Sokak szerint a
pénteki nap volt a legerősebb az idei
Balaton Soundon, ami a fellépőket illeti. Biztosan vannak, akik
Robin Schulz miatt érkeztek a
„magyar Ibizára”, és ők bizony nagyot csalódtak, ugyanis a német dj betegségre hivatkozva
lemondta a koncertet. Ezzel mondjuk borult is a program a nagyszínpadon, de az appon olyan gyorsan kicseréltek a bulimenetrendet, hogy sokan észre sem vették. Akik pedig kinyomtatott füzettel jöttek, ők csak vakargatták a fejüket értetlenül. Amúgy a
fesztivál területén a kivetítőkön kívül nem nagyon lehet értesülni a programról, mondván töltsd le az applikációt.
Tehát Schulz elnézést kért a rajongoktól hivatalos facebook oldalán, és megígérte, hogy visszatér. A kommenteket elnézve, lehet hogy meggondolja magát, ugyanis nem teszi ki a dícsőségfalra, amit ezért kapott.
Cserébe itt volt Martin Solveg, aki bulijával hamar elfeledtette a Shulz okozta bosszankodást, és kezdetét vette az őrület.
És érkezett a várva-várt
Steve Aoki is, aki szerény szókinccsel, folyamatos káromkodással, ruhadobálással, pezsgőlocsolással és az elmaradhatatlan tortahajítással „megsütötte” a közönséget, ahogy azt ők kérték.
Más tollával ékeskedni nem szép dolog, az „amerikai parasztgyerek” (ahogyan a közönség soraiban hívták) mást nem nagyon tud nyújtani. A népnek mondjuk nem is kellett több, így is élvezte, mit élvezte, megőrültek érte, tőle. A hangulatfokozáshoz ért, ezt be kell ismerni, bár nem mossa le magáról a „zöldgatyás” jelzőt, miután fél Európa láthatta, mennyire lent hordja a nadrágját, mert ugye a pólóját is a közönségnek „adományozta”.
És hogy mitől jött az eksztázis a buliján? Macklemore & Ryan Lewis Can’t hold us dala után (mondjuk azért ez eredetiben jobb volt szerdán) bedobta a Titanicot. Igen, a Titanic örökromantikus slágerét. Persze, hogy ne legyen olyan nyálas, a videóban DiCaprio és Kate Winslet helyett Aoki és Aoki romantikáznak kart kitárva a hajó orrában… Kész. Ennyi kellett a közönségnek. Jött a szokásos „guggoljatok le, ugorjatok fel” őrület és közben a 10 éves Sound ünnepi óriásszelfije is elkészült.
Lejött a közönség soraiba, tett néhány tiszteletkört egy hatalmas magyar zászlót lengetve a színpadon, ellocsolt néhány felrázott pezsgőt, majd jöttek a torták. Vagy 15-öt behajított a közönség közé, jobbára szerencsére oda, ahol ezt kérték is a „Cake me Aoki” feliratú táblákkal.
A koncert persze ma is tűzijátékkal zárult, a tömeg szétszéledt, és jöhettek szemetet gereblyézni a közteresek. A műanyaghalom láttán már érthető is a fizetőkártya kiváltásakor fizetendő 500 forintos szemétdíj, amit egyébként visszatérítenek, amennyiben leadsz egy zsák szemetet.
Mi ezután a Telekom Arénába mentünk Ferry Corsten-t hallgatni, nézni. Mondjuk nézni inkább a csápoló, reszelő, szeletelő, almaszedő közönséget volt érdemes, akik valószínű észre sem vették, amikor a műsor véget ért, és elkezdte a bulit Paul Van Dyk. Ugyanúgy kattogtak a szelfik, és estek pofára az okostelefonok. Komolyan, itt mindenki ledobta (ne kérdezd, miért) de volt aki, észre sem vette.
A rendezőknek gigalike ezért az arénáért, mert kb. a 3. ott töltött órában kezdett csak fogyni a levegő, egészen addig kellemes légmozgás volt érezhető, és a ki- és bejutás is sokkal gördülékenyebben ment, mint a korábbi évek sátras bulijain itt a Soundon.
Ezután megnéztük, hol van még valami. A Jäger Aréna partizói a legkitartóbbak, ahogy mi tapasztaltuk. Ők még a napfelkeltében is csak nyomták a partit. Ugyanezt láttuk a Music FM és a Rádió 1 stageben is, hatalmas buli volt. A stílusosan felépített Akvárium Beachen már csak lötyögtek az emberek és a Heineken Beach sem pörgött már annyira hajnali 4-kor.
Mondjuk itt nagy csalódás volt a koraesti
Lost Frequencies bulija. Nah nem a zene miatt, ugyanis a belga house producer mindent megtett a jó hangulatért, még az Oroszlánkirály főcímdalát is bevetette, de a hangosítás nem sikerült jól. Akik a hátsóbb sorokban álltak, bizony fülelniük kellett, hogy ne keveredjen a Jäger Aréna koncertjével a hang. Sebaj, a bulit úgyis a Realityvel dobta fel, ami igazán romantikus volt a naplemente közepette.
