Hiphop
A hip hop úttörői 3. rész: Egy lépés hátra, kettő előre
A stílus kitörölhetetlenül bekúszik a mainstreambe.
Az előző két alkalommal megnéztük, milyen elemekből állt össze a hip hop a hetvenes években, és hogy milyen erőszakos imidzset vett fel a kilencvenes évekre. A gangsta korszak igazi diadalmenetet hozott a műfajnak. Tíz évvel azután, hogy a Sugarhill Gang “Rappers Delight” trekkje a hip hop világából elsőként bejutott a National Top 20-as listára, a Public Enemy és az N.W.A annyi figyelmet kapott, amennyiről a hőskor rapperei csak álmodoztak.
A Time újságírója, Bill Adler egyenesen az új rock’n’roll-t látta a rapben: “a lázadást, az erős ritmust, a szexet, a társadalmi témákhoz nyúló szövegeket manapság a rappereknél kell keresni” – írta 1990-ben. [vembed youtube=”UxpvXnrNyuU” ]Ebből az időszakból már tényleg annyi előadóról beszélhetnénk, hogy arra kell kérjelek, ne borulj ki, ha pont a kedvenced nem raktam ide, inkább kommentben írd meg, szerinted kiket érdemes még hallgatni! Stanley Kirk Burrell-nek például a Billboard százas listájának első 10 helyére is bekerült egy bizonyos száma, egy másik, fehér(!) srác pedig egyenesen a lista élére került. (Aki felismeri, melyik számból szedett mintát az alaphoz, az meghívhatja magát egy vaníliafagyira!*)
[vembed youtube=”rog8ou-ZepE” ]“Három idóta mesterművet alkotott” – ezzel a címmel írt a Rolling Stone a Beastie Boys első nagylemezéről, és a későbbiekben sem okoztak csalódást. Róluk tudni kell, hogy punk bandának indultak, és így már nem is olyan meglepő, hogy a harmadik lemezükön több olyan szám is van, aminek a zenei alapjához ők maguk játszottak gitáron, basszusgitáron és dobon: [vembed youtube=”E_W2WtHOxH4″ ]Ha van előadó, aki abszolút megkerülhetetlen, ha a hip hop-ról van szó, akkor az nem más, mint Andre Romelle Young, azaz Dr. Dre. Ha ő nincs, nincs az N.W.A, nincs Snoop Dogg és sok-sok lemez, Dre ugyanis nem csak zenészként, hanem producerként is sokat tett a hip hop-ért, előbb a Ruthless Records, majd a Death Row Records tagjaként. Később önálló kiadót alapított, ennek az első lemeze a ‘96-os “Dr. Dre Presents the Aftermath” volt, amin szerzőként és producerként is közreműködött. [vembed youtube=”kJJ9wtGZ5qo” ]A kétezres évek elején tovább menetelt a hip hop, nem kis részben annak az embernek köszönhetően, aki több, mint 172 millió albumot adott el, akit a saját anyja perelt be hírnévrontásért, és akit úgy hívnak: Marshall Bruce Mathers. Őt is, és Curtis James Jacksont aka 50 Centet is Dr. Dre kiadója segítette hozzá a sikerhez. [vembed youtube=”yNc08q-qDJA” ]De hiába ment jól a rappereknek a kétezres évek elején, az évtized közepére a hip hop lemezek eladása majdnem a felére csökkent. Magyarázatként a netes terjesztést és kalózkodást, a dallamos alapok hiányát és az erőszakos póz egyre népszerűtlenebbé válását emlegetik. A hip hop kiüresedett – mondták.
Viszont ahogy elkezdett egyre kevesebb fogyni a jól ismert előadók lemezeiből, úgy lett folyamatosan népszerűbb az alternatív hip hop. Ez a nyolcvanas évektől létező, de sokáig nagyon keveseket érdeklő oldalág az indie zenekarokkal egyszerre került a figyelem középpontjába, más témákat és hangzást hozott a gangsta rapperek uralta szcénába, és a bebetonozta a hip hop helyét a mainstream zenei kultúrában. Az Outkast ebben a számban például egy normális emberi jelenségről, szakításról mesél egészen popos dallamokkal kísérve:
Nem, nem rakok ide mic drop gifet, nem rakok ide mic drop gifet, nem rako.. a picsába.
[gif]https://68.media.tumblr.com/e1136448ae2c10e9121b8babb2339339/tumblr_nlxcsgW5Ym1ur99ooo1_500.gif[/gif]
*az “Under pressure”, a Queen és David Bowie közös dala
Írta: Németh Domonkos