A hősök
Név szerint emlékszik a rabtársakra, az őrökre, és természetesen a hősökre. Róluk mesél először. Tisztelettel, többükről barátsággal beszél. A szovjet fegyverzettől halt mártírok történeteivel kezdi.
Varga Gusztáv, csingeri bányamérnököt emeli ki elsőként, mint helyi hőst, akit úgy kényszerítettek csendre, hogy kitaposták a nyelvét, hiába volt bezárva, nem tudott beszélni.
Az első veszprémi hőssel, Szalai Istvánnal folytatja a sort, aki a mosonmagyaróvári sortűznél esett áldozatul.
Megemlíti Dubainé Réz Annát, aki egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. Otthon. A Nemzeti Banknál, a mostani Jókai utcában élt, ahol lövöldözés tört ki, és a lakásába becsapódó lövedékek, szilánkok végeztek vele.
Nagy László történeténél elérzékenyül, mert személyesen is ismerte őt. Ő volt, aki lelökte a vörös csillagot a Tűztoronyból, az hatalmasat csörrent, ezután Brusznyai bejelentette , hogy Veszprém felszabadult, nincs felfordulás és nincs feszültség.
Az oroszok az alvó, magatehetetlen várost támadták meg, megszerezték a városbiztonságról szóló aktákat, így rögtön tudták, hova kell menni, keresgélniük sem kellett. A Nemzeti Banknál megjelentek egy tankkal, ide indult el Nagy László és fia, hogy felrobbantsák a harckocsit. A szovjetek kiszúrták őket, és tüzelni kezdtek. László maga alá rántotta a fiút, így védte meg őt. (Nagy Lászlóról bővebben
itt írtunk)
Innen már magáról beszél. Fiatalon, 19 évesen lépett be a Forradalmi Ifjúsági Szövetségbe 56-ban, de nemzetőr nem lehetett, mert oda csak katonákat választottak be. Visszament két fiatal fiúval, és éjjel felvették őket a szövetségbe. Tagként az volt a feladata, hogy ügyeljen a rendre, de a TT-pisztolyt elvették tőle.
Hogyan szerzett mégis fegyvert?
Épp a Vörös október (mostani Szent István) utcán sétált, amikor figyelmeztették, hogy a szovjet tank ott áll a Nemzeti Banknál. Lövést hallott. Tudta, hogy fegyver nélkül nincs esélye, így visszafordult, beszaladt az ÁVO-s laktanyába és elhozott onnan egy távcsöves gépkarabélyt. Ezzel ment haza, és lőszerekkel. Elrejtette a nyúlketrecben.
Később katonáknak segített azzal, hogy lőszereket cipeltek fel a Gulya-dombra, ott várták a szovjeteket kb. 25-en. A nemzetőri parancsnok rögtön kiszúrta őket, és szólt nekik, hogy itt azonnal lelövik őket a szovjetek, akik majd repülőből támadnak. Így jobbnak látták, ha szétszóródnak, mindenki menekült, amerre tudott. Volt, aki Meggyespusztára, volt, aki Szentgálra, Karcsi bácsi pedig a Bakonyba többedmagával. Az erdő mélyén az egyik srác kipróbálta a fegyvert, ami persze hatalmasat szólt, zengett minden. Szerencsére csak a vadászok jelentek meg a hang hallatán, de figyelmeztették őket, hogy ha Bakonybélnél elkapják őket és meglátják fegyvereiket, azonnal akasztás jár. Karcsi bácsi fegyverét a kabátjában rejtette el, mindenkit elfogtak, ő hazaért. Úgy érezte, a nyulaknál a ketrecben nem lesz jó helyen a fegyver, így kitárazva elásta, később az eresz alá rejtette.
„Így jár mindenki, aki fegyvert rejteget”
Napokkal később, a frissen felújított és 56-ban lerombolt színháznál dolgozott, amikor édesanyja jött érte, hogy nyomozók (illetve szegény egyetemisták, akiket nyomozónak képeztek ki) jöttek érte. Bevallotta, hogy fegyvert rejteget, így a Sziklába vitték. A századostól két hatalmas pofont kapott tanításként, hogy „így jár mindenki, aki fegyvert rejteget”. Átadták a pufajkásoknak. A kihallgatása után Győrbe vitték, és utazás közben már felkészítették, hogy az autóban ülő 6 rabból 4-et felakasztanak majd.
Mindenkit megvertek, megkínoztak. Karcsi bácsinak kirugdalták a fogait. Hét napig volt a győri fogdában, ahol enni nem kaptak, éhségükben és nyomorukban a kézhez kapott Népszabadság lapjaiból gyúrtak galacsint, azt ették meg. Többször vitték kínozni, vallatni, illetve tesztelték, hogy épelméjű, normális-e. A vád szerint Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagjaként fegyverrejtegetésért 10 évre ítélték. Siránkozni, keseregni nem volt oka, ugyanis a barátait, rabtársait halálra ítélték, őt nem. Volt, akit annyira megkínoztak előtte, hogy felakasztani sem tudták a nyakán lévő sebek miatt, inkább tarkón lőtték.
A kiszabott 10 évet a váci börtönben kezdte meg. Itt már lényegesen jobb körülmények között volt és helyzeti előnyt is élvezhetett, mert nem cigizett, de tudott venni másnak dohányt. A bezártságot jól viselte, de a szülei, testvérei hiányát nem. Félévente látogatták, és csomagot is kapott. Rabtársai közt orvosok is voltak, így a korábban kivert fogait szépen helyrehozták.
Az amnesztia idején 2,5 éve volt börtönben, akkor sokan kijöhettek, ő nem. Többen éhségsztrájkoltak, Karcsi bácsi pedig megtagadta a munkát, mert nem biztosították egészségügyileg a munkakörülményeket (belélegezve káros anyaggal dolgozott volna, de még csak maszkot sem adtak a munkavégzéshez).
Nem volt nagyétkű, így ha maradt szívesen továbbadta. Három éve ült, amikor jött a levél Győrből, hogy a büntetését 5 évre csökkentik.
Ezután Tökölre került, ahol tisztelték a rabtársai, nagyon becsülték. Ott, a tököli börtönben álmodta meg, hogy édesapja meghal, és jött is az üzenet, hogy valóban meghalt. A börtönőr, bár nagyon rendes volt, nem tudta hazaengedni. Mivel a börtönben látták, hogy a rabtársak tisztelik, felnéznek rá, így féltek, hogy „félreneveli” a cellatársakat, így átvitték a Kozma utcába.
1962. március 28-án szabadult.
Édesanyja és nővére várta.
Élet a börtön után
Hazajött Veszprémbe, de senki nem akarta alkalmazni semmiféle munkakörben, valószínűleg féltek a következményektől.
Végül egy ismerősnek köszönhetően az építőiparban sikerült elhelyezkednie, Károly pedig ezt szorgalmas, áldozatos munkával hálálta meg. Sok időbe és rengeteg munkába telt, míg elfogadták, hogy emberként, nem pedig ellenforradalmárként kell tekinteni rá. Károly a munkában elvárta a bizalmat, amit ő is megadott.
Hogy miért alakult ki a forradalom?
Az oroszok 45-ben törtek uralomra az országokban, de Magyarországról nem vonultak ki, mert Rákosi teljesen behódolt a ruszkiknak. Az ÁVO-sok így bármit megtehettek következmények nélkül. A forradalom Szegedről indult, egyetemisták majd munkások csatlakoztak fegyverrel. A nagy szovjet hatalom összeomlott, mint a kártyavár a forradalom kitörésekor. A magyarok dicsőségét 68 országban 28 nyelven közölték a hírekben. Elismerték a magyar nép összefogását. Az emberek nem gazdagok akartak lenni, a szabadság elvi kérdés volt számukra. A pesti srácok a vérüket adták.
