Folytatódik a Shakespeare-sorozat!

A velencei kalmárt 1596-ban, legtermékenyebb darabírói korszakában, a nagy vígjátékok és a nagy tragédiák korszakában írta Shakespeare, a III. Richárd és a Rómeó és Júlia után. Saját korában vígjátékként játszották, a 19. századtól tragédiának, ma a regényes színművek közt tartják számon.

A velencei kalmár Shakespeare egyik legvitatottabb és legösszetettebb vígjátéka, és a Hamlet mellett ez a szerző legtöbbet játszott műve: egy több szálon futó izgalmas krimi és egy romantikus dráma szövevényes keveréke. Egy különleges barátság, egy fájdalmas szerelem, egy megtört apa és a csillapíthatatlan bosszúvágy története.

A fiatal Bassanio nagyobb összeget kér kölcsön legjobb barátjától, a kereskedő Antoniótól, hogy megkérhesse a szép és gazdag Portia kezét. Antonio azonban nem tud segíteni barátján, ezért üzletet köt Shylockkal, a zsidó uzsorással, aki hitelez ugyan a kereskedőnek, de van egy feltétele: ha Antonio nem tudja időben törleszteni a kölcsönt, akkor kivághat egy fél kiló húst a kalmár testéből.

Nádasdy Ádám költő korábban így nyilatkozott a fordítói munkáról: „Igyekeztem úgy fordítani, mintha ez nem egy kosztümös és történelmi darab lenne, mert – az én olvasatomban – tulajdonképpen nem az. Igaz ugyan, hogy 1596-ban írta a szerző és Velencébe helyezte, de arisztokraták, királyok, történelmi figurák nem jelennek meg, tehát ez egy bármikor játszódható emberi vígjáték vagy tragédia – ki minek olvassa.”

„Tradicionálisan zsidó-keresztény konfliktusként elemzik A velencei kalmárt, pedig a shakespeare-i Angliában nem voltak zsidók. Ki voltak tiltva onnan” – meséli Valló Péter. „Sokkal inkább arról szól a darab, hogy van egy élni vágyó, olykor nem éppen fedhetetlen erkölcsű nemzedék, aki néha céltalan, talajtalan, szórja a pénzt és éli az életét. Ennek a hányaveti magatartásnak a folyományaként tulajdonképpen három ember majdnem elpusztul. Egyfajta erkölcsi drámának és vígjátéknak tekintem A velencei kalmárt. Van benne valami nagyon komoly hasonlóság azzal, amit most tapasztalunk.”

Talán a drámairodalom egyik legösszetettebb figurája az uzsorás zsidó, Shylock szerepe. „Ez egy nagyon nehéz és szép feladat” – meséli Kern András a szerepéről. „Ez a látszólag gyűlölködő, és ronda tetteket végrehajtó zsidó ember rokonszenves képet kell, hogy keltsen a nézőben, nem pedig ellenszenvest.”

„Hiába írt sokat és sokfélét Shakespeare, van egy közös lelkiség a műveiben” – mondja a társulat fiatal tehetsége, Bach Kata, aki második nagy szerepében mutatkozhat be a Pesti Színház közönsége előtt ebben az évadban. „Sokat segít most nekem, hogy az egyetem alatt több darabjával is foglalkoztunk. A Vízkeresztből néha eszembe jutnak idézetek, ami A velencei kalmár egy-egy pillanatában szintén hiteles volna. Próbálok még többet magamba szívni Shakespeare-ből, mostanában épp a szonettjeit olvasom.”

Stohl András számára izgalmas szituáció, hogy Antonióként a próbafolyamat alatt most kevesebbet volt színpadon, mint általában, és így külső szemlélőként is figyelhetett néhány jelenetet. „Az az érdekes, ha a nézőtéren ülök, megnyugtat, amit látok. Ebben az előadásban a fiatalok a főszereplők. Élvezet nézni őket, igazán frissek, ebből egy nagyon jó bemutató lehet.”

Szereplők: Kern András, Stohl András, Bach Kata, Telekes Péter, Józan László, Tornyi Ildikó, Orosz Ákos, Csapó Attila, Fesztbaum Béla, Péter Kata, Varju Kálmán, Karácsonyi Zoltán, Kerekes József, Puzsa Patrícia, Adányi Alex