Aztaa
A mellbimbók szabadok, a pattanások szépek, az arabok pedig nem terroristák
Peter DeVito érzékletes fotói az önelfogadásért és a sztereotípiák lerombolásáért.
Az elérhetetlennek látszó tökéletesség illúzióját keltő celebek saját tudtukon kívül is kelepcébe csalnak minket. A kamaszkorban sínylődő tinilányok százai akarják Kylie Jenner hibátlan ajkait, egy emberként epedeznek Selena Gomez szépséges és sima arca, vagy éppen Kardashianék homokóra alakja után. Eközben szerény önelfogadásuk lassacskán elégedetlenségbe és önutálatba csap át, aminek kiváltója a közösségi média nyomásán kívül tucatnyi bántó és csalódást keltő élettapasztalat lehet. Azonban a fokozatosan egyre szolidárisabbá váló, őszinte toleranciát sugárzó közgondolkozásnak hála, az ilyen, és ehhez hasonló jelenségek egyre nagyobb reflektorfényt kapnak, és párbeszéd indul róluk. Ez egy vitathatatlanul pozitív folyamat kiindulópontja, ugyanakkor az ilyen esetek gyakori dramatizálása és kisarkítása nem egyszer kellemetlenül és visszásan sül el protestáló civilektől, jogvédőktől, aktivistáktól egyaránt, de ez már csak részletkérdés.
Egyszóval egyre több self love-ot hirdető, különcöket védelmező mozgalom szökken szárba, hangjukat pedig hol máshol tudnák legjobban hallatni, ha nem a social media felületein. A 20 éves, hivatalosan divat -és koncertfotókat készítő, illusztrátornak tanuló, New York-i Peter DeVito is Instagram profiljára feltöltött képeivel lett a Vogue-on és az Elle-en is megjelenő emblematikus művész, sokatmondó portréival pedig többek közt olyan témákat jár körül, mint az önszeretet, vagy éppen a rasszizmus.
FILTEREK NÉLKÜL
Pattanás, ragya, akne: egy bőrbetegség, amivel szinte mindenki találkozik élete során. Hegek és duzzanatok a testünkön, amiket inkább nem teszünk közkinccsé, helyette szívesebben rejtjük el őket vastag alapozórétegek és filterek mögé. Maga DeVito nyolcadikos kora óta küzd velük, korábbi szelfijeit pedig nem is merte volna felrakni az internetre alapos utómunka nélkül. Majd jött a pálfordulás és megszületett az ötlete, amiről így beszélt az Elle-nek: „Nagyon motivált voltam, mert sok ember a közösségi médiában elkezdett az önelfogadásról és a pozitív testképről posztolni, de azt éreztem, a pattanásos emberek hiányoznak.” A nagy elhatározás után a projekt végül kezdett kikristályosodni, a korai aggodalom pedig elmúlt, helyét átvette a kreatív ötletelés és a misszió beteljesítése: „Megkönnyebbültem. Nem értem, miért nyomta ez a teher a vállamat. (…) A munkásságom lényege, hogy segítsek erőt adni másoknak. Jó látni, amikor egyesek közzéteszik a retusálatlan képeiket, és megjelölnek rajtuk.”
Önarcképein a közhelyes arcápolási tanácson („Drink water.”) túl az „Acne is normal” és „Retouch” feliratok jelennek meg, de kitér a kényes és vitatott topiknak számító slut-shamingre is. Az alkotó méltán leghíresebb fotóján viszont egy, Kendrick Lamar Humble.-jéből kiragadott, témába vágó idézet látható: az „I’m so fuckin’ sick and tired of the Photoshop” sor csak még nyomatékosabbá varázsolja a mondanivalót. Hogy honnan a rengeteg elismerés? A válasz: Cara Delevingne. A modell 2018. január 13-án repostolta a szóban forgó alkotást, ennek következtében Peter még szélesebb körű ismeretségre tett szert, például a sajtó is a történtek után kereste fel. „Őrület, hogy olyasvalaki, akinek a képei mindig retusálva vannak, egyetért azzal, amit én képviselek.” – reagált a fotós a semmiből jövő promóra.
#FREETHENIPPLE
Kínzások, gyilkosságok, véres verekedések igen, harmincezer éves agyagmellek annál kevésbé elfogadottak a Facebook feltételei szerint. Ha pedig a Willendorfi Vénusz telt idomai nem mennek át a szűrőn, hogy is gondoljuk, hogy egy fránya mellbimbó majd szabadon szembejöhet velünk a feedünkön görgetve? Tegyük fel, hogy 10 éves fiatal vagyok, hamis életkorral épp most regisztráltam a Facebookra. Egy kattintás választ el attól, hogy megnézhessek egy akasztást, vagy azt, ahogy elvernek egy lányt, viszont aggodalomra semmi ok, a női keblek fenyegető látványa egy pillanatig sem veszélyezteti erkölcsi stabilitásomat. Az esetlegesen pár percre felkerülő, erotikusnak ítélt tartalom úgyis törölve lesz, helyette inkább rábökök arra, hogy igen, biztos látni akarom azt a csúnya véres videót, és már kezdődhet is a csonkítás.
A #freethenipple elnevezésű kezdeményezést az a Lina Esco indította útjára, aki egyébként kapcsolatba hozható az októberben kirobbanó Harvey Weinstein-botránnyal is. Kampánya mögé beállt Miley Cyrus, aztán – természetesen a Bibliaövezet szent lakóit kivéve- szép lassan a fél világ is: egyeseket szimpla szolidaritás vezérelt, mások gyors szoftinstapornóért csorgatták nyálukat, a legtöbben pedig alkotmányos jogaikat és szabadságukat védték, felszólalva egy valóban igencsak banális és frigid szabályzat ellen, minek alapját 100%-osan az Egyesült Államokban élő, erre vonatkozó, nevetségesen szigorú törvények adják- változás pedig addig nem lesz e kérdésben, amíg ott úgy nem határoznak.
Peter is ráugrott az ügyre: alanyokat keresett, és mellbimbókat fotózott le, azokat kidíszítve az akció szlogenjével. Egy bejegyzésében elmondta, hogy idén tervezi folytatni a sorozatát, lencsevégre kapva a legszebb és legkülönfélébb oreolákat a föld minden tájáról. Egy héttel ezelőtti posztjából az is kiderült, hogy az Instagram a bimbókról készült közeli felvételeket nem szedi le, mivel a rendszer nem ismeri fel, hogy azok női, vagy férfi testhez tartoznak. Az egész alakos aktokkal már más a helyzet, itt már kötelező cenzúrázni őket, különben rögtön hatálytalanítva lesznek.
A SZTEREOTÍPIÁK LEROMBOLÁSA
Máig kiemelten érzékeny téma a rasszizmus, ami többnyire selyempapírba csavarva érkezik, mégis erőteljesen átitatja a politikát és a közbeszédet, nem mellesleg meghatározza a kiábrándult, 50+-os idős korosztály, vagy a zaklatottságukban szélsőséges nézetek felé forduló fiatalabb generáció gondolkodásmódját.
A DeVito életmű legkifejezőbb darabjai mindenképpen a rasszizmus ellenes, görbe tükröt mutató fotográfiák, amik egytől-egyig belénk rúgnak egy kicsit. A szemlélő ráeszmél, hogy a mantrázott gyűlöletkampány, a médiából folyó töménytelen káros tartalom, és a buta fajgyűlölettől bűzlő nemzeti szlogenek akarva akaratlanul a hiszékeny polgárba ültetik azt, hogy Ahmed terrorista, Li csak kutyahúst eszik, Jamal fegyveres bűnöző, Alejandro pedig egy drogkartell tagja, vagy legalábbis illegális bevándorló, ugye, Donald? A negatív attitűdöt kiváltó, téves, berögzült asszociációkról pedig az ember hiába tudja, hogy hamisak, a sejtjeinkbe programozott előítéletek megszüntetése nem egyszerű célkitűzés, holott két feladatunk lenne csupán ezügyben: tisztán gondolkodni és lemosni a ránkragadó destruktív eszmék mocskát.