Film
Amikor a horrorfilm inspirálja a valóságot, para babagyűjtők, cápagyilkosságok, és kisvárosi boszorkányüldözők
Az “igaz történet alapján” plecsni mindig jól mutat a moziplakátokon, de mi van az ellenkezőjével?
Néha visszafelé sül el a dolog, és nem a valóság inspirálja a filmet, hanem a film a valóságot. Sokszor végzetes következményekkel járhatnak, állatok, szakmák, faluk kerülhetnek veszélybe amiatt, mert egy film sötét színben tünteti fel őket. Máskor viszont épp ez lendít fel egy-egy iparágat, szerez hírnevet egy épületnek, városnak, és általában vannak olyan éles eszű üzletemberek, akik pénzt is csinálnak ebből.
Bohócok
Az Az legújabb adaptációja javában dübörög a mozikban, a bohócok azonban egyáltalán nincsenek elragadtatva attól, hogy az új Stephen King-adaptáció nem mutat túl jó képet a festett arcú nevettetőkről. Nem mondhatni ugyanis, hogy a bohócszakmát félelmetessé tevő történet fellendítette az ipart. A hivatásos bohócok még áprilisban akadtak ki kollektívan, amikor az Az előzetese megjelent, és a világ hirtelen ismét erre a szakmára kezdett figyelni. Legfőképp azon szörnyülködtek, hogy az utóbbi évtizedekben egyre inkább arra nevel a média, hogy menő utálni a bohócokat, és pont egy olyan szakmától térítik el az embereket, ami a kedvességre és a gyerekekre van felépítve. Egybehangzó véleményük szerint a bohócszakma régóta haldoklik, és az ilyen filmek csak szögek a mesterség koporsójába.
Babák
Nem csak a bohócok, de a játékbabák is kiapadhatatlan forrásai a horrorfilmeknek. A porcelánarcú, régies korokat idéző játékokba rengetegszer bújtak már szellemek és démonok, hogy az ártatlan kis tárgy képében gyilkoljanak. Kicsit olyanok, mint a bohócok – a gyerekeknek vannak kitalálva, mozdulatlan arcuk pedig több mint nyugtalanító. Egész sor híres horrorbaba tett arról, hogy a porcelánbabákat látva inkább a frász kerülgessen minket: elég csak Chucky-ra, Annabellre vagy a Fűrész-sorozat biciklis babájára gondolni. Azt hihetnénk, hogy ez majd bedönti a klasszikus babakészítők boltját, ám mégse. Az ilyen jellegű horrorokon felbuzdulva nyílt meg még 1998-ban a Living Dead Dolls nevű, kifejezetten para babákat árusító üzlet. Persze nem a gyerekek az elsődleges célcsoport, hanem a félelmetes és furcsa tárgyak iránt érdeklődő felnőttek. Az igény pedig nagy, azóta tovább terjeszkedtek, és úgy látszik, kifizetődő volt a félelmetes babákból üzletet csinálni.
Texasi láncfűrészes barbecue
Megvan az eredeti 1974-es filmből a kis benzinkút, ahol főhőseink megállnak tankolni, egy titokzatos úriember beinvitálja őket egy kis pecsenyére, hamarosan pedig az évszázad egyik legbetegebb mészárlásában találják magukat? Nos, ez a házikó a mai napig áll, és élelmes filmrajongók egy barbeque éttermet nyitottak benne. Az épületet a forgatás után nem bontották le, évekig üresen állt, majd tavaly nyáron látták meg benne a potenciált, és We Laughter néven étterem nyílt benne. Felújítva persze, de külsőre pontosan olyanra alakították a helyet, amilyen volt – egy lepukkant bódé a semmi közepén, ahova nem szívesen mennél be. Természetesen barbecue specialitásokat kínálnak, ahogyan a filmben is, de az emberhús a filmtől eltérően nincs a menün. Aki maximumon szeretné átélni a láncfűrészes életérzést, az 130 dollárért hálófülkét is bérelhet magának.
Cápa
Steven Spielberg klasszikusa örökre megváltoztatta a nagy fehér cápa megítélését. Egy igazi bosszúálló szörnyetegként tüntették fel, az egyébként a legtöbb esetben békés állatot. Ám a tudat, hogy egy ijesztően sok fogú állat meg tudja csócsálni az embert strandolás közben egyrészt azt eredményezte, hogy visszaesett az amerikai partoknál az emberek strandolási kedve, másrészt soha nem látott cápagyilkolás vette kezdetét. Csak az észak-amerikai kontinensnél egyes fajok egyedszáma a felére csökkent. Még a film alapjául szolgáló regény írója, Peter Benchley is a cápák lelkes szószólója lett, arra buzdítva az embereket, hogy ne bántsák őket.
[gif]https://media.giphy.com/media/aKJ3fE93YQTle/giphy.gif[/gif]
Ragyogás
A Ragyogás című film mintás szőnyegeit és Jack Torrance (Jack Nicholson) feldúlt arcát nehéz felejteni, de a The Stanley Hotel nem is szeretné, ha ez megtörténne. A coloradói hotel már több mint száz éve működik, és ez a hely ihlette meg Stephen Kinget is, mikor feleségével éppen a 217-es szobában töltöttek egy éjszakát. Stanley Kubrick ugyan nem itt forgatta a filmet, ám később a Ragyogás tévésorozat változatát már itt vették fel. Nem mondható el, hogy a hotel tulajdonosai ne látták volna meg a lehetőséget a helyben: 2013 és 2015 között horrorfilm-fesztivált tartottak a helyszínen, 2015-ben pedig egy olyan labirintust emeltek az épület elé, mint amilyenben a film végén Jack Nicholsonék rohangáltak. Valószínűleg sokkal büszkébbek arra, hogy paranormális eseményeknek adhatnak otthont, mint a csokis szufléjukra, hiszen több paranormális tevékenységgel foglalkozó műsort forgattak már itt, sőt, a vendégek számára elérhető egy bizonyos Ghost Tour is.
Blair Witch Project
A Blair Witch Project című film mérföldkő volt a horrorkészítésben, meghonosította a kézikamerás áldokumentum-horrorokat, amikből azóta Dunát lehetne rekeszteni. A történet szerint Burkittsville mindössze 150 fős kis falucskája melletti erdőt egy boszorkány uralja. A marylandi apró falu a film miatt egy csapásra híres lett, pedig mint kiderült, semmi valóságalapja nem volt a történteknek. Azóta többször ellopták már a falu nevét hirdető táblát, amely a filmben is látható, ráadásul a polgármestert azóta rendszeresen telefonon és emailen keresik ismeretlen filmrajongók, akik az igazságra kíváncsiak. Volt, aki a polgármester házába is behatolt, mert azt hitte, kiállítás az egész falu. A legrémisztőbb eset azonban kétségkívül az volt, amikor egy ismeretlen férfi elkezdte videózni a környék gyerekeit. A szülők attól tartottak, hogy a filmből merít inspirációt, és egy gyilkossal van dolguk. A film második része előtt elővigyázatosságból leszerelték a falu tábláját.