók ebből arra a következtetésre jutottak, hogy egy hang nem csak azért lehet idegesítő, mert túl hangos, vagy mert túl hosszan hallható, vagy túl hirtelen szólal meg – ezek az úgynevezett fizikai zaj jellegzetes tulajdonságai. Nagyon fontos, hogy bizonyos hangok, így az ugatás is, kommunikációs tartalommal bírnak, amelyeket az ember nem tud egykönnyen ignorálni, és ha nem tud beavatkozni, akkor idegessé válik. A tanulmányban legidegesítőbbnek bizonyuló kutyaugatás-típusok jellemzően vagy a magára hagyott kutya (magas, csengő hang), vagy egy intenzíven játszó kutya (magas, változó érdességű hang), vagy egy agresszív kutya (mély, érdes, gyorsan lüktető hang) hangjai. Mivel manapság a városi környezetben soha nem látott sűrűségben élnek kutyák és emberek szorosan „összezárva”, a legtöbb ugatás olyan szituációban jut el a fülünkbe, ahol nem tudunk közbeavatkozni, mivel nem is a saját kutyánk hangjáról van szó – írták a szakemberek.

Az ELTE Etológiai Tanszékéről Pongrácz Péter egyetemi docens, Czinege Nikolett PhD-hallgató, Faragó Tamás tudományos munkatárs és Miklósi Ádám egyetemi tanár vett részt a kutatásban.

(MTI nyomán)