A hátukon vitték a nők a hadiipart az I. világháborúban

Nagy-Britannia óriási hiányszakmákat idézett elő az 1914-es háborúba való belépésével (A második világháború előtt egyszerűen csak világháború vagy „nagy háború”). Mivel a háború óriási erőfeszítéseket igényelt, így főként a feldolgozóipar volt az, amely a nők ezreire várt, habár óriási létszámmal voltak olyanok is, akik rendőrnek vagy tűzoltónak álltak.

A gyárakat nagy számban ellepték a nők, így többségében az ő kezeik közül kerültek ki a tüzérségi lövedékek, a gázálarcok, tankok, hajók, repülők és különböző lőszerek is.

A munka amellett, hogy kegyetlenül nehéz volt, a dolgozók folyamatos veszélynek is ki voltak téve. A hadiüzemekbe fellelhető nagy tisztaságú TNT halványsárga színű, így a nők bőrét rendszeresen megfogta az anyag, ami miatt a „kanári” becenevet is rájuk aggatták. Nők százai haltak meg a túlzott vegyi anyagok jelenléte miatt… A körülmények tetejébe a nők, lényegesen kevesebb fizetést kaptak, mint ugyanazt a munkát végző férfi társaik. Ennek komolyabban 1918-ban adtak hangot, mikor egy országos szintre kiterjedő sztrájkot szerveztek. A busz-, vonat-, metróközlekedést bénítottak meg követeléseikkel. Sikeresen.

Amikor a háború véget ért, a nők többsége ott hagyta munkáját és átadta helyét a háborúból visszatért veteránoknak. A következő összeállításban a Britanniai Kolumbia Egyetem fotóit mutatjuk, melyeken a háború árnyékában dolgozó nők az iparban történő szerepvállalását örökítették meg:

[gembed G=a-hatukon-vittek-a-nok-a-hadiipart-az-i-vilaghaboruban]