Hiphop
Az igazi mesterek hiphoppal prédikálnak
A ‘money, cars, bitches’ és szinonimáin kívül, a hiphop történelem egészen költői szövegeket is produkált már. Összeszedtünk pár kevésbé előtérben lévő darabot, aminek a seggeken, és a rájuk szálló egydollárosokon túl is van mondanivalója.
Lil Dicky – Pillow Talking
[vembed youtube=”NWWeQlXfSa0″ ]
A 29 éves amerikai srác az Ex-boyfriend című számmal robbant be pár éve, azóta pedig a Professional rapper albummal valami olyat dobott a hiphop piacra, ami alapjaiban rengette meg a rapről és a rapperekről alkotott
képet, hisz egyszerre profi a flow, és csinál mégis poént saját magából, és a műfajból. Az egy dolog, hogy az album címadó trackjében Snoop Dogg-gal nyomatja, de olyan számokat jegyez, mint a Jewish flow, amiben elég kreatívan ugat be Hitlernek.
A kedvenc mégis az a Pillow Talking, melyben hozza a Lil Dicky-re jellemző élőbeszéd szerű szöveget, egy egyéjszakás kaland sztoriját elmesélve. Kínos, feszült szex utáni beszélgetés az ágyban, ahol a háborútól az UFO-kon át a vegánságig minden szóba kerül, még Isten sem tabu. Lil Dicky agya is kap egy cameót, csak hogy még őrültebb legyen az egész. A szöveg magában is élvezhető, de a hivatalos videoklip is megér egy nézést, a legdrágább klipek listáján most a 49.
DJ Shadow & Run the Jewels – Nobody Speak
[vembed youtube=”NUC2EQvdzmY” ]
Az amerikai producer, DJ Shadow és a kéttagú Run the Jewels közös száma 2016-ban jött ki. Az amerikai választások évében sikerült egy olyan videót készíteni a track mellé, ahol a parlamenti ülésen hirtelen mindenki nagyon őszinte lesz. Egy rap battle-be torkolló politikai vitát látunk és hallunk, a végére pedig az egész crew beszáll a sztoriba. A lényeg minden ország, minden politikai konfliktusára igaz: ha nincs duma, nincs para. A számot az agresszív rap szövegek kifigurázásaként is lehet értelmezni, a refrén például Eazy-E „Nobody Move” refrénjének átdolgozása.
Ghostpoet – Cash and carry me home
[vembed youtube=”k6mFF3VmVAs” ]
Obaro Ejimiwe aka Ghostpoet egy többszörösen díjazott brit srác, aki tökéletesre fejlesztette az instrumentális hiphop és a kortárs verselés kombinációját. A Cash and carry me home egy öklöt kocsmaasztalon homlokhoz támasztó helyzetkép. A pár pohár után kétségek között ülő, haza vágyó, de elindulni nem tudó arc az élettel való alapvető bajait lélekszorongató hangokon és hangok mellett mutatja be olyan példákban, amikben mindenki magára ismer. Harcol, problémázik, elege van, viszont az egyetlen, aki segíthet ezen az egész sztorin, az ő maga.
Chance the Rapper – Same Drugs
[vembed youtube=”be37-T72DNk” ]
A chicagói srác még nincs 24 éves, de a trackjei már most messze túlmutatnak bizonyos kortársain. A harmadik, „Coloring book” címet viselő albumának, Same drugs című dalában egy zongora mellett mesél arról, hogyan távolodik el egymástól két ember, ha az egyik hamarabb felnő, mint a másik. A zseniálisan megválasztott női vokál ellenére viszont nem feltétlenül szerelmes történetről van szó: a drogozás – nem drogozás metaforáján keresztül bemutatott ellentét, minden emberi kapcsolatra igaz lehet.
Freddie Gibbs & Madlib – Shitville
[vembed youtube=”gj39POBr-OU” ]
Madlib az a producer, aki mindenkivel dolgozott már, akivel dolgozni érdemes a műfajban, MF Doomtól J Dilláig, a neveket sokáig lehetne sorolni, ráadásul ő az a csávó is, akinek a Stones Throw kiadót köszönhetjük. Freddie Gibbs meg egy indianai rapper, akit legalább hatszor elítéltek. 2014-ben Madlib és Mr. Gibbs kiadták a Pinata aka Cocaine Pinata albumot, és ez az, amin helyet kapott a Shitville című track, amit valószínű Freddie nem egyszerű múltja inspirált. A hangzásvilág alapján kilencvenes szám szövegében a válogatott bűnök felsorolása mellett egy örök igazság kristályosodik ki: ne ítélkezz, mert te is kurvára ugyanolyan vagy, mint mindenki más.
South Central Cartel – All day every day
[vembed youtube=”9baN-PIfffk” ]
A korai kilencvenes években indított South Central Cartel az egyik legeredetibb, igazi klasszik west side zenét csináló underground formáció. Az All day every day, a harmadik, legsikeresebb albumuk címadója lett, 6 évvel a megalakulásuk után. A dal egy benyomás a Los Angeles bázisú srácok mindennapjairól: a krúzolás, a csajok, a spanok által összeállt életérzés keveredik a régi iskola napfényes hangzásával. Tökéletesen tiszta csukák, simára vasalt pólók, amíg ez megvan, addig minden oké, addig nem adják fel. Akár Chicago, akár Atlanta, az utcán a tesók mind ebben a cuccban vannak: amíg megvan a stilo, megvan a brigád, addig nincs para. A legjobb zene baráti társaságok himnuszának.
