A trollkodás lélektana

A South Park most futó 20. évadában ismét előkerült az internetes trollok kérdése, a főleg nőkön gyalázkodó skankhunt42 tevékenysége miatt még az is lehet, hogy kitör majd a fiktív városkában a lány-fiú genderháború. A sorozatbeli gyerekek szüleiben is felmerül a kérdés: vajon troll-e a hétköznapokon kedvesnek tűnő gyermeke? Szerencsére a tudománynak vannak válaszai bizonyos személyiségjegyek és a trollkodás összefüggéseire. Nézzük:

1. Aki trollkodik, az legelsősorban szadista. Ezek az emberek élvezik mások sértegetését, megfélemlítését, az állandó vitatkozást, szórakoztatja őket a káröröm, napjaik fénypontja, ha végre beleköthetnek valamibe. A troll tulajdonképpen online szadista, ebből következik, hogy nem csak politikai anyázás, hanem extrém esetben komoly internetes zaklatás is következik a trollkodásból, utóbbi bűncselekmény is lehet, és súlyos károkhoz vezethet.

2. A troll jellemzője az antiszocialitás, vagyis köznapi értelemben pszichopata. Őket az empátia és a lelkiismeret-furdalás teljes hiánya jellemzi, manipulatív, impulzív, értelmes emberi kapcsolatok kiépítésére alkalmatlan személyiségek, noha külsőleg jó modorú, vonzó és spontán embernek is tűnhetnek. Manipulatívak, sok esetben még értelmes gondolatuk is van, csak hát nem érdekli őket a másik ember.

3. Ami összefügg a machiavellizmussal. A troll gyakorlatias cinikus, személyiségében a saját akaratának az érvényesítéésért minden eszköz alkalmazása elfogadható. E jellemek gátlástalanul személyeskednek, terelnek, vagy rúgnak fel alapvető emberi normákat, ha céljaik teljesítéséről van szó.

4. Saját maguk pedig azért annyira fontos, mert nárcisztikusak. Erőszakosan súlykolják saját objektív igazságaikat, legyen annak bármennyi köze is a valósághoz. A trollok a valódi életben kevésbé érvényesülnek, így az önteltséget online-személyiségük magukra öltésekor élik meg. A személyiség online megtestesülése pedig a valós tulajdonságok és egy elképzelt ideális én keverékéből adódik, ez a legyárott fiktív perszóna pedig mi más is lehetne, mint önimádó.

Itt jön a képbe az, hogy a trollok ezzel az online személyiséggel kompenzálják valós sikeretelenségüket. A trollkodás a troll számára kedélyjavító tevékenység, emiatt az ilyen sötét személyiségű figurák interneten eltöltött ideje is hosszabb, így nagyobb befolyással is bírnak, és úgy tűnik, mintha sokszor a torzult véleményük a többségi vélemény lenne. Erre erősít rá a különböző fórumokon létező anonimitás is, ami a fenti személyiségjegyek kibontakoztatását segíti elő, névtelenül még az is könnyebben gyalázakodik, aki a valóságban soha nem tenne ilyet. A közvetlen visszajelzés, és az egyszerű lenyomozhatóság hiánya biztonságérzetet nyújt a trolloknak is – persze az anonimitás valódi célja az, hogy egyes kisebbségi véleményben lévő embereknek ne kelljen félnie a különböző direkt retorzióktól.

Végső soron tehát a trollkodás fájdalomcsillapító. A troll a valóságban sikertelen, hiányolja az elismerést, ezért az online világban keres pozitív impulzusokat: bármilyen vélt hibára ugorva igazságot tehet, így bemutatva, hogy mennyivel jobb is ő másoknál. Nyelvtannáciként kijavíthatja a pontatlanságokat, vitát generálva mások fölé kerekedhet, ha “igazságában” társai akadnak, akkor még közösségi élményt is talál, hisz végre tartozhat valahová, és mivel jól megmondta a magáét, saját vállát veregetve még büszkeséget is érez. Pláne, ha mások veregetik online vállait, mondván, hogy igaza van.

Mindez persze csak kompenzáció. A trollkodást leginkább a troll saját életében kialakult frusztráció szüli, az, hogy nem képes megbírkózni saját hibáival és hiányosságaival. Így bármilyen ilyen támadásra a legjobb reakció az, ha nem vesszük magunkra a sértést, és nem tápláljuk azzal a trollok félrecsúszott problémamegoldását, hogy megetetjük őket a figyelmünkkel.