Film
Fáj, de nem tudunk félrenézni – 6 igazán lélekölő film
Tudod, hogy magad alatt leszel tőle, elborzadsz, a hideg futkos majd a hátadon, mégis megnézed.
Vannak olyan filmek, amik nem a gyomrodat, hanem inkább a lelkedet ülik meg, mégis, ha magasabb a tűrőképességed az ilyen dolgok iránt, akkor hasznos élménnyel gazdagodsz. Olyan filmek következnek, amiket fáj nézni, de érdemes látni.
Miért nézünk szándékosan olyan filmeket, amiktől rosszul érezzük magunkat? Mert normál esetben csak romantikus komédiák és a vígjátékok maradnának, de a filmművészet (sőt, az irodalom) nem erről szól. Roppant egyoldalú lenne a világ, ha mindenhol csak a kellemes témákat dolgoznák fel, de az embernek természeténél fogva szüksége van a drámákra is. Filmeket és könyveket azért olvasunk, mert bennünk van a történetek iránti vágy, amelyek segítségével kiszakadhatunk a hétköznapokból. A horrorok, thrillerek és egyéb borzongató filmek pszichológiájával már rengeteg szakkönyv foglalkozott, sokan vizsgálták, miért nézünk olyan filmeket, amiktől félünk. Megnyugtatásként a túl érzékeny nagymamák által előszeretettel használt „beteg vagy, hogy ilyen filmeket nézel” megjegyzésekre: a félelmetes filmek felpörgetik az emberben az adrenalint, másrészt pedig olyan biztonságos löket ez, amely során borzongunk, de tudjuk, hogy a kanapéban biztonságban vagyunk, és a filmélmény után visszatérhetünk relatíve félelemmentes életünkhöz.
Ebben a listában azonban nem olyan filmeket mutatunk be, amelyek klasszikus értelemben horrorisztikusak. Nem a kiontott vér és belek mennyisége a mérvadó, hiszen a Fűrész-szintű sanyargatópornóval Dunát lehetne rekeszteni. Nem is az olyan lélekfacsaró drámák listája ez, ahol mondjuk a holokauszt borzalmai vagy a háborúkban szenvedők megpróbáltatásai teszik próbára lelkünket. Olyan szubjektív filmes lista ez, amelynek elemei nem brutalitásuk, rémisztő jellegük vagy a magas fokú ijesztgetések miatt kerültek bele, hanem azért, mert komoly lelki vívódásokat okoznak az emberben – legyen az etikai, társadalmi vagy morális vívódás.
Kynodontas
Yorgos Lanthimos, görög rendező 2009-ben egészen Cannes-ig menetelt társadalomkritikus alkotásával. A történet egy olyan család életét mutatja be, ahol a szülők elhitetik a gyerekekkel, hogy nincsen külvilág. Egész életüket a házban élik le a szülők által kreált szabályrendszerek szerint. Eddig még csak egy érdekes társadalomkritika lenne, ám a rendező olyan szintű aberráltságot szabadít karaktereire, hogy ember legyen a talpán, aki kínos feszengés nélkül végig tudja nézni ezt a filmet. A már felnőtt gyerekek teljesen retardáltak, de a szülők is teljesen torzak, miközben a karakterek annyira abszurd módon viselkednek a minimalista közegben, hogy rettentő kínos nézni ezt az egyveleget. Ennek ellenére egy nagyon érdekes film, akinek bírja az ilyet a lelke, és szereti a szerzői filmeket, az ne hagyja ki.
[vembed youtube=”kWPkBM3ZNKo” ]
Funny Games
A Funny Games azon érdekes esetek egyike, amikor a rendező saját magát remakeli. Michael Haneke először Ausztriában készítette el, saját kis beteg filmjét, majd tíz évvel később, 2007-ben már olyan nemzetközileg elismert sztárokkal forgathatta újra, mint Naomi Watts, Tim Roth és Michael Pitt. A történet nem hordoz magában semmi különöset: két fehér kesztyűs fiatalember beállít egy módos család házába, és fogadást kötnek velük, miszerint 12 órán belül biztosan mind meghalnak. A lényeg azonban a körítésen van: a két srác a lehető legzavarbaejtőbb módon terrorizálja a családot és a nézők lelkét is a film végéig. A legrémisztőbb pedig az, hogy a történet egyáltalán nem a klasszikus horror-cselekmények alapján van felépítve, így tökéletesen kiszámíthatatlan és indokolatlan az egész, ami csak hozzáad a frusztrációhoz.
[vembed youtube=”s299HLcXo4g” ]
Kell egy dobos!
A címe ellenére nem egy ugrabugrálós Camp Rock-előzményfilmről van szó, hanem egy igazán lélekfacsaró alkotásról. A belga Trainspottingként emlegetett filmhez képest az Ewan McGregoros brit klasszikus homokozóban kapirgáló kiskölyök. A Henri Brusselsman regényéből készült filmben egy fogyatékosokból álló punkzenekar felkér egy híres, de lecsúszott írót, hogy álljon be hozzájuk dobosnak. Időközben kiderül, hogy az író mindhármuknál betegebb, és ezzel el is indul a lejtmenet, amely Belgium leglepukkantabb nyomornegyedébe visz, ahol nem csak anyagilag, de lelkileg is a nullán vannak az emberek. Drogfüggők, szexuálisan aberráltak, agresszív állatok világa ez, ahol mégis lehet sajnálni a saját ürülékükben fetrengő alakokat, annak ellenére, hogy szívszorító nézni az egészet. Mindemellett pedig az adja az újabb pofont a léleknek, hogy a legsötétebb jeleneteket átmenet nélkül szakítanak meg komikus jelenetek.
[vembed youtube=”USA2E06eLj4″ ]
Rekviem egy álomért
Mindenkinek megvan a maga első Rekviem-élménye, a listából ugyanis valószínűleg ez a legismertebb darab. Jared Leto-ék valószínűleg mindenki tinikorát odavágták egy kicsit, mikor drogprevenciós célokkal ajánlották ezt a filmet a tanárok vagy a haverok. A film egyik legnagyobb illúziója a remény: azért csattan nagyon fájót a vége, mert végig a reményről és a célokról van benne szó, miközben végignézzük, ahogy mind a négy szereplő elszáguld a remény mellett egyenesen a süllyesztőbe. Darren Aronofsky klasszikussá vált filmje után a természetes reakció az, hogy fél óráig gubbasztunk még a tévé előtt, és elátkozunk minden drogot a világon, még azokat is, amiket korábban nem hittünk annak.
[vembed youtube=”0nU7dC9bIDg” ]
Salo, avagy Sodoma 120 napja
Nem meglepő, hogy Pier Paolo Pasolini filmje a legborzasztóbb horrorfilmek listáján is előkelő helyen szerepel, pedig egyáltalán nem az. A Salo roppant erős társadalomkritika, műfaját tekintve pedig filmdráma, mégis a filmtörténet legszélsőségesebb alkotásának tekintik. Már több mint 40 éve készült, mégis egyedülálló mű, a kiszolgáltatottságot, a rendszerellenességet, és az emberi lét lecsupaszítását ilyen átütő módon azóta sem sikerült vászonra vinni. A filmben a fasiszta Hatalom négy megtestesítője tinédzsereket kínoz és aláz meg puszta szórakozás címszó alatt. És ezalatt tényleg minden olyan aberrációt kell érteni, ami megfoszthat egy egyént az emberi mivoltától. Az ürülékevéstől kezdve a szexuális zaklatáson át a válogatott kínzásokig minden megtalálható benne. Rossz nézni, elborzaszt, mégis azon ritka alkotások egyike, ami pont emiatt sarkall gondolkodásra.
[vembed youtube=”VLdO-qkY1pQ” ]
Szerb film
A hírhedt Szerb film kissé kilóg ebből a listából, de a lélekgyilkos WTF-filmek között megkerülhetetlen. Azért van mostoha helyzetben, mert művészi értéke nagyjából alulról verdesi a nullát, az egészről ordít, hogy csak az öncélú polgárpukkasztás miatt készült el. De az sikerült, ugyanis a film olyan dolgokat vonultat fel, amiknek egyszerűen soha nem kellett volna vászonra kerülniük, mert olyan bebetonozott tabuk kategóriájába esnek, amelyet épeszű ember nem rúg fel. A filmben ábrázolt nyílt erőszak és brutalitás sem kispályázik, ám a finálénak számító csecsemőpornó tényleg olyan dolog, ami miatt a Szerb film marad a beteg filmek koronázatlan királya. Csak sajnos mondanivaló, és mögöttes tartalom nélkül.
[vembed youtube=”ddwrbcMmzlc” ]Írta: Polák Zsóka
Pénzt szórtak Wiz Khalifára koncert közben: „Fejezd be, nem vagyok táncosnő!”
Drake beperelte a Universalt, mert szerinte „illegálisan” pörgették fel Kendrick Lamar „Not Like Us” streaming számait
Jake Paul tagadja, hogy megrendezett lett volna a Tyson bunyó: „Az illegális lett volna”
Az év legerősebb hiphop streaming számait hozhatja Kendrick Lamar új albuma
