Hiphop
Bladee: a törött szárnyú angyal, akinek zenéjében minden különc energiája egyesül
Manapság egy ámori robothangon daloló svéd huszonéves elsőre butácskának és bohókásnak ható, igencsak fülbemászó számai szólnak megannyi TikTok-videó alatt. Talán nem is sejtenénk, de olyasvalakiről van szó, aki nem ma kezdte, csillaga pedig közel 7 év aktív zenélés után csak most kezd igazán felívelni, sokan, köztük a Z-generáció különcei viszont már jó ideje istenként éltetik. A szóban forgó figura rengeteget tett azért, hogy 2021 elborult és minden határt lebontó és elmosó zenéje úgy szóljon, ahogy. Ő Bladee. Az előadó 2021. november 11-én Budapesten, az Akváriumban lép fel, így most elmeséljük, ki is ő valójában és hogyan lett belőle kult-státuszú király az egyre nehezebben definiálható underground világában – ebben a későbbiekben segítségünkre lesz a hazai színtér több alakja is.
„I’m Blade(e), she call me Blade-e”
Benjamin Reichwald 1994. április 9-én született Stockholm városában. A fiú, akinek korai éveiről keveset tudunk, nőtt, nődögélt, mígnem 2004-ben, 10 évesen összebarátkozott az iskolában Zak Arogundadéval, akit a szélesebb közönség ma már Ecco2k néven ismer. A két osztálytárs hamar zenélni kezdett (itt látható egy 2008-as koncertfelvétel, itt pedig pár kép), első közös bandájuk pedig a Krossad névre hallgatott.
A bandában való alkotás meg is alapozta Ben érdeklődését a zene iránt, a gyerekpunkot/gyerekgrindcore-t pedig szép lassan melodikus cloud rapre és egyebek mellett Chief Keef ihlette trapre cserélték. Benjamin egykor még teli torokból ordított, sok évre rá aztán már lágy, mennyei tónusban énekelt és rappelt, a gitár helyett pedig az autotune lett a fő hangszere (mint nyilatkozta: „I went from just noise to full on melody”). Ez az életszakasz volt a kiindulópontja a Drain Gang, tágabb értelemben a Sad Boys és mindent egybevéve Bladee, mint előadó megszületésének is.
Benjamin 2011-ben fogott rapkarrierbe, 2012-ben már publikált is anyagokat, az igazán nagy lökést viszont Yung Leannel való barátsága hozta, ami nagyjából ekkorra datálható. Utóbbi, szintén svéd előadó már kamasz korában, 2013-2014 tájékán letarolta a világot a maga különleges, eklektikus, DIY vizuális világával (juxtaposition a javából) és kezdetben amatőr, de megkapó hangzásával, azonban végig ott volt oldalán Bladee (koncerteken, klipekben, közös dalokon), aki közben párhuzamosan építgette saját, mesébe illő, évről évre változó előadói univerzumát, amivel egyre többen kezdtek-és tudtak rezonálni. Mára már ott tartunk, hogy Reichwald öt stúdióalbumot, három mixtape-et, öt EP-t és szintúgy öt kollablemezt tud maga mögött, jövője pedig fényesebben fest, mint eddig bármikor.
Pixelek, Drain, Álomvilág
Bladee-t hallgatva megjelenik előttünk egy elmosott, színes, kicsit mégis komor digitális világ, melyben Benjamin földre szállt, törött szárnyú angyalként rappel és dalolászik a maga utánozhatatlan, néhol kissé bárgyú, de szeretnivaló falsettójával. Ha már ilyen olyan mágikus világok, a trapklipek gyártásával foglalkozó Wolfshoot, akivel anno mi is interjúztunk, emiatt habarodott bele Bladee-be, állítása szerint Reichwald vizuálisan és lelkileg is tudott rá hatni. „Bladee-től először a Who Goes There-t hallottam. Nemsokkal utána kiadta az Eversince albumot. Egyből beleszerettem abba a varázsvilágba, melyet a szavaiból épít. Sok kaput nyitottam ki és zártam be a szövegeit dúdolva.”
Kétség kívül Benjamin volt az egyik, aki csúcsra járatta és teljes mértékben kimaxolta az autotune-használatot; az esetleges Bladee-gyűlölet egyik indikátora pedig pont ez a hangzásbeli elem: bár millió fan él és hal a transzcendens hatást idéző vokálokért és a posztmodern utáni poszt kor szétroncsolt, anti-esztétikából esztétikát teremtő megjelenéséért, sokaknak mégis lehetetlen lenyelni azt, amit Benjamin csinál.
Bladee – a nagyon unalmas fordulattal élve – a vagy imádod, vagy gyűlölöd kategóriát erősíti. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy habzószájú haterek hadával kéne hadakoznia, épp ellenkezőleg, egy nagyon összetartó, erős, intelligens bázis van mögötte.
Ha láthatatlanul, háttérbe húzódóan is, Bladee és a Drain Gang (hivatalos tagok rajta kívül: Ecco2k, Thaiboy Digital, Whitearmor, Yung Sherman) óriási hatást tudott gyakorolni a digitális kor internetes esztétikájára, mémkultúrájára és hangzására is a SoundCloudon innen és túl, hála az alábbi stílusban készült, egészen abszurd Instagram-fotóknak és kézműves klipeknek.
Bladee remek, bár olykor mégis bukdácsoló debütanyagát, a GLUEE-t már 2014-ben úgy írták le, mint az egész álló nap „Twitteren scrollozgató városi fiatalság nyári himnusza”. A kijelentés abszolút helytálló ma is, és Benjamin egész életművére levetíthető: a zenész méltó képviselője és idolja a neten szocializálódó generációknak (akik az igen szerény, visszahúzódó Reichwald személyében társra lelhetnek, sokoldalú kreativitása pedig rengeteg ifjú alkotóra hat), hangzásában pedig végig szervező erő volt ez a nyárias, napos, fényesen csillogó hangzás (a legjobb kivétel a Skin), ami ugyan elsőre boldognak és örömtelinek tűnik, valójában sokkal inkább keserédes érzelmekből és szenvedésekből táplálkozik.
„Szerintem azért ennyire népszerű, mert ténylegesen egyedi, minden albumával valami újat mutat, és ez az új hangzás bár inspirálódik bizonyos helyekről, mégis különleges, nem próbál trendeket követni.” – jellemzi kedvenc előadóját, Bladee-t a beatmakerként munkálkodó Vincze Bence, alias Vinben. „A szövege és a hangzása a karrierje elején Chief Keef által inspirált Chicago drillre hasonlított furcsa, trance és cloud rap mintákkal keverve. A szövegei is tartalmaznak amerikai rapkliséket, amit furcsa, ezoterikus elemekkel tesz érdekessé, és néha ironizál is kicsit. Ezért is szeretik, mert európaiként sokkal könnyebb azonosulni a szövegeivel, mint egy amerikai rapperével, de megmarad bennük ugyanaz a street-érzés, amit én speciel a legjobban szeretek a műfajban.”
Bár Bladee maga nem kifejezetten hyperpopot és glitchcore-t gyárt, az LMBTQ+-közösséggel erősen összefonódott, mindent mindennel mixelő, éppen kiforrófélben lévő műfajok és azok képviselői őt tették meg példaképüknek és egyik ihletőjüknek (elég, ha megnézzük David Shawty és Youngster Jack-, avagy a zsáner nagyjainak Instagramját) sokan pedig az ő zenéjét is az imént említett kategóriákba sorolnák – hozzátennénk, hogy nem jogtalanul, mégis kissé pontatlanul.
Veryraredome, az itthon is egyre nagyobb teret nyerő hyperpop-szcéna egyik jeles képviselője is felnéz Bladee-re. „Alakváltó.” – mondja a valóban kaméleon-szerű alkotóról Döme, akinek bár 2016-ban még sok volt Benjamin művészete, fokozatosan egyre jobban megszerette őt. „Szerintem az a kulcsa a sikerének, hogy szarik rá, hogy ki mit gondol, és azt csinálja, amit ő jónak talál.” És ez valóban így van: Bladee maga vallotta be, hogy pusztán intuitív alapon alkot, akkor, amikor akarja és azt, amit csak akar, ezen folyamat pedig számtalan emlékezetes dalt hoz, melyeket érdemes élőben előadva is elcsípni.
És ez nem minden, a Bladee-imidzs ezen felül a rejtélyesség miatt működik igazán, az előadó nagy részben annak is köszönheti a sikerét, hogy egy misztikus perszóna mögé bújik, alig-alig ad interjúkat, kifelé pedig nem kommunikál sokat, sokszor szimplán promóció nélkül droppol egy lemezt a semmiből, ez pedig még izgalmasabbá teszi az összképet. Gyuris, aki az On The Low kiadó-kollektíván belül működő Power Puff trió tagjaként Bladee előtt koncertezik november 11-én, és 2014 óta aktívan követi, hogy mi lesz Benjamin újabb dobása, egyebek mellett szintén ezt hangsúlyozza.
„Szerintem nagyon könnyű azonosulni a szövegeivel, meg úgy általában a személyével, de közben mégis van némi távolság közte és a hallgatói között, amitől van egy rejtélyes, izgalmas beütése a karakterének, meg mindennek, amit csinál. Emiatt szerintem a zenéitől függetlenül is imádja a hallgatói bázisa, de amúgy nagyon ügyes és különleges előadónak tartom.”
Slowgod, az OTL alapítója, aki a Power Puff mögött DJ-ként szintén jelen lesz november 11-én az Akvárium színpadán, valahogy így emlékszik vissza: „Olyan 2014-2015 környékén Robotdeck már nyomta ezeket és nekem elsőnek Yung Lean jött be. Rajta keresztül meg gyorsan megismertem Bladee-t és a többi Drain Gang tagot is. Anno meghatározóan innovatív volt a sound, amit képviseltek, aztán továbbfejlődött minden és nem követtem annyira őt. Viszont most megint érdekes hangzást hoz, szóval újra elkezdtem komolyan venni.”
What are you doing in the drain, idiot?
A TikTok mint megannyi előadót, Bladee-t is felemelte: a Be Nice 2 Me és a Hotel Breakfast több ezer-százezer videó aláfestő zenéje lett, melyekben az új generáció együtt reflektál mindenre és a semmire egyaránt. „I’m a drainer”, „He’s a true drainer”, „DRAAAAAIN GAAANG”- hallhatod és olvashatod mindenhol, ha egyszer elkap az örvény: a drainer-lét egyszerre lett életfilozófia, hitvallás és legnagyobb mértékben mém – Benjaminnak KnowYourMeme-oldalt is fenntartanak. Az Urban Dictionary szerint a drainerek igazi alfahímek, mi több, a legkúlabb arcok a suliban, de vigyázni kell, mert sok köztük a pózer is.
Modern polihisztor
Az egykor még napköziben is dolgozó (!) előadót jogosan nevezhetjük valódi művésznek, aki több területen is kiemelkedő: fotós suliban tanult, ám a festés volt az álma, amit a közelmúltban be is teljesített, ugyanis Londonban saját kiállítása nyílt önálló munkáiból, ezen túl modellkedett gyerekkori barátjával, Ecco2k-jel az ALYX-nek, szólóban a Marc Jacobsnak, emellett pedig ruhákat tervez, ő a Yung Leannel, Yung Shermannel és Yung Guddal együtt koordinált Sad Boys Gear egyik fő dizájnfelelőse, és ha mindez nem lenne elég, épp nemrég jelent meg egy ruhakollabja a svéd-amerikai GANT márkával, mellyel mintegy újra a köztudatba emelte a Svédországban igen népszerű brandet, ezzel tovább erősítve az éppen dübörgő Y2K-divatot, melyet a ’90-es évek végén, és a 2000-es évek elején született rajongók tettek magukévá.
Mint a Highsnobiety írja, „számtalan cikk van már, melyben kísérletet tesznek arra, hogy leírják és kibontsák Bladee karrierjének, hangzásának és művészetének minden egyes aspektusát. Olyan, mintha mindenki erőlködve akarná érthetővé tenni és megmagyarázni, de végül így is csak egy szeletet, vagy még annyit sem fognak meg abból, ki is ő valójában.” – ennél pontosabban mi magunk sem fogalmazhattunk volna.
Míg a tömeg így is csak kapiskálja, mi történik, Bladee egyre csak fejlődik a színfalak mögött, kritikai megítélése pedig néhány példát leszámítva majdhogynem egyöntetűen pozitív: a zenei sajtó nagy általánosságban azt az atmoszférateremtő képességet és az egyedi előadói hangot szokta méltatni, ami valóban impresszív és nagy erővel bír, ha pedig a hallgató ráfanyalodik, egészen addiktív is tud lenni. A szerzők nagy kedvence a 2021 májusában megjelent The Fool, az album pedig valóban az egyik, ha nem leghelytállóbb, leginkább kiforrott anyag Benjamin gazdag diszkográfiájában.
„Az igazi sikere az, hogy innovatív hangzással skandinávként is be tudsz futni Amerikában. Ehhez persze az is hozzájön, hogy Bladee és a stockholmi vonal befolyásolni tudta az amerikai és a globális trap hangzást. Magas színvonalú, azaz tengerentúli szintű zenét hoz, emellett egy sikeres ruhabizniszt is fel tudott húzni, ügyes.” – összegez Slowgod.
Bladee, akinek művészetében egy generációnyi weirdo energiája egyesül; jött, próbálkozott, bukdácsolt, idősödött, érett és végül megcsinálta. Könnyeden, természetesen, erőlködés nélkül, lélekből, szívből, jókedvből, néha unalomból, nem mellesleg pedig Európából. Sőt, hogy pontosak legyünk: nem is neki kellett betörnie az Egyesült Államokba, az Egyesült Államok kopogtatott nála és Yung Leannél a Sad Boys-Drain Gang-féle fura trapért esedezve, ami aztán így, vagy úgy, de ezerféle új gyökeret vert, a többit pedig már mind ismerjük, vagy épp most próbáljuk felfedezni.
Bladee és az Oroszországból érkező Pharaoh november 11-én, az MTV Music Week keretein belül Budapesten, az Akvárium Nagyhalljában koncerteznek majd, esemény és jegyek errefelé.
