Ha Lil G lenne az anyukád, nem engedné, hogy a zenéit hallgasd

Legvadabb álmaimban sem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer elmegyek egy Lil G koncertre. Mi több, a Petőfi Sándort először látva még azt sem igazán hittem, hogy valaha egy interjúra készülve többször pörgetem majd át a megosztó rapperlány eddigi szerzeményeit. Pedig megtörtént, és beszélgetnem is sikerült vele.

Minden a veszprémi Bliss nevű szórakozóhely rettentően izgalmasan hangzó Sulizáró bulijával indult (igen, az interjú még nyár elején lett rögzítve): megláttam az eventet, realizáltam, hogy a kortárs magyar “zeneipar” egyik legvitatottabb figurája a tőlem csupán 30 kilométerre lévő városba érkezik és úgy döntöttem, hogy ha már itt lesz, kihasználom a lehetőséget.

Pénteki nap, egy újabb hakni, semmi különös, az eredmény viszont egy jóval mélyebb beszélgetés, mint amire előzetesen számítottam. Olyannyira mély, hogy a “Tényleg fel tudod fújni magad mint egy Gömbhal?” és a “Melyik a kedvenc Petőfi versed?”-kaliberű, viccesnek szánt kérdéseimet inkább dobtam is a kukába. Habár ment a közhely-mantra rendesen, csomó különös dolgot is megtudtam és számos kérdésben megismerhettem az előadó álláspontját, és ha egy picit is, de sikerült belelátnom a megjelenésével mindent felforgató lány fejébe.

2019 szeptemberére elértünk arra a pontra, hogy talán senkinek sem kell részletesebben elmagyarázni, ki is az a Lil G. De azért vegyük csak végig, mi is itt a történet: a nyíregyházi Laskai Lili 2018 tavaszán, 16 évesen, Halastyák Fanni, alias Nemazalány oldalán robbant be felfoghatatlan gyorsasággal, és poprapes, tinglitangli, ovisok értelmi szintjéhez is illő zenéjével hamar legalább annyi – ha nem több – habzó szájú, dobálózó utálót szerzett magának, mint lelkes, hálás rajongót. A fiatal mc az interneten fröcsögő trollok és a bulvárvilág céltáblájává vált, ezzel párhuzamosan a TikTokker-tinik is bálványuknak választották, mostanra pedig már több mint 240 ezren követik a mindennapjait. Karrierjében volt Petőfi, unikornisos bohóckodás, Manipuláció, golyócskás oxózás, aztán jött a kitárulkozás korszaka és a Pálfordulás, lásd: SEB, Árral szemben, Elvesztettek. Lili milliókat halmozott milliókra, magára haragította a tiszteletért toporzékoló, kiöregedett, begyöpösödött, fullcapes-bőgatyás hiphop-katonákat, különvált Nemazalánnyal, és mindennek ellenére továbbra is népszerű maradt. Sőt, mostanra szilárdult csak meg igazán a pozíciója.

Forrás:

Személy szerint mindig is kíváncsi voltam, hogy mi hajtja Lilit, mi Lil G filozófiája, hogy birkózik meg a rapper a bulvár és a közösségi média állandó nyomásával és hogy mégis milyen ember ő maga. Hát, egy picivel okosabb lettem.

Ugorjunk csak vissza az időben pár hónapot: 2019 júniusa van, este tíz környékén érünk a szórakozóhelyre, ahol riasztóan kevés ember, pontosítok: egyelőre senki sincs a tulajokon, a biztonságiakon és a menedzseren kívül. Lehet, hogy ebből nem lesz túl nagy buli – gondolom magamban, majd leülök inni valamit. Kis várakozás után pár ember társaságában megérkezik Lili (jobbján Sean Paul és Drake közép-európai, Walmart kiadású klónja, Igni), akit szép lassan üdvözlök, annak ellenére, hogy nem tűnik túl lelkesnek – talán a nyomasztó pangás teszi. Egy darabig itt még nem nagyon lesz senki, konstatáljuk mindketten, de legalább van egy szabad óránk beszélgetni.

Félrevonulunk hát, egy, a helyszíntől nem messze eső erkélyes spoton foglalunk helyet egymás mellett, háttal a bulinak, lenézve Veszprém egyik fő útjára. Lili tüzet keres, rágyújt, kifújja a füstöt, majd leteszi a szék lába mellé átlátszó hátitáskáját, benne rúzs, egy félig telt Fuzetea, egy nagy fekete tárca és egy doboz Marlboro.

Hamar belevágunk a közepébe, és a változásokról kezdünk beszélni. Megjegyzem neki, hogy sokat változott a raklapon rappelés óta, “Lehet, az értelmetlen zene nem én voltam.” – válaszol, megadva a beszélgetés alaphangját. “Nyilván, a brandnek tök jó, az embereknek pedig úgyis a buta, igénytelen, bulizós kaki zene kell. Mi ezt csináltuk is egy ideig, de rájöttem, hogy ez nem az én asztalom. Szeretném magamat adni a zenében, nem pedig butaságokról énekelni, komolyabb szintre fejlődtem annál. Félreértés ne essék, ettől még nem bántam meg azt a korszakot sem, csupán kinőttem belőle.” (…) “Ez már amúgy megy?” – kérdezi percekkel azután, hogy elindítottam a felvételt.

Mosolyogva bólogatok, majd afelől faggatom, hogy nem kell-e azért mégis alárendelnie a saját elképzeléseit a közönség igényeinek, hiszen lehet tagadni, de mégsem csak örömzenélésből áll ez a karrier. “Nem táblázom be tudatosan és hónapról hónapra lebontva, hogy éppen milyen zenét fogok csinálni. Az elején nagyon sokáig néztem, hogy mi kell a népnek, de már leszoktam erről. Azt nézem, hogy ÉN éppen milyen dalt szeretnék kiadni. Szerintem ez a szívből jövő zenélés, amikor nem táblázod be magad és nem a marketinget nézed.”

Ez a fajta hozzáállás viszont néha bejön, néha kevésbé, az elégedetlenkedő tömegeknek Lili befektetett energiája és gyakran hangoztatott küzdése mint kiderült, sokszor mit sem számít.

“Az emberek mondjuk nem értékelik. Ha azt nézem, nekik mi kell, nem értékelik, ha olyat hozok, ami nekem tetszik és amit én akarok, azt sem értékelik. Nem látják, hogy emögött mennyi fájdalom és munka van. Amögött, hogy tovább folytassam, azok után, hogy megdobáltak, lehordtak, megvertek az utcán.” Nem voltak előzetes elvárásaim, viszont azt nem hittem volna, hogy röpke tíz perc után máris itt fogunk tartani.

A Lil G-jelenség abból a szempontból is érdekessé vált, hogy a lánynak sikerült rádiós lejátszások nélkül, csak és kizárólag a YouTube lehetőségeit kihasználva nevet csinálnia. Persze, mindez nem új a hazai piacon, sőt, lassan ez válik normává, mégis Lili volt az egyik úttörője ennek, akinek a példáján keresztül tökéletesen végigkövethető, hogy is működik az egész haknizós, YouTube-ról feltörősdi. Habár azt nem tudom meg, hogy a rappernek miért nincs Spotify profilja, legalább arról informálódni tudok, mi kell ahhoz, hogy a legnagyobb videómegosztón sikeres lehess.

“Nem lehet kimaxolni a YouTubeot soha. Ez csakis attól függ, hogy egy előadó mit hoz, vagy mennyit ér a zenéje. Nyilván vannak dalok, amiknek a sikeréhez nem lehet felérni, vagy azokat túlteljesíteni, de ezt senki sem látja előre.” – állítja, majd bátran nyomatékosít a kötelező klisével: “Maradandót kell lerakni az asztalra. Utána én akár el is tűnhetnék és nem is kéne zenélnem tovább, de maradandót raktam le az asztalra, és igenis tudni fogják, hogy ki vagyok.” Liliben tombol a bizonyítási vágy maga felé, és ezt nem is tagadja, sőt, előszeretettel hangoztatja is, éppen ezért nem lep meg az sem, hogy beszélgetésünk igencsak énközpontú, fájóan önismétlő és gyakori önigazolással teli.

Azért jogosan feltételezhettük volna, hogy ti úgyis olyan szenzációk lesztek, akik kemény három hónapnyi hype után eltűntök a semmiben. – vetem közbe, amire hamar érkezik a határozott válasz. “Mindenki ezt gondolta rólunk, de nem. Nem, bennem több az akarat. Bennem teljesítési vágy van, saját magammal szemben, én saját magamnak szeretnék teljesíteni és újat hozni, és magamban állítottam fel a szinteket amiket szeretnék túlszárnyalni. Ezek maradandó dolgot szülnek, hogyha csak úgy eltűnnék, abból az látszana, hogy nem szívből zenéltem. Ha engem ötezer ember fog nézni és szeretni, akkor igenis azért az 5000 emberért fogom csinálni, ezt az elején is megmondtam. Ameddig én szeretem, csinálni is fogom. Ha beleunok, akkor azt mondom, hogy köszönöm szépen, sziasztok. De ez egy olyan valami szerintem, amibe nem lehet beleunni, és kiszállni sem lehet belőle.”

Pozitív vagy negatív értelemben nem lehet belőle kiszállni? Érezted már azt, hogy na jó, ennek itt és most vége? – érdeklődöm.

“Kinek mi. Aki jó értelemben akar kiszállni, az sem fog sikerülni, ha rossz értelemben, az sem. Nem lehet, pláne nem egy olyan embernek, aki imád zenélni, és ez az élete, és otthagyta érte a családját és az iskoláját. Az ilyen ember nem fog kiszállni, mert nem is akar. Mindenkinél van egy olyan szakasz, amikor azt érzi, elfáradt, és nem bírja. De olyan konkrétan, hogy nem akarom ezt, zene terén nem volt, inkább abból adódott a csalódottságom, amit kaptam az emberektől.”

Forrás:

Mindezek után a sokkolóan komoly hangvételű társalgás egyik legmeredekebb része következik , amit hol őszintén szomorúnak, hol egy kicsit abszurdnak érzek. Mint Lili kijelenti: “Sokszor volt mélypont, és most is van. Mutathatom az interneten, hogy nem fáj és nem érdekel, de én is emberből vagyok, és havonta leülök az asztalhoz sírni. Nem azért, mert engem bántottak, hanem azért, mert ha egyszer nekem gyerekem lesz, nem akarom hogy azt lássa az interneten, hogy az édesanyjáról olyanokat írtak, amik nem igazak. Engem ez bánt a legjobban.” – meséli kissé elérzékenyülve, egy rövidke pillanatra még a hangja is elcsuklik közben. Itt kezdem felfogni, hogy a 18 éves lánynak mennyire konkrét elképzelése van a családról és gyerekvállalásról, és hogy igenis előre tervez.

Felmerül bennem, hogy ideje nyugtázni a témát, mégis tovább megyek: nem gondolod, hogy a bulvár állandó nyomása lesz az, ami végül kiéget?

“Nem.” – vágja rá a legnagyobb nyugalommal, majd a következő kérdésem előre megválaszolva elmondja, hogy miképp tekint vissza a karrierjének kezdetére, és hogy van-e egyáltalán alapja azoknak a gyakran gerinctelen támadásoknak, amik indulásakor naponta, igencsak nagy dózisban zúdultak rá.

“Nem tudom visszaforgatni, amit tettem, így azt sem tudom eltüntetni, amit írnak, vagy írtak rólam. Nyilván, van egy része, ami nem igaz, de van, amit én provokáltam ki. Mert hát könyörgöm, 16 évesen kezdtem el zenélni, és mekkora volt már, hogy lecsicskáztam valakit. Tökre örültem, hogy ebből nekem nevem volt. Provokáltam ezeket, lázadtam, de én is felnőttem. A negatív bulvárhullámból sikerült kiszállni, nem függök tőle, nem fog rontani az imidzsemen sem, kinőttem ebből is. Mindenki felnő, és rájön, hogy nem feltétlen úgy jó valami, ahogy azt egykor elkezdte.”

Az előadó felnőtté válásban több tényező is közrejátszott, a legnagyobb hatást Lil G-re talán volt párja, Marci gyakorolta. “Nekem onnan indult el a fejlődésem” – utal Lili a barátjával való közös karrierépítés kezdetére. Közte és Marci közt egykor még egy formáció lehetősége is felmerült, ami ma már nyilván nem opció. Ettől függetlenül az elválás nem jelentette köztük mindenfajta kapcsolat megszakadását, mint Lilitől e-mailben megtudtuk, a közös munka feltehetően folytatódni fog. [vembed youtube=”X1QzmI_vU5I” ]

A lány akkor érezte, hogy valóban megkomolyodik, amikor párja által „ténylegesen megismerte a zenét”, és elkezdett egyre jobban belelátni a folyamatokba, ilyen volt speciel a videóvágás is. Lili úgy érzi, duóban nem igazán tudott még kibontakozni, csupán a szárnyait bontogatta, később viszont egyre több mindenbe kóstolt bele, így jutott el végül oda, hogy mára szinte minden vizuálját maga vágja. Az első két klip utómunkáját még a rapper-énekes volt barátja végezte, de a lány már ekkor is figyelte, mi történik, majd a harmadik videónál, némi tanulás után úgy döntött, megpróbálja. Legyen szó alapokról vagy épp hangszerelésről, rájövök, hogy Lili minden téren DIY akar maradni, és ez ebből is látszik, hiába hinnénk sokan, hogy ő csak egy mások által menedzselt és kitalált műkarakter.

A sok alaptalan vád és tévhit ellenére nem csupán annyi történt, hogy Lili felismerte a lebutított, több elemében primitíven magyarra konvertált trapben – jó, beszéljünk csak rapről –  rejlő lehetőségeket és meglovagolta a hype-hullámot, a hiphoppal való kapcsolata majd 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Nem mellesleg az énekléshez is volt köze, nem is kevés: mielőtt a mutálás átszabta volna Lili hangszálait, a nyíregyi énekversenyek, tehetségkutatók, iskolai ünnepségek, sőt, még a rendőrségen és a tűzoltóságon tartott rendezvények is a lány dalolásától voltak hangosak.

Lil G-nek sikerült egészen ügyesen függetlenednie és kiépítenie, sőt, megteremtenie a saját kis világát, és nem úgy tűnik, mintha változtatni szeretne ezen, vagy éppen segítséget igényelne a munkában. “Idegen emberre nem tudnám rábízni magam. Ez egy személyes dolog, vannak például olyan részek az arcomon, amiket nem szeretek. Ha egy idegenre hagyatkoznék, ő nem tudná, hogy mit preferálok magamon és mit sem. Ha kancsal vagyok, vagy ferde a fogam, akkor azt kivágom és kész, az egész folyamat rövidebb, mellesleg imádom is csinálni.”

Jogos, lehet még én is ezt tenném, ha Lil G lennék. – ocsúdok fel a hosszú fejtegetés után, majd úgy döntök, ideje új vizekre eveznünk.

Amikor az interjú készült, Lili Instagram biójában még az “Autotune Queen” név szerepelt, ennek az okára pedig mindenképp kíváncsi voltam, érdekelt, hogy valóban így definiálja-e magát, vagy ez szimplán csak egy gag, aminek segítségével odaszúrhat picit az autotune használatát elítélő oldhead utálkozóknak. Mondd, mit gondolsz az itthon is elterjedt autotune-gyűlőletről?

“Nincs olyan, hogy autotune-gyűlölet, a tömeg szimplán csak nem tud már mibe belekötni, hát támadják ezt. Hozzáteszem úgy, hogy tízből nyolc ember nem is képes helyesen kimondani, és azt sem tudják pontosan, mire való. Igen, ott van >> volt << a nevem mellett az autotune queen jelző, ez egy szimpla poén, erről (is) lettem híres, soha nem vettem magamra az erre irányuló negatív kritikát, hiszen alig van valaki, aki ne használná. A lényeg, hogy okosan kell kezelni. Ha valaki mondjuk azzal akar sikeres lenni, hogy direkt túltolja, az már egy kicsit gáz.”

Ahogy azt egy instasztoriban tartott kérdezz-felelekben is megválaszolta, Lili a magyar rapet preferálja a külföldi helyett, az sem titok, hogy hosszú évek óta Essemm a legnagyobb kedvence. Ennek ellenére azért kísérletet teszek, hogy az újvonalról faggassam, különösen érdekel, hogy ő maga érzékel-e valamit a magyar trap térhódításából. A legalapabb, már-már mainstream neveket sorolom: Figura, Egs, Kapitány Máté, Lil Frakk ésatöbbi, de ő csak megvonja a vállát, soha nem hallott még ezekről az előadókról. Kis idő elteltével aztán Egsnél kapcsol: “Ismerem a Suzukis zenéjét, nagyon jót kacagtam rajta.”

Oké, ettől még nem úgy tűnik, mintha Lili buzgó figyelemmel kísérné a trap frontról érkező újdonságok megjelenését, így már alapvetőnek tekintem, hogy Baba Azizt sem fogja ismerni.

Aziz egy rejtélyes és kiszámíthatatlan előadó: az általunk is többször megszólított énekes-rapper-producer arc nem lép fel, egykor Soundcloudra feltöltött zenéinek tucatját már törölte, vagy archiválta, majd tette újra elérhetővé egy ismételt archiválás előtt. Volt köztük egy remix is, nevezetesen a Petőfi Sándoré, melyről éreztem, hogy Lili életében nem hallotta még. Bedobtam hát a Baba Aziz nevet, de a lány csak értetlenül nézett ennek hallatán, majd amikor közöltem, hogy feldolgozta a breakout slágerüket, egy kissé kétkedő és riadt “ó…” csúszott ki a száján. (Mint utólag azt Sajó Dávidtól megtudtam, Lil G-nek és Nemazalánynak anno a szóban forgó tracket már lejátszották az Indexes riportjuk készítése közben, de mindegy, Lili talán megfeledkezett erről.)

Rövid bemutatás és jellemzés után inkább rá is nyomok a play gombra, Lili arcán pedig őszinte mosolyt látok felcsillanni a “felfújom magam, mint a Lil G” sorok hallatán. Elmondása szerint megfogta a dallamvezetés, de nem featelne Azizzal, hiszen csak olyanokkal működik közre, akiket igazán jól ismer. “Tök jó. Tök korrekt. Szerintem ez aranyos. Jó poén, nagy tag.” – mondja, majd hozzáteszi, hogy több ilyet hallana a “fasszopó Lil G, lehet, hogy pénteken meg foglak baszni” jellegű átköltések helyett. 

Forrás:

És ha már featek, szembetűnő, hogy Lili nem jegyez túl sok kollabot. Ha leszámítjuk a Nemazalány-korszakot, feltűnik, hogy G eddig csak exbarátjával, Marcival, alig egy hete a Zero Pixeles Balával és múlt májusban Erdős Violával működött közre – utóbbira úgy tűnik, nem gondol vissza túl pozitívan. Lili több rossz tapasztalat után döntött úgy, hogy csak és kizárólag azokkal mozog, akiket mint ember és mint előadó is ismer. Állítása szerint minden számába beleteszi szívét-lelkét, és sebezhetőség ide vagy oda, ezt nem fogja megosztani random emberekkel. Míg például Lmen Prala marketing okokból és tudatos megfontolásból nem featel – ahogy albumot sem készít -, addig Lil G döntése lelki hátterű. Persze az önálló előadói lét az elején még nem volt kivitelezhető – az ő szavaival élve “a kezdetekkor nem egyszer belebukott”, hiszen a Fannival közös döntéshozatal sok mindenben gátolta egy-egy feat meg-vagy éppen meg nem valósulását. A lánnyal való szakítást Lili nem “hátbaszúrásnak” értékeli, véleménye szerint ez csupán a felnőtté válási folyamat része volt, amin “nincs mit mesélni.” [vembed youtube=”b6Y9DIFi9s8″ ] Ennek ellenére nem titok, hogy Fanni milyen fontos szerepet töltött be Lili életében. Ahogy ezt a rapper már rengetegszer elmondta, Nemazalány ki-és felhúzta őt, ami a pozitív hatások ellenére rengeteg lemondással és áldozattal is járt. “Adott nekem, de mindez sok nehéz döntést vonzott magával.” Kompromisszumok, búcsú a sulitól, búcsú az anyukától, helyette viszont “egy olyan élet, amire kicsi kora óta vágyott.”

“De hát mindez benne volt a pakliban. Nagy nehezen, de kibírtuk, ahogy minden mást is.” – mondja, majd a harmadik cigijére gyújt.

Egy szofisztikáltabb Cardi B és egy intellektuálisabb Danielle Bregoli mentalitása és attitűdje sugárzik Liliből, akinek arcán Selena Gomezéhez hasonló vonásokat vélek felfedezni. Mindemellett azért egy picit olyan érzésem is támad a társalgás vége felé, mintha csak a bulvártörténelmi értékű breakdownja előtt álló Britney Spears okfejtéseit hallgatnám.

“Én nem követem a tömeget. Sem az évszakokat: attól még, hogy nyár van, én nem fogok gyorsan egy nyári slágert írni.” – folytatja, majd belekortyol a teájába.

És hát, tényleg nem tesz így. Az imént idézett mondat pont aznap hangzott el, amikor Lili megjelentette az Árral szembent. Azt az Árral szembent, ami lehet, hogy elég fakedeepnek tűnhet és az unalmasra járatott csakmenjazutadonéssohaneaddfel narratívával (ami a friss, Szokásos című dalban is visszaköszön) semmi újat nem mutat, mégis a lelki válságban tengődő rajongók megsegítésére íródott. “Nyilván nagyon sok fiatal hallgat, és rengetegen írnak rám, hogy rosszul vannak és segítsek nekik. Szerelmi kapcsolatok, magánélet, otthoni gondok, satöbbi. Ezekre igyekszem válaszolni, de sokszor már lehetetlen az üzenetek mennyisége miatt, ezért gondoltam, hogy csinálok egy nekik címzett zenét.” [instagram]B2-kzCLgili[/instagram]

Úgy veszem ki a szavaiból, hogy Lili szeretne egy elveszett és magára hagyott generáció szócsöve lenni. Ha már a szüleik nincsenek ott mellettük, legalább legyen egy előadó, akit szerethetnek, aki tud nekik segítséget nyújtani, “hogy aztán tudjanak arra gondolni, hogy Ő megcsinálta, Ő túlment rajta, én nekem is sikerülni fog.” Mondjuk van, hogy a kontent nem éppen családbarát, a fiatalság viszont akkor is példát vesz Liliről, ha unikornist lát, és akkor is, ha káromkodást hall. “Nem szeretném, hogy a gyerekek a RAPettsarkút hallgassák.” De hát úgyis hallgatják, nem? – vágok közbe. “De, úgyhogy ez van” – érkezik a beletörődő válasz. Lili nem gondolja, hogy egy előadónak kötelező feladata, mi több, küldetése lenne egyengetnie a hallgatóságának útját és edukálnia a közönségét, ez sokkal inkább egy gesztus tőle, iránymutatás jelleggel.

“Én nem fogok gyerekdalokat írni, és nem a gyerekeknek fogok zenélni.” – mondja. “A szülő dolga, hogy megnevelje a gyerekét, nem az enyém. Az útmutatás az ő feladatuk, az már más tészta, hogy én segíteni szeretnék. Ettől még nem az én felelősségem, hogy ők milyen emberek lesznek, ahogy az sem, hogy milyen zenét hallgatnak és szeretnek. Ezért nem lehetek hibás, és nem is felelhetek érte. Miért engedik az anyukák és apukák, hogy a gyerekük ilyen zenét hallgasson? Az én gyerekemnek biztos, hogy nem engedném. Nyilván, tudni fogja, hogy az édesanyja milyen zenét csinált, de akkor sem.” (nevet)

“Kész vagyunk amúgy?” – teszi fel hirtelen a kérdést. “Vissza kéne menni, mert szerintem azt hiszik, hogy elloptátok a szerveimet.” Habár nem voltak efféle motivációim, inkább bólintok és felállunk, holott szívesen beszélgetnék még. A klubhoz közeli gangon hagyjuk a két, általunk odacipelt széket és pár csikket, majd sarkon fordulunk – ideje újra alászállni az edm-és retró zenék poklába. Hogy lesz-e ma koncert, az még továbbra sem biztos, a helyszín körül ugyanúgy lehangolóan kevés ember lézeng.

Fotók: Kersner Máté / OFF Média