Kitekintés Dél-Korea különleges hiphop kultúrájába

Forrás:

Érthető módon sok szó esik az amerikai hiphop világról a szcénán belül, nálunk pedig természetesen a magyar zenékről is, de egyre népszerűbbé válik a műfaj a környező európai országokon belül és kívül egyaránt. Ezekből már több alkalommal is kiválogattuk a legérdekesebbnek tartott előadókat, összekötve a helyi kezdetektől való áttekintéssel, legyen szó a francia, a svéd, a szlovák és lengyel, avagy a német, az olasz, a holland, és norvég szcénáról. Ezúttal azonban jóval távolabb utazunk, hisz aki nem hallott még színtiszta koreai rapet, az nem tudja mit hagy ki.

A legtöbb országhoz hasonlatosan a modern távol-keleti félsziget hiphopja is nagyjából egy évtizeddel amerikai párja után kezdett helyi hódításba az 1980-as évek végén és a ’90-es évek elején, ami egybeesett a helyi autoriter fejlesztőállam demokratizálódásával, és a cenzúra visszaszorulásával. Az első rappernek Hyun Jin-youngot tartják, a korai nagyobb csapatok pedig az évezredforduló előtt jelentek meg mint a Drunken Tiger és a Garion.

[vembed youtube=”NmmSfHAOaXc” ]Ez a két csapat már csak azért is jó példa, mert az előbbit képviselő, koreai nyelvű verzéket jelentős részben angollal, azon belül is természetesen amerikai szlenggel keverő vonal, és a tisztán anyanyelvi sorokat író vonal közt kisebb ellenállás alakult ki, mely mára elült a műfaj meghonosodásával párhuzamosan. Mindemellett az amerikai kultúra végletes különbözőségei miatt a koreai hiphopban már kezdetben feltűntek a konfuciánus értékek, és a központi téma a hely rímelők élete volt, ami nélkülözte például az eredeti szövegekben kiemelt szerepet kapó kábítószereket, hisz az ország jóformán drogmentes.

Szintén a csupán USA-ból eredő hangzást pártolókkal szemben kialakult egy gyakorta helyi zenei elemeket felhasználó rapvonulat – mint az MC Sniper által alapított Buddha Baby, valamint a Seo Taiji and Boys -, akik előszeretettel nyúltak bambuszsíphoz, és tradicionális buddhista faütőhangszerekhez alapjaikon. Utóbbi csapat egyébként olyannyira sikeresen nyúlt az R&B elemeihez és a napjainkig koreai zenével azonosított csapatformációhoz, hogy a K-pop előfutárainak is őket tartják. Ennek a hasonlóságnak a felfedezéséhez egyébként elég rátekinteni egy ’92-es klipjükre, és egyik legnagyobb slágerükre az I Know-ra.

[vembed youtube=”OEDHEzs5kyk” ]Érdekesség, hogy a hosszasan rímelésre építő első rapperig 2001-ig kellett várni, Verbal Jint képében, hiszen előtte a nyelvet nem tudták átültetni konkrét rapverzékre felépítése miatt, így sokszor inkább csak éneklésnek hatott hiphop beateken. Az új évezredet a csekkolásra érdemes Dynamic Duo, az Epic High és a Leessang határozta meg, miközben a korábbi arcok is egyre több újoncot karoltak fel.

2012-re már országos figyelmet kapott a Show Me the Money raptehetségkutató, ami azóta is minden évben új szezonnal jelentkezik. Emellett elindultak a heves, oda-vissza diss-csaták is, amelynek egyik legjelesebb pillanata, amikor több helyi rapper is elkészítette saját verzióját Kendrick Lamar Control verzéjének, természetesen ugyanarra a frissen legendássá avanzsált beatre.

Ezen felül berobbant a trap is, aminek globálisan elismert vezérfigurája Keith Ape lett. It G Ma című kezdeti slágerét OG Macóhoz hasonlítgatták. Furcsán hathat, de sikere mégis tovább tartott mint amerikai párjáé, említett dalának remixére pedig hamar felugrott A$AP Ferg és Waka Flocka Flame is, a Complex bónusz segítségével bebetonozva az amerikai hínév alapjait. Keith korunk egyik legnagyobb koreai rappere, akit nem a show-biznisz nevelt ki, zenéje nagyon mai, nagyon trap, nagyon cloud rap, így nem is csoda, hogy 2015-ös robbanása óta a világ minden táján rajongókra akadt, csekkolásra érdemes az új hallgatóknak Ski Mask The Slump Goddal, és XXXTentacionnal közös nótája is.

[vembed youtube=”DPC9erC5WqU” ]Abszolút vállalható zenét készít Keith Ape távoli rokona JayAllDay is, de nem árt felsorolni az amerikai születésű, 88risingos Okasiant se, valamint az erősen poppos, BTS-ből ismert, legújabban Lil Nas X-szel együtt remixelő Rap Monstert. A BTS természetesen egy teljesen új fejezetet érdemelne, a YouTube-ot uraló koreai boyband sikerei magáért beszélnek, ugyanakkor zenéjük a töméntelen mennyiségű RnB, és még gyakoribb, cukormázas pop elemek miatt kevésbé illik ebbe a képbe. Amerikai születésű, de mégis érdemes megemlíteni a teljesen koreai felmenőkkel rendelkező Jay Parkot, akit 2017-ben JAY-Z kiadója, a Roc Nation szerződtetett le.

[vembed youtube=”yT8PPRPbtjY” ]A modern koreai hiphop egyik alternatív példája, az XXX nevezetű rapper-producer duó, akiknek szédületesen minimalista, futurisztikus beatjei még nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten egyedinek hatnak, ezeket pedig többnyire generációs frusztráiójukat leíró kevert angol-koreai sorokkal párosítják. Egy idei interjúban arra is reflektáltak miképpen látják a koreai zenét, és álláspontjuk laikusként is könnyen megérthető:

„Ahhoz, hogy a koreai zenében befuss nem a munkád értéke a fontos, hanem az, hogy jól elő tudd adni magad. TV showkba kell járni, interjúkat adni, meg persze csinálj mindenfélét, ami nem zenével kapcsolatos, ráadásul a kiadók befolyása is túl nagy.”

Talán ez is lehet az elsőszámú oka, hogy klipjeikből hiányoznak a nagy büdzsék, a táncosok, mi több, a csapat maga teljes egészében hiányzik a képkockákról. Mindent a dallamok uralnak, de még így is a legnézettebb hazai duóvá tudtak válni. Az őket is felkaroló Beats and Natives csatornáját egyébként további eszméletlenül fülbemászó arcokért is érdemes felkutatni mint pl. E Sens.

[vembed youtube=”DxPojCojjVs” ]A koreai hiphop tehát amerikai társa kvázi utánzásaként született meg, de mint rengeteg másik ország, ez is külön irányt vett, és manapság már globálisan vannak rajongói, akik külön a koreai csavart keresik a zenékben.