Zene
Wolfie szerint a Red Bull Pilvaker a szavak forradalmából a megalkuvás színjátékává vált
A Punnany Massif frontembere eddig csendben volt a szakítással kapcsolatban.
Valódi sikersztorinak tekinthető a Red Bull Pilvaker elmúlt hét éve, hiszen az egykori internetes tehetségkutatót ma már az ország egyik meghatározó kulturális eseményeként szokás aposztrofálni, habár a rajongók mellett akadnak olyanok is, akik szerint a rendezvény létjogosultsága, hogy úgy mondjuk, finom szólva megkérdőjelezhető, maga a produkció pedig felszínes, bevételorientált. A Pilvaker növekvő népszerűségével ezek a hangok az évek során egyre inkább felerősödtek, még hangosabbá váltak. A szervezőket ez a fajta háttérzaj cseppet sem zavarta a munkában: a Madách Színházban rendszerint teltház előtt mutatták be az éppen aktuális előadást, melyben színészekkel karöltve ismert rapperek sora szerepelt, láthatóan a legnagyobb egyetértésben.
Időközben néhány meghatározó tag elhagyta a csapatot, ám a távozásuk okairól általában egyik fél sem beszélt mélyrehatóbban. Legutóbb – idén februárban – a Punnany Massif frontembere, Wolfie intett búcsút a „Szavak forradalmának”, (akkor még) megköszönve a közös élményeket, további sok sikert kívánva társainak.
Egy e hét csütörtöki Facebook bejegyzésben azonban már némileg kritikusabb volt korábbi kenyéradójával szemben a zenész. Wolfie ebben leírja, hogy azért döntött a váltás mellett, mert képtelen volt azonosulni a rendezvény mondanivalójával, illetve nem tetszett neki az – úgymond – egyre sekélyesebb tartalom sem.
A posztból csak egy rövid, de annál erősebb mondatot emelnénk ki. Így szól, idézzük:
„Az évek során a szavak forradalmából a megalkuvás színjátéka lett, amihez nem akartam asszisztálni.”
A teljes bejegyzést pedig alább olvashatjátok, bármiféle változtatás nélkül.
„Amit most írni fogok az lehet kiveri a biztosítékot majd bizonyos körökben de mindig is nagy volt az igazságérzetem és mivel előadó vagyok ha másnak nem de magamnak tartozom avval, hogy ezt most kiírom magamból, bármi is lesz a folyamánya. Az elmúlt napokban egy társaságban iszogattunk ahol feljött a kérdés, hogy miért is szálltam ki a Pilvakerből, merthogy a belsős kör döntéshozó része úgy adta elő, hogy az volt a bajom, hogy nem én vagyok a primadonna. Írtam egy nyilatkozatot úgy, hogy senkit ne bántsak de szakmai körökből úgy jött vissza, hogy megelégeltem, hogy nem én vagyok a főszereplő és ez az ami igazán zavar engem és nem tudtam túltenni magam ezen. Ez egy baromi nagy butaság. Szerintem ma nem arról szól a rendezvény, mint anno és jeleztem, hogy ha nem tudok 100%-osan kiállni a színpadra akkor sehogysem fogok. Nekem tényleg fontos az irodalom, a mondandó, a szövegek mélysége. Aki ismer az tudja. Az évek során a szavak forradalmából a megalkuvás színjátéka lett amihez nem akartam asszisztálni. Jeleztem, méltóságteljesen megindokoltam, kiléptem úgy, hogy nem kötöttem az orrára senkinek a valóságot mégis sok hónapra rá ezt kellett visszahallanom. Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy mélységesen csalódott vagyok, hogy a kicsinyesség és a rosszindulat ekkora méreteket tud ölteni. Nem érdekel, hogy ebből mi lesz a visszhang, ki mit ír meg, mennyire lesz a jövőm megbélyegezve, de hogy ezt elviseljem az nem pálya.
Nekem a szólászabadság azt jelenti, hogy azt mondok amit akarok… Ez ezután is így lesz. Maradok tisztelettel… Az elveimhez….”