Öt napra megvakultam, és rohadt jó volt

Forrás:

Mindig izgalmas nem mindennapi, inspiráló alakokkal találkozni. Olyanokkal, akik alternatívát nyújtanak, akiknek története és felfogása törekvésre ösztönözhet minket, tágítva a világról alkotott képünket. A 26 éves Tóth Viktor egy ilyen személy. Egy radikális elme, olyasvalaki, aki mindig más utat keresett a megszabott helyett, folyamatosan agyalt, kísérletezett és tanult. Fegyvere a nárcisztikus pátosz helyett a természetesség és a hitelesség, mozgalmas életét pedig szinte szürreálisnak tűnő, megkapó kalandok sokasága övezi.

Az Ajkai Bródy Imre Gimnázium hatosztályos szakán kezdett, aztán jött Budapest és a BME, majd egy kis ugrással a finnországi Aalto egyetem. Innentől aztán egyenes út vezetett a Szilícium-völgyig, megjárta Hawaiit, Indiát, 2019-től pedig New York az új célpont. A kis dunántúli iparvárosból az egekig törő, idegtudományt tanult srác egyaránt foglalkozik mesterséges intelligenciával, agykutatással, és szoftverfejlesztéssel is, friss szakdolgozatában pedig a vakokat vizsgálta. A tanulmány sikere érdekében 5 napra “megvakította” magát, mi pedig megkértük, hogy ossza meg velünk az élményeit.

Beszélgettem vele Elon Muskról, kultúráról, a robotok és a munkaerőpiac kapcsolatáról, a Szilícium-völgyi paradicsom és brownie minőségéről, és arról, hogy milyen érzés vakon rave partyzni, majd szeretkezni egyet.

2016 és 2017 között a csúcstechnológiai fejlesztések paradicsomában, vagyis a Szilícium-völgyben dolgoztál. Mégis milyen ott élni?

Egy nagyon erős buborék az egész, az biztos. Körülbelül maga a Kánaán. Ha képes vagy mondjuk a szemellenződdel eltakarni bizonyos dolgokat, akkor tényleg egy álom. Gyakornokként voltam kint, és így is havi kétmillió forintokat kaptam kézhez. Pár konkrét példa: nem tudsz elmenni olyan boltba, ami ne lenne bio. Ehhez képest a paradicsom egy darab szar, egyszerűen nincs paradicsom íze. Viszont frissen sütött brownie-t lehet kapni a szupermarketben, kis dobozokban veheted az első osztályú sütit öt dollárért.

A völgyben Uber sofőrökön túl nem láttam feketéket, egyszerűen nincsenek, a dzsentrifikáció itt azért nagyon durván érződik. Először amúgy Menlo Parkban éltem, ahol Mark Zuckerberg is. Nagyjából úgy megy, hogy kint hagyod a csomagod a ház előtt, és senkit sem érdekel, biztos, hogy nem fogják elvinni, olyan durván megbíznak az emberek egymásban. Egy nagyon idilli buborékról van szó tehát, ahol egy év alatt kábé Bernie Sanders fanná változtatott a környezetem (nevet).

Jártál Izlandon, Finnországban és Kaliforniában is, miféle mentalitásbeli különbséget tapasztaltál a magyarokhoz képest?

Egy dolog biztosan igaz az izlandiakra és a finnekre is: nagyon erős köztük az összetartás. Nagyon homogén a nemzet, még homogénabb, mint a magyar, és ez nagyon érződik, a finneknél főleg, ők nagy örömmel fizetik az adót például. Engem ott hülyének néznek, ha esetlegesen ki akarok slisszolni ilyen dolgok alól, mert ők tudják, hogy amit beadnak, az valóban a civilekhez, vagyis hozzájuk kerül vissza.

Az meg a másik, hogy én bárkivel tudok beszélni mind a két országban angolul, nem néznek rám hülyén, hogy mégis mit akarok. Finnországban hajléktalanokkal beszélek angolul, érted? Bementünk például iskolákba is, és azon kaptam magam, hogy kis elsős-másodikosokkal társalgok profi szinten angol nyelven. Izlandon meg annyira tisztelik a földet, hogy egyes területeket annyira tisztán és érintetlenül akarnak hagyni, hogy egyszerűen nem költözhetsz oda, mi is csak kijelölt spotokon quadozhattunk például. Szóval nagyon tisztelik az anyaföldet és a természetet, ez az, amit itthon talán nem látok annyira.

Ehhez képest Kalifornia kulturális szempontból egy undormány. Azon kívül, hogy tacót eszel, azon kívül te még kulturálisan nem nőttél fel ahhoz, hogy mexikóiakkal együtt élj. Nagyjából eddig fut ez a kulturális keveredés.

Az 1 évvel ezelőtt elkezdett szakdogádban a vakokkal is foglalkozol, mi kellett ahhoz, hogy átélhesd, amit egy vak érez?

Fontos, hogy megértsd, hogy hogyan hall az ember, ezért a hallásról minden egyes kutatást átnyálaztam, foglalkoztam pszichoakusztikával, és szinesztéziával is. Ezt amúgy nem nagyon tették még meg, maximum elég felületesen.

Vannak olyan vak emberek, akik konkrétan látnak a hallásukkal. Ezek azok az úgynevezett “lateblind”, azaz késői vakok, akik nem a születésük utáni első hat évben vakultak meg, hanem van konkrét, kifeljett látási élményük. Ők öt év (!) tanulás után képesek voltak például egy ember kontrasztját kivenni a hallásukkal hangok hatására. Tehát konkrétan látást vissza lehet rehabilitálni azzal, hogy hangokat játszunk le nekik, ha pedig ezt a problémát valahogy megfejtjük, akkor még csomó hasznos is kisülhet belőle.

Hány vak emberrel vetted fel a kapcsolatot?

Van egy már létező program, amit a vakok használnak kép hanggá alakítására, és konkrétan én felmentem egy levelezőlistára, és kérdezgettem tőlük, hogy használják ezt a bizonyos eszközt. – Ez az a cucc amúgy, amivel 5 év után két ember már elkezdett látni. – Kérdéseket tettem fel nekik arról, hogy ők hogy használják, mit változtatnának meg esetleg, milyen napi élményeik vannak vele. Ezen kívül folyamatosan kapom tőlük az új infókat és sztorikat, napi szinten jön átlagosan két-három E-mail.

Ki tudnál emelni esetleg valami extrém esetet?

Van egy pali, aki 320 km/h-val akar motorozni a sivatagban vakon. Anno speed motoros volt, közben elvesztette a látását, de nem akarja abbahagyni. Ott egy indiai csávó, aki miután megkapta az eszközt, speciel elkezdett fényképezni. Valaki meg díjugrat vele, tehát lovagol, nézi merre vannak a rudak, azt így “behallja” és ennyi. Szóval elég vad dolgok mennek.

Forrás: Facebook

Mindezek után téged mi motivált arra, hogy megvakítsd magad 5 teljes napra?

Mint mondtam, páran képesek elérni, hogy lássanak hanggal. Ezért akartam levakítani magam, hogy egy olyan állapotba kerülhessek, amikor jobban is hallok, meg ha szerencsém van, láthatok is valamit. Na most ez így önmagában egy mese, mert ezt nem tudod elérni. A jobb hallás három nap után pipa, de az esetleges látáshoz tegyük fel fél, akár egy évig is vaknak kell lenni. Ennek a felismerésekor jöttem elő az ötlettel, hogy tudatmódosítással próbálom meg.

Napokra lebontva mi történt veled?

Előzetesen egy VR-headsetes készülékkel gyakoroltam, aztán hétfő este felraktam a szemtakarót, nagyon maszek volt, de működött. Előzőleg már bevásároltam mindenféle mikrós szart, indiai kajákat, joghurtokat. Már aznap úgy voltam, hogy basszus, hívjunk már át valakit, mocskosul unatkozom. A külvilágot és annak ingereit a legszélessávúbban egyértelműen a látással vesszük fel, és hát, minden egyes dolog, amit én csinálok, az a látáshoz köthető, így meg voltam lőve.

Kedden átjöttek a haverok, ekkor idegesíteni kezdett nagyon, hogy nem látom az emberek arcát.

Szerdán elkezdtem gyakorolni az új kép-hang átalakító módszerrel, amit csináltam.

Csütörtökön volt a fordulópont: a haverom kivitt sétálni. Mögötte járkáltam, hallgattam a lépteit, patkákon egyensúlyoztam, tehát olyan dolgokat élveztem, amiket csak vakon tudnék.

Pénteken eldöntöttem, hogy akkor ma legyünk teljesen készek, az agyam maximálisan át lesz kötve, tanulni fogok. Eddig a pontig olyan 4 órát sikerült tanulnom, az lószar, semmi, eszközök tesztelésére nettó 48 meg 72 órákat fordítanak. De aztán átjöttek osztálytársak, többiek munkatársai, és elkezdtek nyüstölni, hogy menjek már el rave partyba velük. Hát, így tettem.

Baszki, egy rave buli vakon azért elég meredek lehet.

Mi az istent csinálok az életemmel, ha most nem megyek el rave partyzni – gondoltam. Nem volt jegyem, úgyhogy úgy toltak be kábé, hogy vak a gyerek, na, engedjétek már be. Dancelgettünk, ment a drum&bass, zseniális volt, be is ittunk kicsit.

Szóval semmi csalás, szemtakaróval mentél a klubba?

Aha, mondták is a többieknek a bejáratnál, hogy vigyázzanak rám.

Forrás:

Egyéb para blindfolded-sztorik?

Volt egy görög csaj, akivel jóban voltam. Hazajöttünk a buli után, és megtörtént egy szerelmi aktus is, ami elég kemény volt. (nevet)

Ó, és, milyen a vakszex?

Jobb vakon csinálni. Egyszerűen mondva tapizósabb vagy. Látással szerintem nem lehet annyit beszerezni egy ilyen közösülés során, mint érintéssel. Utána, miután már újra láttam, összejöttünk párszor, és ha ahhoz hasonlítom, akkor azt kell hogy mondjam, királyabb volt vakon.

Bizonyított, hogy a vakok szerek hatása nélkül is igen komoly hallucinációkat élnek át. Te mit tapasztaltál ebből?

A második naptól kezdve állnak be az embereknél a hallucinációk, amik nagyon sokfélék lehetnek: vannak elég komplexek, meg vannak elég egyszerűek is. Az első nap utáni reggelen én azt vettem észre, hogy apró amőbák lebegnek előttem, és változtatják az alakjukat. Később aztán jött az, hogy a jobb és bal szemem elkezdett villódzni, mintha reflektorokkal világítanának nagyon gyorsan váltogatva az egyikből a másikba.

Én igazából már nem félek ezektől, szimplán csak idegesített, mert ilyenkor nyilván nincs az, hogy kinyitod a szemed, és megpróbálsz elvonatkoztatni, egyedül az van, amit az agyad éppen táplál neked.

Lelkileg milyen érzések halmozódnak fel így az emberben? Megjelennek a szorongás és/vagy a depresszió jelei?

Egy idő után erősen depresszív hangulatba kerülsz. Gépen nem tudtam semmit sem csinálni, pedig aztán mindenem azon van, az olvasást meg csak hangoskönyvek hallgatásával helyettesíthettem. Gyakran nehéz volt felkelni is, mivel nem tudsz előre tervezni – ez a depresszió egyértelmű jele. Nekem már elég sokféleképpen ki volt próbálva az agyam, ezért annyira nem ragadtam le ezeknél az érzelmeknél, de az biztos, hogy aki hajlamos depresszióra, annál nagyon beüthet.

Volt sikerélményed? Végülis milyen eredményt értél el?

Utolsó napon, vagyis szombaton ment a tesztelés, haverom odatartotta nekem a kezét, ez alapján pedig válaszolnom kellett, hogy éppen hányat mutat. Az jött ki, hogy sokkal pontosabban meg tudom mondani, mintha csak tippelgetnék. Talán a négyet meg az ötöt kevertem, de amúgy ez siker volt, az viszont kevésbé, hogy továbbra sem láttam a vizut, amit hangokba kódoltam, hiszen az agyat minden kísérletem ellenére nagyon nehéz úgy stimulálni, hogy ez működni tudjon.

Kiknek tudnád ajánlani a kísérletet?

Szerintem bárkinek érdemes kipróbálnia, mondjuk egy szabad hétvégén – akkor péntektől vasárnapig garantált, hogy ingyen és bérmentve kapod majd a halut. (nevet)

Magyarországon senki, de külföldet szemlélve sem sokan foglalkoznak/foglalkoztak még efféle vak-kutatással. Te miféle törekvéseket tudnál említeni, hogy halad ez a program?

Az történik, hogy Spanyolországban van egy csapat, akik egy átalakítót gyártanak, plusz van még egy projekt, amiben tudom, hogy magyarok is dolgoznak. Most a buborék -és metálhangok (például: fém megkopogtatása) közt vacilálnak, ezekkel kommunikálnák le, hogy hol helyezkednek el az egyes dolgok. Ez az EU-s kutatás már évek óta zajlik, több millió euróval támogatják, de már most látszik, hogy szar lesz, 2019-re amúgy be is kell fejezniük. Az az érdekes, hogy a vakok sem nagyon foglalkoznak az üggyel amúgy.

Forrás:

A Washington Post értesülései szerint a NASA vizsgálatot rendelt el az űrprogram kutatásaiban résztvevő SpaceX és Boeing vállalatoknál is, többek közt Elon Musk szeptemberi nyilvános füvezése miatt. Kétségtelen, hogy a faszi egy különösen megosztó figura, Te, mint hozzáértő, mit gondolsz a Musk-jelenségről?

Elon Musk egy emberi csoda. Az, hogy ő fel tudott törni, és hogy képes az intellektusát fényeztetni, az valami lenyűgöző. Ha végignézzük azt a két és fél órás videót, akkor nem az jön le belőle, hogy Musk szívott, hanem az, hogy milyen tervei vannak a jövőre, és kirajzolódik az a komplex kép, amit ő alkotni tud a világról. Ő az egyik arc, akit nagyon utálnak amiatt, hogy a mesterséges intelligenciát úgy állítja be, mint valami nagy parát. Elon Musk azt mondja, hogy az embert kell felhoznunk, az ember agyát kell felturbóznunk egy olyan szintig, hogy lekörözze a mesterséges intelligenciát, úgy, hogy végül mi magunk legyünk A mesterséges intelligencia. Ő ezt tolja előre, és konkrét megoldásai is vannak, nem csak rinyál. Szóval ja, egy zseni, a legnagyobb ajándék az emberiségnek mostanában. [vembed youtube=”ycPr5-27vSI” ]

Az előnyök felsorolása mellett szinte már közhellyé vált az MI veszélyeinek taglalása: a mesterséges intelligencia gyors terjedése veszélyezteti a munkaerőpiacot, a robotok mosogatnak majd helyettünk, a betanított gyári melósok helyett ők állnak majd a szalag mellett, ésatöbbi. Mennyire látsz ebben a gondolatban relevanciát, mi lenne a megoldás kulcsa a probléma orvoslására?

Az elkövetkezendő 10-20 évben ez már para lesz. Az ügy azon emberek szempontjából nehéz, akik most tanultak/tanulnak bele egy szakmába. Mindegy, hogy az ipari forradalmat nézzük, vagy más eszközök megjelenését a múltból: befutottak a gépek, rengeteg munkát elvittek, mi mégis mindig kitaláltunk valamit arra, hogy ezt miként írjuk fölül. Mindig van MÉG munka. És mindig van még olyan munka, olyan kreatív meló, amit a robotok nem fognak tudni ellátni. Most az a kérdés, hogy bele is neveljük-e a társadalmunkat abba, hogy ők inkább olyanokat csináljanak, amikre a robotok nem képesek. Akiket most taníttatunk, azokba nem lexikális tudást kéne nyomni, hiszen az egy olyan valami, amit a gépek is simán teljesíteni tudnak.

Az például Amerikában történt, hogy néhány helyen eltörölték az énekórát. Próbálnak időt szakítani az olyan tárgyakra, amiket aztán kérdeznek is később a standard teszteken. Ez egy full nagy baromság. Nem tudhatod, hogy adott művészeti órák (legyen az ének, vagy rajz) milyen gondolatokat indíthatnak el benned. Ezek azok, amiket a robotok nagyon sokáig nem lesznek képesek elvégezni, és nem is hiszem, hogy valaha is érdekes lesz az, ha nem emberek csinálnak ilyen jellegű dolgokat.

Végülis mi lenne az, amit fejlesztenünk kellene?

Az együttműködést. A teamwork például a robotoknál még teljesen ismeretlen. Nagyon lassan szinkronizálnak, akkor ott vannak bizonyos nagyon bonyolult döntésmechanizmusok, emberi életeket, kultúrákat kell például szembevetni politikai döntésekben – a robotoknak mindehhez egyszerűen nem lesz meg a kontextusuk.

Nem túlzás azt állítani, hogy már így is fényes és kalandos karriert futottál be. Affinitáson és a meglévő észen túl mi szükségeltetik még a szakmában, vagy úgy en bloc az életben való érvényesüléshez? Hogy jellemeznéd a munkaetikádat?

Sokan szokták tőlem kérdezni, hogy hogy tudom én ezt élvezni. Figyelj, az átlagom egyszerűen ratyi. Az első félévemben érdekelt, azóta már nem izgat. Van egy csomó saját projektem, és azt tudnám tanácsolni, hogy legyenek olyan pillanataid, amikor nem gondolsz semmi másra, amikor nem dolgozol valami hülyeségen, hanem csak ülsz, és ellazulsz. Rá kell szoktatnuk magunk erre, hogy el tudjunk jutni egy ilyen kreatív állapotba. Mindig kell lennie egy olyan állapotnak, amikor nem gürizel, ekkor jönnek a valódi, jó gondolatok. Amolyan meditációként is felfoghatjuk. Ha volt választásom, hogy mit csináljak, akkor mindig a saját ötletemet csináltam, és mindenkinek ezt tudom ajánlani, nálam ez jött be. Ezért vettek fel a Szilícium-völgybe, majd most New Yorkba.

Legyen egy saját projekted, és ne gondold azt, hogy ezen most csak úgy túlleszek, mert ha csak túl akarsz lenni rajta, az bizony szimplán elbaszott idő. MINDIG KI KELL VALAMIT TALÁLNI, ez a lényeg.