Egy kis divattörténelem: a hosszú szárú csizmák

A garbóhoz hasonlóan ez is a férfiak ruhatárából ered és eredetileg ez is praktikus célt szolgált. Először nem mások hordták őket, mint a kalózok és lovaskatonák, akik a páncélt cserélték le könnyebb, ám megfelelő védelmet biztosító bőrcsizmára lovaláshoz a 19. század elején. Nőknél a színésznők bújtak először ilyen csizmába, amikor férfiszerepet játszottak – ez volt az első esélyük arra, hogy szerepeljenek a színházban.

A hosszú szárú csizmák szerepe a nők ruhatárában akkor változott meg mindörökre, amikor a Balenciaga a Mancinivel közösen piacra dobta az első, kifejezetten nőknek tervezett darabokat 1962-ben. A következő évben a New York Times a modern cipőgyártás egyik legfontosabb találmányának nevezte Roger Vivier aligátorbőr lakkcsizmáját.

Innen indult a go-go láz, és a hosszú szárú csizmák végigsöpörtek a divaton. Az évtized végén és a hetvenes évek elején hódító „űrdivatnak” megfelelően a fényes anyagok, csillogó felületek és a fehér szín domináltak, ahogy például az ABBA együttes tagjainál is láthatjuk.

[vembed youtube=”unfzfe8f9NI” ]
A hetvenes években már abszolút beépült a mainstream utcai divatba a hosszú szárú csizma és a miniszoknya párosa. Az évtized második felében a hippi stílus is átvette a ruhadarabot, rojtos, velúr bőrből készült formában.

Utána kicsit csökkent a népszerűsége, majd az 1990-es évek elején a Chanel Couture kollekciója hozta vissza és tette újra divatossá őket, azóta pedig tartják a helyüket a kifutón és az utcán is. Az utóbbi években az űrstílus újraéledésének köszönhetően újból bejött a lakk és az extrémebb verziók, de továbbra is inkább a szolidabb, elegáns csizmák dominálnak az öltözködésben.