Ezekkel a főbérlő típusokkal fogsz találkozni, ha átlag fiatalként, neked sincs pénzed lakást venni

Forrás:

Milyen egyszerű lenne, ha a lakáshirdetéseknél a főbérlőről is lenne egy-két szó, nem? Persze a nagy részüket csak havonta egyszer, vagy akkor sem látjuk, mégis furcsa kapocs van egy albérlő és egy főbérlő között. Az utóbbi pénzért enged be valakit az otthonába lakni, az előbbi pedig otthonává próbálja tenni az ingatlant. Alap esetben ez természetes folyamat, és feltételezzük, hogy korrekt és rendes, ám sokszor ezek ellenére is kibuknak a furcsaságok.

A nyár és a szeptember jóval zajosabb időszak az ingatlanpiacon, a városokba érkező diáksereglet miatt ebben az időszakban nagyon megnő az albérletek iránti kereslet. A hajsza miatt felmennek az árak, de még így is valóságos harc alakul ki az albérletekért, mivel a legtöbb főbérlő kiváltságos helyzetben van, nem kell megküzdenie a bérlőért, hiszen három perc alatt talál másikat a helyére.

E sorok írója sok-sok évnyi tapasztalaton van túl az albérletek terén, rengeteg típusú főbérlővel találkoztam már, kezd körvonalazódni előttem, milyen típusokba rendezhetők a kirívóbb viselkedésű egyedek. Ráadásul baráti társaságokban mindig előkerülnek a para főbérlőkről szóló történetek, ezekből szemezgettem.

A tisztaságmániás

Saját tapasztalat, hogy ha már az első beszélgetéskor előkerül a takarítás és a tisztaság téma, ott valami a későbbiekben nem fog stimmelni. Mivel merő jófejségbe csomagolta, annak fogtam fel, hogy leendő főbérlőm legalább ügyel a tisztaságra, ez mindenképp jó jel lehet.

Mivel a havi lakbérfizetést személyesen kívánta intézni, minden hónapban tiszteletét tette a lakásban. Nyilván a főbérlő érkezése előtt az élelmesebb albérlő kisuvickolja a lakást, ez így történt az első látogatása előtt is. Mikor megérkezett, jófejkedések közepette megtörtént a fizetés, majd kikéredzkedett a mosdóba. Visszatérve szóvá tette, hogy mocskos a kád. Nem volt. A frissen kitisztított kádban csak az ezeréves, halvány rozsdafoltmaradványok voltak – amik már valószínűleg az előző században is ott leledzettek a kád alján. Kedves felszólítás, hogy takarítsunk, kedves válasz, hogy takarítunk, de az rozsda, majd ez ennyibe is maradt. Egy hónappal később ugyanez a forgatókönyv, pedig addigra mindennel próbálkoztunk a kád patyolattisztává varázslása ügyében. Néhány hónapon keresztül folyt ez a színjáték: fizetés, illedelmes kikéredzkedés a mosdóba, rácsodálkozás a halvány rozsdafoltokra. Aztán szintet is léptünk, tisztítószert kért, és nekiesett a kádnak, ami általa sem lett fehérebb.

Pár hónap után már bevett szokás volt, hogy van egy kádtisztítónk a főbérlőnk személyében.

A laza

Mindenki álma egy laza, jófej, rugalmas főbérlő, ami legtöbbször tényleg csak álom marad. Van azonban az a típus, aki abból fakadóan laza, hogy ő maga is a megfelelőnél kicsit nagyobb mennyiségben szarja le az életet, és a mindenre nevetve legyintgetés nem lazaság, inkább nemtörődömség.

Ilyen volt az a középkorú, kicsit hippinek tűnő asszonyság, aki az első hetekben valóban az albérlők álma volt – mindent megengedett, mindent megdicsért. Aztán egyszer csak jöttek a szerelők, és kikapcsolták az áramot. Az előző albérlő és a köztünk lévő hónapban ugyanis hozzá érkeztek a számlák, ő pedig elfelejtette befizetni. A csak általa intézhető visszakapcsoltatás szintén másfél hétig húzódott a lazázás miatt. Volt, hogy beállítottak lakást nézni idegen külföldiek – tudtuk, hogy árulják a lakást, csak arról felejtett el szólni, hogy épp jönnek.

Épp ezért veszélyes túl jóban lenni a főbérlővel, mert elfelejtheti hol a határ, és a végén még kölcsön is kér tőled a bérleti díjon felül.

A titokzatos raktáros

Bettiék tökéletes lakást találtak a belvárosban, leszámítva, hogy volt egy ajtó, ami le volt lakatolva. A főbérlő nem árulta el, hogy mit tart benne, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy néhány havonta, mikor eljön megnézni a lakást, az ott tárolt dolgaihoz hozzáférjen, és elvigyen valamit. Hogy mit, rejtély.

„Próbáltunk óvatosan rákérdezni, mit tarthat benne, de nem kaptunk konkrét választ. Személyes dolog lehet, és valami kis méretű dolog. Mindenesetre az a nagy lakat kicsit bizarrá teszi a dolgot, de már megszoktuk.”

Hulla? Náci ereklyék? Vagy egy démon, amit gyerekék vérével kell itatni? Talán jobb, ha sose tudják meg.

A túlzottan őszinte

Ritka dolog, ha egy főbérlő – jelen esetben csak egy majdnem leendő főbérlő – tökéletes őszinteségre törekszik, még akkor is, ha tudja: biztosan menekülni fog a delikvens a lakásból. A kétszobás ingatlant még csak érdeklődőként tekintettem meg, de már kívülről tudtam, hogy nem ez lesz az igazi. Sokéves albérletkeresős tapasztalattal tudtam, hogy a földszinti lakáson általában nem rejtenek túl sok jót, napfényt meg még annyit sem.

A nagyon kedves úriember beinvitált a lakrészbe. Ahogy mutatta a szobákat, csak azon tudtam ámulni, hogy egyetlen darab ablak sincs a lakásban, csupán a konyhában volt fent a mennyezetnél egy pici ablak, amely a lichthofra nézett, tehát fényt nem igazán adott. Éppen azon gondolkoztam, vajon hányan veszthették el ebben a lakásban az összes életkedvüket, amikor a főbérlő az arcomra nézve megérezte min agyalok, és így szólt: “Őszinte leszek…ebben a lakásban csak akkor lehet túlélni, ha az ember sokat dolgozik, korán reggel elmegy, késő este visszajön. Máskülönben én is megölném magam itt.” Nagyon szimpatikus volt, hogy nem próbálta napfényes palotaként eladni ezt a féreglyukat – ahogy sok főbérlő teszi, de lehet fel kéne festenie egy két tengerpartra néző kamuablakot, mert így senki se fogja kivenni.

A WTF

Az ember az első találkozások során kialakít egy képet a főbérlőről, amit aztán hatalmas ívben cáfolnak meg a lakásban talált tárgyak. Egy évig egy nagyon kedves, konzervatív(-nak tűnő) kenyérre kenhető úr volt a főbérlőnk, akivel semmi probléma nem volt. A lakás szépen ki volt takarítva, nem voltak fölöslegesen otthagyott dolgok a lakásban, leszámítva egy műanyag karácsonyfát, és egy fagyott pontyot a fagyasztóban. Aztán kis meglepetésünkre egyik szekrényben találtunk egy SpongyaBob DVD-t, hatalmas meglepetésünkre pedig melegpornó DVD-k voltak benne a mese helyett. Onnantól kezdve csak a Forró tél jutott eszünkbe, amikor a főbérlő ellátogatott hozzánk. Persze lehet az előző bérlő hagyta ott, ám ez mit sem változtatott a tényen, hogy ezzel azonosítottuk szegényt, és a képzet viccesebb volt, mint a a lehetséges igazság. Tanulság: bármit kirívót is találsz a lakásban, nem feltétlenül a főbérlőhöz kell kötni.

A Másik oldal

Ezzel persze nem azt akarom mondani lekicsinylően, hogy a főbérlő egy külön állatfaj. A bérlők között ugyanígy megvannak azok a furcsa egyedek, akik fél birkákat tartanak a szekrényben, következetesen a gangon vágják a lábujjkörmüket vagy szétrohasztják a mosógépet. A jó bérlő – főbérlő párosítás pedig igazi kincs, jó példa arra, hogy lehet ilyen kapcsolatban állni egymás életének megkeserítése nélkül is.