Elküldtünk egy Machine Gun Kelly rajongót és egy hatert a budapesti koncertre, hogy bokszolják le kinek van igaza

2020 helyett-, sok COVID miatti tologatás és halasztás után idén, június 26-án lépett fel a pop punkos pálfordulást végrehajtó Machine Gun Kelly a Budapest Parkban. Bár (csak) 4 ezer embert vonzott be, azok, akik ott voltak, elkötelezetten ordították minden szövegét és teljes áhítattal fogadták. A koncert pedig okosan és hatásvadász módon komponált show volt, így pedig működött is, minden béna allűr és ciki intermezzo ellenére is.

A tömegben feltűntek Metallica sapkás harminc-negyvenesek, Naruto és Sasuke pólós fiatalok, MGK nyaktetkós atlétás-manbunos keménylegények, illetve lányok és fiúk minden korosztályból és társadalmi osztályból, és mint utóbb kiderült, Nagy-Magyarország tetkós kopaszok is. Kelly színpadképe, sőt, inkább saját megjelenése egy Moschino-, és még annál is inkább Phillip Plein üzlet és kifutó enteriőrét idézte, a nagy egész távolról pedig mintha egy kissé giccses Avril Lavigne klip lett volna, annyi különbséggel, hogy nem kivetítve volt, hanem minden élőben történt a szemünk láttára.

A zenész egy kockákból kirakott, ijesztően magas, néha fel-fellángoló piramisépítményen, kezében rózsaszín gitárral, strasszköves haspólóban és szintúgy kövekkel kirakott Dolce & Gabbana boxerben jelent meg, és el kell ismerjük, hogy a legjobb, legőrültebb trap showműsorként elkönyvelt Playboi Carti nagykoncertek (ahol általában egy hypeman span és egy, esetleg két gitáros ugrándozik és verekedik a színpadon) ehhez képest low budget bohóckodásnak tűnnek. Mégis, a szett kicsit mesterséges és művi volt, de mint el kellett fogadjam, a giccs és a cringe-faktor le-és elválaszthatatlan, ha MGK-ről van szó.

Fotó: Sztavi Photo / Live Nation

Elkötelezett Kelly-utálóként önmagamat egy érdekes kísérletbe taszítva felkerekedtem, hogy oldalamon a barátommal és egyben Wavy-s kollégámmal, az MGK-rajongó hírében álló Quannal végigbulizzuk-, majd kielemezzük a rapper-énekes első magyarországi fellépését. Zárójel: hogy beilleszkedjek a magentás-rózsaszínesben úszó bandapólós tömegbe,  felöltöttem pink-fehér színű trucker sapkám és a sok éve turkált Bon Jovi turnéfelsőm, majd rányomtam a hangfelvétel gombra.

Egy valami a cikk minden szereplőjében közös: Machinge Gun Kelly ha rajongója, ha utálója vagy, nagyon, de legalább egy picit biztosan cringe, egy random megszólaló szerint – aki ambivalens módon zseniálisnak és legendásnak (is) tartja az mc-t – pedig egyenesen egy pöcs, de a végszó valahogy mégis mindig az, hogy Megan Fox tinikorát 2-3 éve konstans újraélő párja el tudja adni magát, a patikamérlegen kimért produkciója pedig elviselhetővé teszi megosztó karakterét. Olyannyira, hogy azt még egy hitében megingathatatlannak tűnő hater, avagy jómagam is képes voltam elismerni.

A fan szerepében Pham Van Quan, a hater szerepében Kersner Máté. 

*Június huszonhatodika, hétfő. Budapest Park, este hét óra*

Fan: Az emo és punk közötti fiatalok vannak mindenfelé. Olyan mint egy kelet-európai MGK hasonmás-találkozó. Ilyen Machine Gun Kelly MondoCon. 

Hater: Nagyon durva, hogy mindenkin van egy kicsit fekete, fehér, de legalább pink. A trú MGK színek. 

Fan: Ilyen magentaszínű Telekom-találkozó. De én csak a 17 éves énemnek akarok újra kedvezni egy kicsit. Elég egyértelműen azt a zenét nyomja, amit ő is tiniként hallgathatott.

Hater: Te emiatt a nosztalgia miatt szeretted meg őt?

Fan: Sokáig úgy voltam vele, hogy ezt a csávót keresztbe lenyelte Eminem. Felevezett a farvizén, Eminem meg lenyelte keresztbe, bármit is csinálhat ezután, lehugyozott sóskifli marad. De sok ideje követtem mit csinál, aztán kijött a Tickets To my Downfall, ezen a Lonely-ban az elhunyt apukájáról és nagynénjéről énekel. Tök mélyen megütött, pont ekkor halt meg a nagymamám és mindkét nagybátyám egy év leforgása alatt. Azóta erős túlzás azt mondani, hogy segít a zenéje hullámvölgyekben, de kicsit olyan, mint másnaposan enni egy smack levest.

Hater: Ezt teljesen értem.

Fan: Emiatt szeretem, vagy nem tudom azt mondani, hogy utálom. Nyilván cringelek azon, hogy Megan Fox vére van a nyakában, és kellemetlen, hogy együtt ayahuascáznak és ez nekik a kapocs. Közben mégis tudok kapcsolódni a zenével, mert egyszerű, nyers, érthető, catchy minden, kábé erre lett kitalálva. Olyan, mint egy Meki, érted. Mint a Drive Thru: bemész, tudod, hogy mit akarsz és azt is kapod amit akarsz. 

Hater: Szerinted ő ezt komolyan gondolja?

Fan: Szerintem neki ez egy nagyon tudatos brandépítés. Onnan, ahonnan ő jött, rapperként nem számított rossznak, sőt, máig van tök értékelhető zenéje.

Hater: Még Orlando (egy másik, rapper spanunk a Wavy kollektívából, aki élt az Egyesült Államokban – a szerk.) idézte fel, hogy amikor Amerikában volt, tapasztalta, hogy a Yelawolfot is hallgató pickupos tagoknak a pop punkos váltás előtt MGK etalon volt. Tudod, a tipikus gyorsan rappelő fehér srác. 

Fan: Ő az egyik tipik Eminem-leszármazott, aki Shady beatekre rappel. Az NF előtti korszak egyik utolsó dinoszaurusza.

Hater: NF. Lol.

Fan: Meg letagadhatatlan skilljei vannak, milyenek freestyle-ozik.

Hater: Kicsit azt mondod, hogy bizonyított a rapben, ezért megteheti, hogy játszadozzon más műfajokban?

Fan: Kicsit mint egy alteregó, mint Kendrick és az új alteregója, mi is az?

Hater: Oklama.

Fan: Az, az, vagy mint Tyler vagy az IGOR. Az egyik punk, minden tabut lerombol, MGK-nek meg ehhez viszonyítva volt egy gonosz alteregója,ilyen volt az Alpha Omega, koncertbanger zene. Meg van a mostani alteregó, ami a punkos rágógumirapper-rocker. Az más kérdés, hogy ez futott be jobban. 

Hater: Akkor vajon ezt is lecseréli majd?

Fan: Nem az ő hibája, a hallgatóságtól függött. Érezhető már egy váltás. Az új single-je, a Pressure egészen mély és más.

Hater: Mint az lenne, hogy “Hé, tudok ám ilyet még.” Amúgy ott egy Don Broco pólós MGK fan. Meg vannak itt Red Hot Chili Peppers meg Metallica felsős emberek is. Ilyen arcok hallgatnak MGK-t? Annyira abszurd.

Fan: Azért para vokálja van ám neki. 

Hater: Az utáló énem előre fél.

Fan: Hogy tetszeni fog?

Hater: Attól, hogy ahogy bekezdenek a gitárokkal, egyből egy jó show-t fognak csinálni. Erre készítem magam, abszolút. Kíváncsi vagyok, hogy fog gitározni.

Fan: Vagy átlátszó gitár lesz nála, vagy rózsaszín. Meg egy műanyag kéz a mikrofonállványa. A magánélete amúgy nem érdekel, ez kell is ahhoz, hogy szeressem. Az tényleg káoszos. Egy nagyon gazdag tinédzser szintjén van. 

Hater: Tényleg, látom az instasztorijában, hogy hozta magával a kézállványt. És fehér Dolce & Gabbana sneaker van rajta, ami úgy néz ki, mint egy DC cipő. Necces.

Fan: Van egy ilyen teóriám, ha egy alacsony fekete srác lenne, Lil Uzi Verttel simán vetekedne, hogy ki a nagyobb stílusikon. Ezért nem mindig értem, miért utálják ennyire. 

Hater: Ezt megadom, talán nem is fair módon, de fixen jogalap az utálatra az a gondolat, hogy mit akar itt ez a ciki vékony fehér srác.

Fan: Csak képzeld el, hogy Kendrick vagy Uzi megjelenik ilyen szettben a Met Gálán. Csont nélkül. 

*Itt szétszakadtunk, és külön hallgattuk végig a koncertet, majd együtt elindultunk haza*

Fotó: Sztavi Photo / Live Nation

Fotó: Sztavi Photo / Live Nation

Fotó: Sztavi Photo / Live Nation

*22 óra pár perc, Közvágóhíd villamosmegálló*

Hater: Final verdikt?

Fan: Imádtam, nyilván.

Hater: Volt valamilyen várakozást felülmúló eleme a koncertnek?

Fan: Fú, bőven epikebb volt mint hittem. Belakják a színpadot, bárhova néztem, mindig történt valami. A forget me too alatt tök jól színészkedtek a gitárosok. A vizuálok sem voltak öncélúak.

Hater: Az átvezetői kínosak voltak. Anélkül, hogy belemagyaráznám az előítéleteim, a hungry-Hungary szóvicc rémes volt, meg kellemetlennek éreztem, hogy olyanokat emleget, hogy “bezzeg amikor szegény voltam és burritokat csináltam, nem sejtettem volna, hogy egyszer azon panaszkodom majd Magyarországon, Európában turnézva, hogy belement a szemembe a füst”. Neked mi volt a csúcspont?

Fan: A Lonely, kicsit olyan, mint Szalaitól az Akarok. Minden alkotónak van egy olyan dala, amitől kicsit komolyabban veszed, nála ez az. 

Hater: Fáj, hogy nehezen tudok rosszat mondani a koncert minőségéről. A közepe rohadtul egybefolyt, ott mondjuk kizoomoltam és eluntam magam. 

Fan: Hát, ilyenek a dalok. Nem kifejezetten JÓ zene. De ezt mondtam is, rágógumi rock, csak jó a körítés.

Hater: Az, hogy egy komplett show-t kaptam, megmentette, hogy mennyire, de mennyire rohadt rágógumi amit hallok. 

*Egy srác a villamoson hangosan elkezdte nézni az egyik videót a koncertről mellettünk*

Hater: Tetszett a koncert?

Srác: Imádtam. Persze nem mondom, hogy megreformálta a punkot. Én régi, old school Sum 41 hallgató vagyok. Nem Green Day, meg ilyenek, OG Sum 41-os. 

Hater: És neked MGK figurája összeegyeztethető velük?

Srác: Nem összeegyeztethető. 

Hater: Nem rontja el a karaktere a zenei végterméket?!

Srác: De, de.

Hater: De a zenéje mégis átjön neked.

Srác: Egy pöcs amúgy, de a csávónak olyan jó slágerei vannak. A legutóbbi két lemeze zseniális. Ha érted a szövegeit, nagyon mély. Nem azért mert én mondom persze, de nekem kedves. Eminem leoltotta, ő meg így beleállt. Legendary. Láttad a doksiját?

Hater: Nem.

Srác: Nyilván ő maga rakta össze, de ha megnézed, jobban megérted, kicsit változtat rajta. Nem tudom te mennyire vagy benne. Vágod?

Hater: Hát mi úgy jöttünk el, hogy én vagyok a hater, Quan itt mellettem a fan.

Srác: Én szállok, sziasztok.

*A srác leszáll a villamosról*

Fotó: Sztavi Photo / Live Nation

Fan: Pontosan azt kaptam amit vártam. Pont amit mondtam, bemegyek a Mekibe, tudom minek milyen íze lesz, megkaptam, megettem, kijöttem, gecijó.

Hater: Még ki sem hánytad.

Fan: Pont elég volt. Pont úgy fáradtam el, hogy ha visszahozták volna a pressure-t, meghalva is, de lepogóztam volna. De pont nem, tök jó, hogy közös acapellás énekléssel lett vége. Cukker volt. A legszembetűnőbb élményem, hogy mennyire kedves volt a közönség. Minden nagy koncerten idegesek, nem engednek át, itt azt mondták, hogy engedjétek át, sörrel van, pedig üres volt a kezem. A legszürreálisabb moment pedig: két kopasz, tarsolylemezes kinézetű tag a pogóban, egyiknek a hátán egy Nagy-Magyarország térkép és HUN felirat, és teli torokból üvölti a my ex’s best friend refrénjét.

Hater: Felírtam magamnak, hogy ha jegyet váltottál arra, hogy megnézd a szcéna által hiába várt bukását, mint én (referencia MGK 2020-as, Tickets to My Downfall címet viselő albumára – a szerk.), akkor rossz helyen jársz, mert olyan embereket és társadalmi osztályokat szólít meg, hogy már bele sem bírok kötni, annyira szürreális jelenség, szinte már mosom kezeimet. A Mekis hasonlatodra visszatérve: rohadtul bántja a kritikai érzékemet, hogy bár túlzottan macsók és túltoltak a gitárszólók, mégis működik és leadja, a Meki valahogy még ennél is mesterségesebb és kevesebb meglepetést tartogat. 

Fan: Ha utánajárnánk, lehet, hogy sok dalban pontosan ugyanazt a négy riffet hallanánk azért. De ja, pont jó, azt kapod, amit vársz.

Hater: Valahogy a Mekis kajában még az az “artsy” gasztronómiai faktor sincs, amit MGK próbál bele-beleerőltetni a produkciójába. Az a durva, hogy többnyire valahogy sikerült is neki.

*22:39, megérkezünk a Kálvin Kebabba. Hangfelvétel mentve*

Fotók: Sztavi Photo / Live Nation