Stílus
Az Elpusztíthatatlan – a férfi zakó története
Az erősebb nem viselete egyértelműen elmondható, hogy sokkal konzervatívabb, ‘maradibb’, mint a nőké. Vannak benne olyan klasszikus darabok, amelyek talán sose fognak megváltozni. Ilyen a zakó, illetve az öltöny, amely az alkalmi viselet gyakorlatilag elmaradhatatlan része.
Hivatalos definíciója is van
Az öltöny egy olyan ruha együttes, ami azonos anyagból készült darabokat jelent: nadrágot, zakót, és esetleg mellényt. Tulajdonképpen egy egyenruha elegáns napokra.
A háromrészes öltöny egy kimondottan elegáns verzió, amellyel ma már csak a férfiak igen kis része rendelkezik.
Először az 1600-as évek Angliábájában jelent meg ez az öltözék, de akkor még jellemzően hosszabb volt a felső rész szabása.
A késő középkorban a harisnya, a térdnadrág, valamint az elöl begombolt felsőkabát volt az arisztokraták viselete – innen eredeztethető a mai férfi viselet.
Az urak éppen annyira adtak a külsejükre, a cicomára, mint a hölgyek. A harisnya kidomborította az izmos lábszárat, és aki nem rendelkezett elég férfias idomokkal, az kitömte a harisnyáját az alsó lábszár hátsó oldalán.
Keleti hatásra jelentek meg később a hosszú kabátok, amellyel idővel rövidültek, és kezdtek távolról hasonlítani a mai zakókra. A jellegzetes hátsó bevágás a zakórészen eredetileg a lovaglást könnyítette meg.
Az 1700-as években ez a ruha együttes elterjedt az arisztokrácián túl a polgárság és a katonaság körében is. A felsőkabát ekkor még térdig ért. A leggazdagabbak ruházata távol sem volt olyan letisztult, mint a mai férfiviseletek, a legharsányabb színekben pompáztak az “öltönyök”, teljes életképeket hímezek a kabátokra, és a kistányérnyi gombokon is elfért egy-egy miniatűr portré. A túlzó díszítések, a paróka és smink – mindkét nemnél – a francia forradalom hatására tűnt el véglegesen.
A polgárság és Goethe diktálta a divatot
A polgári viseletek kezdtek előtérbe kerülni. Goethe, aki hihetetlen hatással volt az egész európai kultúrára, “Az Ifjú Werther szenvedései” című művében kék kabátba, sárga mellénybe és nadrágba öltöztette szenvedő hősét, ez azonnal hatalmas divat lett kontinens szerte.
A későbbiekben, az 1800-as években a sötét zakó és a ragyogó fehér nadrág volt a legnagyobb sláger. A fecskefarok-szerű kabátszárnyak az 1850-es évekre rövidültek le.
Pár évtizeddel később az öltönyviselet kettévált: megjelent az alkalmi, esti viselet, a frakk, és a szabadabb hétköznapi öltözék.
A walesi herceget nyomasztotta a frakk
Hagyományosan két helyről diktálják ma is az európai férfidivatot. A londoni Savile Row a vezető szabóságok utcája. Még Alexander McQueen, a legendás divattervező is itt tanult szabni-varrni. Itt találták fel a walesi herceg számára a szmokingot, amely ugyanolyan “emelkedett”, mint a frakk, viszont hordhatóbb, kényelmesebb.
A másik központ, ahol lágyabb, színesebb öltönyök készülnek, Milánó és környéke. A lényeg még ma is ugyanaz a férfiak öltözködésében: mértéktartás, minőség és elegancia, amit az örök alapdarab, a klasszikus öltöny maximálisan biztosít.
