Divat 1956-ban vs. 2016-ban

1956

„Az estélyiben is a szürke a divat”, „a BOLERÓ legújabb változata: zöldeskék kamgarnszövetből készült ruha, érdekes bolerószabású derékmegoldással, melyet egy nagy gomb díszít. Tessék megnézni a ruhához bemutatott újvonalú doboztáskát is!”, „Őszi újdonság a férfi keménykalapra emlékeztető filckalap”, „a NOPPOS TWEED a legújabb divat: újvonalú kulikosztüm, hátul megkötött, keresztbedobott sálgallérral” – olvashatjuk felütve az Ez a divat magazin 1956-os, őszi számát. A ruhák színét csak a leírásokból tudhatjuk meg, színes képek még nem voltak a divatmagazinokban.

Az ötvenes évek divatját itthon egészen más ideológia határozta meg, mint Amerikában vagy Párizsban, ahol ilyenkor már divatheteket tartottak. A divatkövetés Magyarországon átmenetileg háttérbe szorult: a dolgozó nő ne a ruhájával akarjon feltűnést kelteni, öltözködjön praktikusan, egyszerűen – diktálta a rendszer. A divatlapok az állami konfekcióipar sok tízezer darabos sorozatokban készülő termékeit dicsérték. A divat a társadalmi ideológiát követve az uniformizálásra törekedett: a gazdag nők is hordjanak micisapkát előkelő kalap helyett, cseréljék munkáskabátra a szőrmebundát. „Elvetendő burzsoá, kispolgári szokássá” minősítették a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő viseletét, a fodrot vagy a mélyebb dekoltázst a női ruhákon, továbbá a rúzs és a körömlakk használatát is.¹ Cserébe ez volt a kosztümök fénykora, és az emancipáció hatására a férfi ruhatár darabjai és beférkőztek a dolgozó nők öltözködésébe.

Az őszi divatot Pesten a Fővárosi Mértékszabóság bemutatója diktálta, melyet az ötvenes években is megtartottak, ám jellemző volt, hogy a modellek helyett munkáslányok vonultak fel a kifutón. Az 1956-os őszi-téli kollekcióban övekkel díszített ruhákat, kosztümöket, bolerókat és ballonkabátokat mutattak be – némelyik egy mai kifutón is megállná a helyét. „Divatos a kámzsanyak, vagyis a nyaktól kissé elálló gallér, ez szép keretet ad az arcnak” – véleményezte a kollekciót a Nők Lapja, hozzátéve: „Új divatszín a ciklámen-piros, a lila sok-sok árnyalata és a barna-világoskék párosítás”.

A ruhák viseléséhez is adott divattipeket a lap, ilyeneket mint „japánujjú hétnyolcados pepita kosztüm: erősebb alakra egyszínű anyagból csináltassuk”, vagy „jersey ingruha szabott övvel: nagyon karcsú nőknek”. 

A divatszalonok munkáját állami divatközpont irányította, megszabva az irányt, hogy a dolgozó nőknek való, ízléses, célszerű modellekkel lássák el az állami ruházati ipart, a szabószövetkezeteket s a mértékszabóságokat. A vásárláshoz akkor is a Váci utca volt az úticél: itt volt Rotschild Klára szalonja, az ország egyik legelőkelőbb divatboltja, ám az ötvenes években ez is állami tulajdonba került, és Különlegességi Női Ruhaszalon néven működhetett. Az itt tervezett ruhákat viselte Kádár Jánosné, Münnich Ferencné, Gábor Zsazsa, Psota Irén és Halász Judit is. A plázák őseiként több „divatcsarnok” is volt a városban, köztük az Andrássy úton és a Rákóczi úton – utóbbit a forradalomban lerombolták.

A KSH 1956 augusztusában készített jelentése szerint a nők átlagkeresetből tízévente tudtak új télikabátot venni, háromévente egy új szövetruhát 400 forint körüli áron, egy olcsó, 150 forintos kartonruhára pedig már évente is tellett.²

A forradalom aztán a divat világában is megtörtént: az ötvenes évek első felének uniformizáló, egyenlőséget hangsúlyozó divatját az évtized végére felváltotta a divat egyre sokszínűbbé válása. „Nem a kolléganőinknek és barátnőinknek, hanem igenis magunknak és főleg a férfiaknak öltözünk.” – írta a Nők Lapja 1957-ben. A nőiesség, egyediség megmutatása lett az új irányvonal, de most ugrunk egyet az időben.

2016

Lezajlott a második Mercedes-Benz Fashion Week Central-Europe Budapesten. A fővárosban gombamód szaporodnak a tehetséges divattervezők, ám divatosnak lenni többé nem csak a gazdagok kiváltsága. A divatipar globalizálódása, gépesítése és a túltermelés erősen lenyomta az árakat: a turkálókban olcsóbb a ruha, mint a boltban a kenyér, de a fast fashion üzletláncok is kiszolgálják a tömeges fogyasztást. Az öltözködésben alig maradt tabu, nincs egy meghatározó trend, hanem számtalan párhuzamos irányzat van egyszerre jelen a divatban, amelyek közül mindenki kiválaszthatja a hozzá passzolót.

A Váci utca megmaradt nyüzsgő divatszíntérnek ahol a legtöbb nemzetközi divatlánc üzlete megtalálható, bár Rotschield Klára elegáns szalonjának helyét mára a Desigual foglalta el a nagy múltú 12-es szám alatt. Az ötvenes évek divatja azonban nem múlt el nyomtalanul: a derekat kihangsúlyozó övek, hosszú, bő kabátok és magasderekú szoknyák újra a reneszánszukat élik.

1: Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig
2: Adatok és adalékok a népgazdaság fejlődésének tanulmányozásához 1953–1955. Budapest, 1957, KSH, 376. o. A KSH „az átlagos fogyasztásnak leginkább megfelelő cikkeket feltételezve” számolt.