Stílus
Gender – azt se tudom, hogy felvegyem, vagy lenyeljem
A svédeknél a női és férfi mosdó mellett a semlegesben is kieresztheted a fáradt olajat. Ki van borulva a világ, hogy Gigi Hadid és a faszija azt hiszik, attól gender fluidok, hogy egymás ruháját hordják. Jönnek a szex worker interjúk csajokról, akik szeretik a munkájukat, de nem bírják, ha „she”-ként hivatkozol rájuk. Össze vagy már zavarodva?
Egyáltalán mi az, hogy gender?
Azok az elvárások, amiket a társadalom, amiben élsz, egy adott nemhez rendel. Ha máris az égre néztél, mert többet soha senki ne juttassa eszedbe Conchita Wurstot, chill. Sokkal többről és kevésbé látványos dologról van szó, mint egy szakállas nő.
Minden alkalommal, amikor elhangzik egy „hagyd abba, a fiúk nem sírnak”, vagy „gyere, barbizzunk inkább, mert a lányok nem fogják a neurotranszmitterek serkentő és gátló szinapszisait kutatni” az alapján határozódik meg, hogyan kell beszélned, öltöznöd, viselkedned, gondolkodnod, milyen szakmát választasz, mit szeressél és kit szeressél, és mitől verd a kis popsidat a földhöz örömödben, hogy
minek születtél.
A fiúk nem sikítanak, szóval ha te meglátsz egy 8 centiméteres szőrőslábú tarantulla tesót a bal lábszáradon felfelé kúszni, és elemien magas hangon szakad ki belőled a rettegés a haverjaid előtt, akkor shame on you, barátom, shame on you.
A lányok szeretik a virágot, mert azt láttad a TV-ben, hogy ha a lány virágot kap, akkor tapsikol, szóval, ha te nem örülsz egy halott növénynek, amit majd porrá száradt állapotban 1 hét múlva vérkínos lesz kidobni, akkor valami nem oké.
Ezek akárhogy is nézzük, korlátok, amiket berögződések tradíciók alapján nyomunk, és adunk tovább. Ettől a világ sok tehetséges embert veszít, viszont rengeteg elfojtás és meg nem valósított álom alatt megtört kapuzárási pánikos pirosferráris arcot nyer.
Jó, jó, jó, de min vagytok így megfeszülve?
Srác, szeretnél egy vaníliás frapuccsínót inni a Starfucksban, de kicsit kínosnak érzed, mert félsz, hogy a haverok az isiben azt mondják, hogy tök meleg?
A nyugati kultúrákban a nemi szerepek kétosztatúak, az emberi tulajdonságokat két kategóriába osztják be: férfi tulajdonságok és női tulajdonságok. A férfiak meg ugye a nőket szeretik, a nők meg a férfiakat szeretik, természetesen.
Vannak, akik nem akarják kellemetlenül érezni magukat attól, hogy milyen kávét isznak, hogy milyen ruha van rajtuk, vagy kinek a kezét fogják.
Eljutottunk az LMBT mozgalmakig, aztán az LMBTQ mozgalmakig, aztán az LGBTTTIQQA mozgalmakig. Vannak lányok, akik a lányokat szeretik, fiúk, akik a fiúkat szeretik, fiúk, akik lányok és a fiúkat szeretik, van, aki nem döntötte el, hogy kicsoda és kit szeret, és van, aki tulajdonképpen egyáltalán nem szeret senkit.
Kicsit sok?
A betűkombinációk és címkék dzsungelében nem lehet, hogy már ott tartunk, hogy mindenki mindenkire billogot nyom? Mindenre van egy remekül meghatározott kategóriánk, azokra is, akik nem akarnak sehová tartozni. Nem lehet, hogy már az is ciki, ha nem vagy elég meleg? Ha nem vagy biszexuális? Ha nem vagy elég más? Nem lehet, hogy a genderfluiditás divattá válásával elértük azt, hogy azok, akik jól érezték magukat a konvencionális szerepekben, szintén elkezdték kényelmetlenül érezni magukat? És nem lehet, hogy lassan senki és semmi nem lehetsz anélkül, hogy valaki ne venné személyes sértésnek?
Vagy ez mindig is így volt?
