A hiphop színtér álszentjei, avagy minden, amit a corny rapperekről tudni kell

Az előadóművészet, így a zeneipar is tele van megosztó figurákkal. A hiphop műfajára szűkítve a kört egyből beugorhatnak olyan nevek, mint Soulja Boy, Iggy Azela, vagy Lil Yachty, hogyha utált, újvonalas rapperekre gondolunk. Mai cikkünkben viszont a cornyságot, azon belül is a corny rapperséget, mint sokrétű fogalmat, főleg a tengerentúlon emlegetettet témát és jelenséget vesszük górcső alá. Érdemes leszögezni, hogy míg a “most hated” zenészeket főként tehetségük hiánya miatt kérdőjelezik meg, addig az óriási közutálatot és megvetést kiváltó cornynak bélyegzett zenészeket kevésbé alacsony szakmai kompetenciáik miatt, annál is inkább hiteltelenségük apropóján ítélik el.

A téma megértéséhez a részletes kifejtés előtt fontos tisztáznunk a corny definícióját. A szót főként olyan személyekre használják, akik kifejezetten a mainstream áramlatokat követik, a tömegkategóriát erősítik, a kommersz felé húzó ízlésük – amitől igazán királynak érzik magukat – pedig erőteljes önhittséggel és nárcizmussal párosul. Ezen felül levetíthetjük mindenre, amit hihetetlenül menőnek, stílusosnak és egyedinek állítanak be, ezek viszont rendszerint csak buta, giccses és nyálas próbálkozások, amikért (legyen ez zene, ruhadarab, vagy egy termék) mindezek ellenére milliós befogadó réteg rajong.

Forrás:

 
A továbbiakban is fordítás nélkül tüntetjük fel az említett szófordulatot, mert egyrészt nagyon kifejező, és több tulajdonságot hibátlanul lefed, másrészt nagyon nehéz magyarul visszaadni valós, érzékletes jelentését. Használatos rá a cornball is, szinonimája többek közt a szintén szlengnek számító cheesy, de összefüggésbe hozható a cocky szóval is, amit leginkább túl nagy önbizalommal rendelkező egyénekre mondják. A hiphop közösségen belül bevett formulaként alkalmazzák, különböző felületek kommentszekcióiban és Twitter bejegyzésekben gyakran olvashatjuk: “Ez az alap nagyon corny” vagy “Ez az arc egy cornball” esetleg “Ez a sor elmondhatatlanul corny volt”

Sokan a Big Sean által meghonosított, úgynevezett super duper flow-t is összemossák a corny előadói modorral. Ez a poétikai, ritmikai eszköz többnyire egy metaforával kezdődő első tagmondatra épít, majd ehhez kapcsol egy, az azonosítóhoz kötődő, már csak egyszavas második tagmondatot. Lásd: ‘’Swimming in money try to find me – Nemo” – ahol Drake utal a Némó nyomában című rajzfilmre, és ezt párhuzamba vonja saját gazdagságával is.

Vagy utálod, vagy imádod

Egy corny rapper legfontosabb tulajdonsága, hogy magát felsőbbrendűnek tartja társainál, a felkent szerepétől megrészegülten pedig önjelölt prófétai státuszban tetszeleg, olyan magasröptű témákat kivesézve, mint a társadalom, vagy a rendszer működése és annak hibái. Mindannyian ismerünk politikai rappereket (lásd: Killer Mike, Immortal Technique) akiktől ez a stratégia megszokott és elfogadható, mivel kategóriájukon belül hadarják az okosságot, és egy egész karriert építettek fel arra, hogy rendszerkritikus szövegeikkel véleményt formáljanak és egyes társadalmi rétegek szócsövei legyenek. Az jelen esetben más kérdés, hogy ebbe a szerepbe ugyanúgy bele lehet fásulni és ugyanannyira fenyeget a gyors kiégés és ellaposodás lehetősége, mint egy nehezen komolyan vehető mémrapper esetében. Nem mintha cikkünk szereplőinek nem lenne joguk eszméik szabad terjesztéséhez, viszont magamutogató szónoklásuk egyszerűen öncélú és kisstílűen demagóg, közvetített üzenetük pedig üres mondathalmazokkal való, figyelemhajhász dobálózás csupán. A visszajelzések azt igazolják, hogy itt bizony nincs középút: a nagyérdemű a corny rapperért vagy odáig van, vagy inkább a háta közepére sem kívánja.

A kétrasszú próféta, a kontyos megmondóember és a kontaklencsés ciki srác története

A gyalázó kommentek kereszttüzébe kerülő rapperek nem kőkemény, félelmetes, nehéz sorsú alakok, sokkal inkább szofisztikált, jól iskolázott, mindennapi arcok, és nagyobb eséllyel fehér bőrűek is. Ez a tény csupán az internetes reakciók miatt kiemelendő, mivel nem egyszer láthatjuk a fehér rapper-afroamerikai rocker összehasonlítást, a történelem által igazolt, zsánerre jellemző közhelyes elvárások tükrében. Így adja magát a kérdés: vajon a hiphop valóban teljes mértékben a feketék műfaja? Most sok olvasó biztos a szívéhez kap, és csillogó szemekkel, sértetten pillant fel a falán feszülő Eminem poszterre, hogy ezek után halkan odasúgja neki: “Semmi baj, Shady”, majd puffogva bezárja a cikket. A gondolatmenetet továbbfűzve rögzítenünk kell a fájó igazságot: Marshall Bruce Mathers minden mai corny rapper apukája. Legalábbis korai, eltúlzott gesztusait, és szövegelési technikáját tekintve mindenképp párhuzamba vonható a Corny-szentháromság két nemes tagjával is: Logic-kal és Hopsinnal. A témáról különböző módon vélekedő felhasználók közül többen állítják, hogy az alteregók használata (pl.: Slim Shady) is kifejezetten corny, ennek ellenére ez egy név említésével cáfolható, ami nem más, mint Wolf Haley.

Oké, oké, de mégis mi a probléma Logic-kal? Tök szerethető csávónak tűnik, nem? A most 28 éves, ártatlan informatikusnak tűnő zenész első ígéretes mixtape-jeinek hála kiemelt figyelmet kezdett kapni 2013 táján, főként a Young Sinatra: Welcome to Forever című projekt után, mivel többek közt ekkor szerződtette le a nagy múltú Def Jam. Ezt követte egy aranylemez, több sikeres slágerlistás dal és korong, majd az Everybody nevet viselő, harmadik stúdióalbum 2017-ben, ami után Logic hivatalosan is a fellengzős és pátoszos cornballok megtestesítője lett. Több kritika éri amiatt, hogy ismétli önmagát, flow-ja pedig egyhangú, vagy pedig másolt. Emiatt rá is aggatták a “biter”, avagy másoló jelzőt is, de szerinte flow-t lopni nem is olyan gáz. Az érdeklődőknek mindenesetre itt van egy tízes lista a rapper eddigi copypaste akcióiról.

Why Does Hip Hop Hate Logic?

Why does hip hop hate Logic? What is it about Logic that people just don’t like? Is it Logic’s positive attitude and happy persona that turns people off? In this video I go over the top three reasons as to why an artist like Logic gets so much unnecessary hate.

Hiába debütált az Everybody a Billboard 200-as listájának a tetején, ennek ellenére Logic kellemetlenül fontoskodó és álbölcs rajta, művészi jellegű megmozdulásaival pedig inkább a fejlődés hiányát mutatja, izgalmas újítások felvonultatása helyett. Kis túlzással, de sokan tartják a To Pimp a Butterfly olcsó plágiumának, vagy legalábbis továbbformálásának. Az egész emberiséghez címzett üzenet nem éri el kellő hatását, az előadó pedig nem tudja alátámasztani álláspontjának hitelességét. Az okoskodó, farizeusi magatartás óriási rajongótábort vonz és tömérdek pénzt hoz, viszont őszinte és hosszú távú elismerést aligha. Ha mindez nem lenne elég, példaképünk, Royalszabi és French Montana-ék csapata előtt a Gucci Ganget feldolgozó Joyner Lucas a rapper személyiségét kritizálva temérdek alkalommal beleállt már Logic-ba, aki egészen a Bobby Tarantino II megjelenéséig nem szólt vissza. (Yuck) A felesleges cicaharcot a külföldi szórakoztató magazinok nagy figyelemmel követik és gyakran cikkeznek róla, de lényegi alapja a konfliktusnak nincs, úgy, ahogy ez sok frissen kirobbanó beef esetében lenni szokott.

Majd elfelejtettem, hogy Logic amúgy kétrasszú. Bizony, afroamerikai apától és fehér anyától született, erre pedig nagyon büszke, talán túlságosan is. Végtére is ennek a ténynek a szétkürtölése alapozza meg cornyságának mibenlétét, de bizonyosodjatok meg erről ti magatok itt, vagy itt. A tagadhatatlanul fehérbőrű rapper életművének egy fő témája a rasszizmus, (Mixed Feelings, Take It Back) ami végtelenül ellentmondásosan jelentkezik munkásságában és ami ellen úgy, és olyan vehemensen szólal fel, mintha bármilyen komoly atrocitás és hátrányos megkülönböztetés érte volna összetéveszthetetlenül világos bőrszíne miatt.

LOGIC IS BlRACIAL [COMPILATION]

Logic is Biracial [COMPILATION] Extra Tags: Logic is Biracial, Logic Biracial, Logic is black, Logic is biracial, biracial, black , logic is black, Logic is Biracial, Logic Biracial, Logic is black, Logic is biracial, biracial, black , logic is black, Logic is Biracial, Logic Biracial, Logic is black, Logic is

Következzen a hivatalos közellenség, a 165 centiméteres bölcs tanítómester, a manbunos fuckboi-ok hibátlan archetípusa, a hiphop Adam Levine-ja, Russ Vitale, akit Szabyest tökéletes tengerentúli manifesztációjának is nevezhetnénk: lelkes lányrajongók ezrei ájulás közeli állapotban nedvesednek rá a világ minden tájáról, de legalább ennyi zenehallgatónak szorul ökölbe a keze és húzódik szánakozó mosolyra a szája, amint meglátja. Logic-kal ellentétben őt a rap -és trap hallgatók legnagyobb része elítéli, zenéjét viszont boldogan fogyasztják a gyengébbik nem tizenéves tagjai és a fiatal felnőtt/tinédzser fiúk is. Vagyis az a réteg, aminek ízlését a meglehetősen corny mainstream tömegkultúra aktuális változásai formálják.

Lássuk a Russ fanok százalékos eloszlását nemek és bőrszín szerint (forrás):

• 65, 9%-os női többség

• 86.8%-a 20 éves, vagy az alatti

• 50.9%-a fehér, 25.9%-a hispán, és csupán 22%-a fekete

• A közönség keménymagja pedig többnyire Ohio, Washington, Arizona, Oregon és Nevada államokban koncentrálódik

A nagy eltérések érzékeltetése érdekében tekintsük meg ugyanezt 21 Savage rajongótáborát vizsgálva, aminek

• 59%-a férfi

• 68.5%-a 21 és 29 év közötti

• 88,2%-ban fekete

• és olyan központi államokban összpontosul, mint Georgia, Észak-Karolina, vagy Illinois

Beképzelt nyilatkozataiban Russ azt állítja, hogy hölgyeknek virágot adni béna dolog, és biztosan begyöpösödött vagy, ha ezt teszed, afelől pedig szintén semmi kétsége, hogy rajta kívül mindenki álszent és gagyi különc. Russ nagyon jól tudja magáról, hogy corny. De ahelyett, hogy mentalitásán változtatna, inkább fürdőzik a rá hulló vádakban, majd szépen lerázza őket, abban ringatva magát,hogy a többiek csak irigykedő kutyák.

THAT’S CRINGE: Russ Edition

SUBSCRIBE▶︎ ▶︎ http://bit.ly/sub2codyko MY EP ▶︎ ▶︎ https://song.link/album/us/i/1324709770 PODCAST ▶︎ ▶︎ http://patreon.com/tinymeatgang OTHER PODCAST ▶︎ ▶︎ https://www.youtube.com/insanelychill MERCH ▶︎ ▶︎ http://represent.com/store/codyko PO BOX 333 Washington Blvd.

Russ 2017 szeptemberében sikeresen magára haragította az egész szcénát, ezen a ponton pedig bizonyossá vált, hogy teljesen kiszorult a sok szálon egymáshoz kapcsolódó trap közösség berkeiből. A lavina akkor indult el, amikor a rapper feltöltött egy fényképet Twitter és Instagram profiljára, amin egy droghasználat ellen kampányoló felsőt viselt. A pólón egészen pontosan ez a szókimondó felirat állt: “Mennyi xanax-ot és leant kell még tolnod ahhoz, hogy felismerd, hogy egy k*baszott lúzer vagy”

After show. Message.

178.5k Likes, 4,457 Comments – Russ (@russ) on Instagram: „After show. Message.”

A megosztó posztra reagált a januárban elhunyt Fredo Santana és Fat Nick is, Robb Banks pedig egy diss tracket címzett az előadónak. A droghasználat dicsőítése és eszményítése már régóta vitatott téma Amerikában, az elharapódzó, sok emberéletet követelő antidepresszáns-használat és szirupozás pedig milliókat érintő, sürgősen kezelendő problémaforrás az államokban, és azon túl is. Lil Peep 2017.novemberében bekövetkezett tragikus halála után Russ Twitter bejegyzéseiben hosszasan (és az elzüllött kölyköket megóvó, isteni küldöttként) taglalta a xanaxozás trenddé válását és kitért a mentális problémákkal való összefüggésre is. Viszont megoldáskeresés, segítségnyújtás, vagy részvét kifejezése helyett inkább csak minden fogyasztót kioktatott. Ezzel pedig felbőszítette Smokepurpp-öt, aki sérelmezte, hogy a rapper egy személy halálhírének hype-ján felbuzdulva terjeszti az igét egy amúgy is kényes ügy kapcsán. 

Forrás: Twitter

Mr.Vitale 14 éves korától kezdve producerként is tevékenykedik, aranylemezzé vált debütáló anyagát, a There’s Really a Wolfon pedig a dalszövegírás és az alapzenék készítése mellett minden utómunkát ő végzett, ez pedig becsülendő dolog. Egészen addig a pontig, amíg ezzel nem kezd el haknizni valaki, és nem használja védekezésként -rajongóival egyetemben- az őt érő jogos vádak és kritikák ellen. Russ hepciáskodó viselkedése és a dühös trap színtér túlzó kirekesztése végül ahhoz vezetett, hogy az internetezők a rapper minden mozzanatát kínosnak és gáznak ítéljék meg, ez pedig a felvetülő körülményeket tekintve is igazságtalan hozzáállásnak mutatkozik.

WHY DOES EVERYONE IN HIP-HOP HATE RUSS?

You probably know Russ and his Diemon crew from his singles „Losin Control”, „What They Want”, „Pull the Trigger”, „Exposed”, and „For the Stunt” or maybe from his album There’s Really a Wolf.

Kanye West a 2016-os Met Gálán varázsolta újra stílusossá a színes kontaktlencséket, azokat a kiegészítőket, amiket a legtöbbször hivatkozott, legkínosabb corny rapper, Hopsin saját imidzsével már 2004-ben szépen halálra ítélt. A negatív megítélésű mc egy olyan számmal lett virális előadó, amiben bármiféle kreativitást mellőzve minden újvonalas mc-t és drogfogyasztót szénnéolt, ez pedig már magában egy rossz receptnek bizonyul. Hopsinról lerí, hogy erőlködik és túltolja a dolgot, emellett mondvacsinált okok miatt, az 5 perc hírnév elmúlása után a figyelem növelése érdekében beefelni kezdett Kendrick Lamarral, Drake-kel és az előbb említett Kanye-val is. Hopsin cornballságát megragadni, vagy szavakkal kifejezni közel lehetetlen, így beszéljen helyettem inkább a végtelenül ízléstelen és indokolatlan Happy Ending című dal, és annak videóklipje, amiért előre is bocsánatot kérek mindenkitől:

Hopsin – Happy Ending (Official Music Video)

This video is for entertainment purposes only. „Hopsin and 300 ENT” is property of its respective owners. I have no copyright for the material. Shout-out to Angel and Chase. I hate you Nick.

Kiken szánakoznak még a zenefogyasztók?

A feljebb taglalt szakmabeli nagyhalakon kívül bőven akadnak még olyanok, akik tettek azért, hogy kiérdemeljék a corny címet. Lil Dicky egy vicces figura, de mint ahogy a humoros, jópofizó irodalmat, úgy a poénkodó hiphopot sem képes befogadni a gyomrom, és velem együtt még elég sokan vannak ezzel így. Ne feledjük Wale-t sem, aki kétségkívül az egyik legsemlegesebb előadója a mai zeneiparnak, és nem elég, hogy a Complex Everyday Struggle című adásának műsorvezetője, DJ Akademiks corny-nak nevezte, beefelt Meek Millel, Kid Cudival, Xavier Wulffal, sőt, még az internet leghíresebb zenekritikusával, Anthony Fantanóval is. Wale a jellemtelenség netovábbja, természetesen a tumblrhop fésülthajú macsó alapítóatyja, G-Eazy mellett, akinek flow-ja homogén, stílusa pedig legalább olyan unalmas és fájóan átlagos, mint a közönsége. Macklemore az, aki éppen csak lecsúszott arról, hogy a nagy hármas mellett szerepelhessen a neve. Ő az elpoposodott, prédikálós, azaz preachy hiphop messze földön híres képviselője, Same Love című számában pedig úgy formált véleményt egy jó és fontos ügyről, hogy az teljesen visszásan sült el, és ezzel pontosan le is írtam, összességében mi a jellemző karrierjére.

Egy ember kakukktojásként foglal helyet a listán, ő pedig nem más, mint Childish Gambino. Hogy mi különbözteti meg Donald Glovert az említettektől? A válasz egyszerű: az, hogy sikerült felnőnie, ezzel együtt pedig tudatos és kiforrott művész vált belőle. Gambino példája igazolja, hogy van kiút a fárasztó viccekkel, béna stand upos retorikával és túljátszott modorossággal operáló hiphopból, tehát igenis ki lehet lábalni a tenyérbemászó, irritáló cornyság állapotából. Egy Awaken, My Love! kaliberű lemez elkészítéséhez viszont jó próbálkozást kívánok mindenkinek.

Összegzés

Mindezek után kijelenthetjük, hogy a hiphop piaca végtelenül szegmentált. A világ jelenleg legmeghatározóbb műfajáról van szó, amelyen belül könnyen különbséget tudunk tenni mainstream és mainstream között. Előbbire az új ötletekkel új kapukat nyitó, forradalmi különcség jellemző, ami összehozza a nagy művészi elképzelésekkel és ambíciókkal rendelkező fiatalságot kontinenstől függetlenül, teret engedve annak, hogy megvalósítsák önmagukat, ne szégyelljék másságukat, gyengeségeiket, vagy furcsa megjelenésüket. Létezik viszont a másik oldal, vagyis az a tér, ahol az imént taglalt produkciók virágozni tudnak, hála a végtelenül átlagos fogyasztói társadalom könnyen kielégíthető ízlésének. Ahol elég egy fülbemászó szöveg, és egy lebutított dallam ahhoz, hogy az előállított szellemi termék mögött megbúvó hitelesség már részletkérdés lehessen.

Jelen esetben pontosan ahhoz a jelenséghez hasonlót figyelhetünk meg, mint amikor politikusok presztízsük növelése és a látszat fenntartása érdekében stábbal mennek el aláírni egy pártnak, vagy mikor celebek dokumentálják, miként végzik filantrópi, karitatív munkájukat. A jó corny rapper globális problémákról értekezik, felkarolja az emberiséget, és mindezért nem vár köszönetet, de azért szívesen hivatkozik küldetéstudatára, dicsekszik erényeivel, hangoztatja megkérdőjelezhetetlen nagyságát, és elvárja, hogy tiszteljék. Önjelölt messiásként pedig alázatosan folytatja arcátlan és hiteltelen tragikomédiáját, amit már évek óta sikerrel visz színpadra, elvakult publikumának legnagyobb örömére.