Film
Ezek voltak a kedvenc filmjeink 2016-ban
Se Star Wars, se Amerika Kapitány.
Fura egy év volt filmek szempontjából 2016. A legtöbb blockbuster vagy csúfos bukás volt (Szellemirtók, A függetlenség napja 2) vagy szimplán nem hozta a hozzá fűzött várakozásokat (Suicide Squad, Warcraft). Készültek ugyan korrekt folyatások ismert univerzumokból, de a már klisévé vált mondat, hogy Hollywood kifogyott az ötletekből idén talán extrán éreztette hatását. Az alábbi válogatásunk emiatt inkább azokra az alkotásokra koncentrál, amelyek próbáltak újat mutatni az évben és ezért tiszteletet és figyelmet érdemelnek.
10 Cloverfield Lane
Ez a misztikus dráma sikeresen elérte, hogy az olcsó csavarokba belefáradt agyunk ne küldjön a jelet a szemünknek, hogy itt az idő forogni. A 10 Cloverfield Lane végig tartja a feszültséget a minimalisztikus világvége sztoriban és az utolsó pillanatban beleszuszakolt Cloverfield kapcsolat (nem folytatás, csak ugyanaz az univerzum) sem öli meg szerencsére a hangulatot.
Érkezés
Denis Villeneuve az idei év legjobb sci-fijével bebizonyította, hogy jó kezekben van a Szárnyas Fejvadász folytatása. Az űrlények eljövetele nem buta lézerfegyverezésbe megy át, hanem az ismeretlentől való félelmet és az emberi természet mélységeit kutatja, miközben mindent beleng egyfajta hipnotikus atmoszféra.
Kaliforniai Álom
Az idei év legcukibb filmjét azoknak is ajánljuk, akik amúgy nem bírják elviselni, ha egy sztorit random énekléssel szakítanak meg. Emma Stone és Ryan Gosling problémás művészeket játszanak, akiknek szerelmi története nagyon könnyen átélhető, még úgy is, hogy Gosling nem éppen egy Pavarotti.
The VVitch
A The VVitch nem kapott rendes vetítést itthon (leszámítva a Titanic filmfesztivált), pedig emiatt az év legjobb horrorfilmjéről maradt le a magyar közönség. A 17. századi boszorkánysztori a folklórt és az évszázadokkal ezelőtti alaptalan félelmeket vegyíti az okkulttal. Oh és a VVitchnek köszönhetően kaptunk egy újabb modernt főgonoszt Samara és Patrick Bateman mellé, de azt nem spoilerezzük el, ki az.
Ouija: A gonosz eredete
Az első Ouija film egy végtelenül klisés szemét volt, szóval ki gondolta volna, hogy az Oculus rendezője Mike Flanagan nemhogy kihúzza majd a gödörből, de egy kritikusok által is elismert rémálom-hullámvasútat készít. A szimpatikus karakterek, az old school horrorokat idéző ’70-es években játszódó okkult sztori és a folyamatosan megújuló ijesztgetési taktikák bőven lekörözik az „Amikor kialszik a fény” és a „Démonok között 2” félig sikeres próbálkozásait.
Zootopia
A Zootopia egy igen fontos film volt abból a szempontból, hogy a sikerült az elfogadás ezerszer lerágott univerzális üzenetét úgy átcsomagolnia, hogy azt még a felnőttek is élvezték. A növény és húsevő állatok békés együttélésében nem egy áthallás és utalás van az igazi világunkra, de szerencsére a pozitív üzenet mellett szerethető karaktereket és gyönyörű animációkat is kapunk.
Green room
Anton Yelchin utolsó filmje egy körömrágós skinhead adrenalinbomba, ami annyira feszített tempót diktál, hogy a főszereplők által érzett rettegés és bizonytalanság a nézőre is azonnal ráragad. Oké ez inkább borzalmasan hangzik, mint élvezetesnek, de a Green Room megéri az izgalmakat.