Hiphop
Adjátok vissza a vidámparkomat! – Travis Scott: Astroworld lemezkritika
Egy uncsi nap a hullámvasúton.
Év: 2005, helyszín: Houston, Texas, évszak: ősz. A 12 éves Jacques Webster utoljára megy el a szüleivel kedvenc élményparkjába, a Six Flags cég tulajdonában álló AstroWorldbe. Utoljára, hiszen a létesítmény nem sokkal ezután, október 30-án bezárja kapuit, ezzel a kicsi Webster, vele együtt pedig az egész város örökre búcsút inthet az imádott, a szívekben történelmi jelentőségű csodahellyé avanzsálódott játékvilágnak. A fiatal Jacques letört, csalódott, és kénytelen új tevékenység után nézni, ami jó unaloműzőnek tűnik: fogja magát, majd óriáskerekezés helyett zenélni kezd.
Év: 2018, évszak: nyár. A 26 éves Jacques Webster a trap biznisz csillaga, gigasztár, divatikon, egy kislány büszke apukája, egyben a Kardashian-klán legfrissebb kiválasztottja. Travis Scott a csúcson, az AstroWorld viszont még mindig zárva. Sebaj, ha a valóságban már nem juthatunk el oda, kreáljunk belőle egy misztikus, képzeletbeli világot, építsünk fel rá egy jól megtervezett arculatot – avagy adjunk ki egy albumot. Teljes a siker, vagy talán mégsem?
„Lerombolták a helyet, csak azért, hogy még több lakóterületet nyerjenek. Vissza akarjuk kapni, ezért csinálom. A park megszűnése kivonta a szórakozást a városból.„ – nyilatkozta La Flame a GQ-nak még 2017-ben, akkor, amikor a projektnek maximum a körvonalai voltak meg. 2016-ban, a Bittsm debütálása után mindössze 4 hónappal kaptunk egy bejelentést, ezt viszont legalább másfél év utalgatás, és kínzó várakozás követett. Aztán július végén gigantikus Travis fejek lepték el Amerikát, hangolódásként jött egy trailer videó is, majd végül az LP, a Cactus Jack Jordanüket ölelgető rajongók pedig már ennek puszta tényétől összepisilték a koptatott Zarás farmerüket. Mindez viszont még sajnos kevés, el is magyarázzuk, hogy miért.
Hatalmas előny egy hiphop korong esetében, ha valamifajta egységes dizájnnal, okosan összerakott imidzzsel érkezik, nem pedig beleragad a száz meg száz, bármiféle koncepciót, vagy kreativitást nélkülöző, jellegtelen trap anyag mocsarába. Csakhogy egy pontos példát hozzunk a közelmúltból, ilyen volt A$AP Rocky Testingje is, de gigantikus madarakat pakolt be koncertdíszletként Travie már a Bittsm idején, plusz kaktuszokkal, hordókkal és vadnyugati kellékekkel színesítette a stage-t a Rodeo piacra dobása után. Szintén az utat követi az AW: ötlet és jól kifundált marketing tehát van, ugyanakkor izgalom és újítás annál kevésbé.
Scott beatmakerként indult, így adja magát, hogy zenei téren mindig nagyon erős volt, és az Astroworldön is ugyanez a helyzet. Mondjuk ilyen producergárdával a háta mögött nehéz is lett volna elbaltázni bármit is. Alap ugyebár az aranykezű Mike Dean szerepe, van itt Sonny Digital, 808 Mafia, WondaGurl, de feltűnnek a prodkreditek közt olyan nevek is, mint John Mayer, Pharrell, Thundercat, vagy éppen a Tame Impala. Ennek hála olyan masszív és lenyűgöző melódiákkal találhatjuk szembe magunkat, hogy néha csak nézek, még akkor is, ha csak pár másodperc erejéig teremtik meg a tökéletes atmoszférát. A tetőponthoz igazából az ötödik dalnál el is érkezünk: a STOP TRYING TO BE GOD valójában egyedül fontosabb, mint az összes többi track összesen, elvégre egy olyan monumentális himnuszról van szó, amire nem egy, nem kettő, hanem egyenesen három géniusz ugrott rá. Add össze a legendásan hümmögő-dúdoló Kid Cudit a sokoldalú, elektronikus zenei fenomén James Blake-kel, majd ezt még szorozd meg a harmonikázó Stevie Wonderrel és rakj rá még egy mély Travis verzét, majd próbálj meg nem libabőrözni.
Travis Scott – STOP TRYING TO BE GOD (Audio)
ASTROWORLD available at http://smarturl.it/ASTROWORLD Travis Scott online: https://twitter.com/trvisXX https://www.instagram.com/travisscott/ https://soundcloud.com/travisscott-2 https://www.facebook.com/travisscottlaflame https://travisscott.com/ (C) 2018 Epic Records, a division of Sony Music Entertainment http://vevo.ly/HOC0MD
Hiába lebegnénk akár még órákig a fellegekben az ilyen és ehhez hasonló balladáktól, jön az éles váltás, a fülünkbe ordítják, hogy „FUCK THE CLUB UP” és egyből visszazuhanunk a földre. Aztán Weeknd, és a fájdalmas, Impalához hűen pszichedelikus gitárbetétek felélesztenek kicsit, az ASTROTHUNDER melódiái magukkal visznek, hogy aztán az év legrosszabb, legfeleslegesebb featje elrontson mindent. Igen, rólad beszélünk Nav, ne próbálj elbújni. Sajnálom, hogy kizártak a stúdióból, de igazán szólhattál volna a srácoknak, hogy csak egy Play Doh gyerekmikrofon van nálad, és arra szeretnéd felsuttogni a verzédet a fürdőben. (YOSEMITE)
Míg korábban La Flame kevésbé nyílt meg nekünk, jelen esetben kitárulkozik kicsit, személyesebb témákba is belevág, és ha minimálisan is, de közelebb engedi magához a hallgatót. A célegyenesben egy olcsó, Red Hot Chilli Peppers-ös címválasztással tiszteleg városa előtt, (HOUSTONFORNICATION) majd a kellemes, lágy COFFE BEAN-nel kísér minket haza, egy király vocoderes zárószólammal elköszönve tőlünk.
Elutaztam Astroworldbe, felültem a hullámvasútra, hogy végül olyan élményt kapjak a pénzemért, ami igencsak felejthetőnek tűnik. Végigzötyögtem egy menetet egy olyan pályán, amin ha van is pár merészebb, éles kanyar, emelkedő aligha. Haladunk, haladunk, lelkes sikítozás helyett pedig inkább csak kifejezéstelen arccal ülöm végig a tripet, néha azért kiélvezve azt a kicsit, amit még ez a sebesség nyújthat. Leszállok, mászkálok, az a pantomim előadás nem messze bejön, de a másik kettőt már mind láttam.
Tíz perc zárásig, nyammogok egy kicsit a vattacukromon, amit sokadjára kóstolok itt, röhögök egyet a bohócon, akinek az attrakciói pár éve azért viccesebbek voltak, majd kisétálok. Felpillantok a bejáratnál álló színes feliratra, a zsebembe gyűröm a jegyem, majd sóhajtok egyet, és sarkon fordulok: bírom ezt a helyet, de lehet, hogy egy darabig most nem jövök újra vidámparkba.
Kiadó: Epic Records / Cactus Jack / Grand Hustle
Imádtuk: STOP TRYING TO BE GOD / WAKE UP / CAN’T SAY / COFFEE BEAN
Kevésbé: NO BYSTANDERS / YOSEMITE / BUTTERFLY EFFECT
Értékelés: 6/10
