Albumpremier: Gyuris – A telihold fényében

Forrás:

Hé, srácok, ha nem tudtátok volna, nagy nap a mai: Gyuris Bence húsz éves lett, nem mellesleg kiadta legújabb albumát, A telihold fényében-t is, ami most az OFF Médián debütál.

A friss cumó 12 számot tartalmaz, rajta a korábban kiadott “olyan lenni mint te” és “idegen” kislemezekkel, plusz a szintén ismert “nem érdekel már” remix verziójával. Az anyagra Kapitány Máté, lil daffy, $IHENC és csizmi (új nevén: alexander) is ráugrott egy-egy vendégverzével, a beatek nagyrészét pedig maga gyuris készítette, de hozzátett a produceri munkához purple, Tyrone és Weekta is.

Habár visszahallhatunk sok, a szellemországon már használt, jól bevált formulát, amik egytől egyig az előadó valódi imidzsét adják, a Telihold fényében mégis újszerűnek hat. Rajta egy öntudatosabb, kiforrottabb, természetesebb és profibb hangzású Gyurissal, aki szenvtelen őszinteséggel szól be a “meg nem értett művészeknek” vagy éppen a sikerről és az egyedüllét megfoghatatlan felsőbbrendűségéről vall a hallgatóknak, miközben ugyanúgy pöfékeli rózsaszín füstfelhőit a világnak, ami továbbra is színvak. [vembed youtube=”tBbe4CZYW8k” ] Azt viszont, hogy valójában milyen is a létrehozott termék, csak az alkotója látja és érzi igazán, így a kérdéseinkre Bence személyesen válaszolt:

Számodra milyen jelentéssel és aktualitással bír ez az album?

Az életem jelenlegi korszakát jelenti, ami egy bizonyos életérzést, állapotot képvisel. A számok rajta pedig ennek az életformának, és a folyamatos hangulatingadozásomnak megragadott pillanatai. Egy fél órás érzelmi hullámvasút, aminek a végére érve ahány dologra rájövök, ugyanannyi új kérdés fogalmazódik meg bennem saját magammal kapcsolatban.

Változtál a szellemország megjelenése óta? Ha igen, akkor ez miben mutatkozik meg A telihold fényében lemezen, hogy állsz az önmegismeréssel?

Azóta kevesebbet gondolok más emberekre, és többet foglalkozom magammal, a saját értékrendemmel, érzéseimmel. Kicsit talán sikerült is kibékülnöm magammal és a világgal, sokkal inkább önmagamat látom és hallom az új albumon, mint a tavalyin, habár szerintem még mindig eléggé a sötétben tapogatózom.

Milyen volt az alkotói folyamat, mi volt az előzetes koncepciód, és ahhoz képest hogy fest most a korong?

Őszintén, konkrét elképzeléseim eredetileg nem voltak, egyszerűen csak csináltam, amihez épp kedvem volt. A szabadidőm nagy részében otthon ülök, és élvezem, hogy valamit alkothatok. Ez nyugtat meg, ettől tudok feltöltődni. Ha úgy tartja kedvem, előszedem a midi billentyűzetem, és számokat írok Fl-ben, felveszem a gondolataim, kitalálok egy mesét, képeket szerkesztek, vagy épp lerajzolom, ami eszembe jut a kedvenc zenéimet hallgatva.

Úgy érzem, elég sok dolog felgyülemlik bennem nap mint nap, amiket nem tudok más módon levezetni. Nem igazán szeretek másokkal találkozni, sportolni, bulikba menni, vagy ilyesmi. Maximum sétálni, de azt is sokszor inkább egyedül. Ezeket az érzéseket akartam magamból a lehető legőszintébben, legegyszerűbben kiadni.

Biztos voltam benne, hogy valamilyen irányba fejlődni fog a személyiségem, ezért bíztam magamban, és abban, hogy nem kell majd erőltetnem ezt a folyamatot. Egyáltalán nem akartam gondolkodni a zenéken, ez volt az egyetlen kikötési pontom. Nem terveztem semmit előre, nem gyűjtöttem ötleteket, vagy írtam szövegeket a telefonomba a buszon ülve. Amikor sikerült „bekerülni a zónámba”, akkor összeraktam az alapokat, elővettem a mikrofonom és felvettem a számokat.

A telihold fényében már elérhető Youtube-on, Bandcampen, Soundcloudon, Apple Musicon és a Spotify felületén is.

Gyurissal készített augusztusi interjúnkat itt olvashatjátok.