Keresés
  • Főoldal
  • Zene
  • Hiphop
  • „The South Got Something To Say” - Déli hiphoptörténelem 2. rész

„The South Got Something To Say” - Déli hiphoptörténelem 2. rész

P. Nagy Dávid - 2018.11.23. 13:55
774
A crunk időszak és a trap kezdetei.

Amint az új évezred megkezdődött, a hiphop a már fősodorba áramló feltörése kérdés nélkül folytatódott az USA déli államaiban, ugyanúgy mint más tájakon. Az államhatalommal konfliktusba került kezdet után a 2000-es évek új hullámai már többnyire csak a zene tengerén folytak.

Az egyik első ilyen déli áramlat volt, a legtöbbek által csak Lil Jon vad muzsikájával fémjelzett, crunk. Maga az alműfaj neve már a korábbi években is használatos volt az alkohol vagy marihuána befolyása alatt állók állapotára, ebből nem meglepő következtetés, hogy az ágazat nem a hiphop mély mondanivalójú oldalát képviselte, annál inkább a bulikét. Ebben még jobban felfedezhetjük a mai trap és SoundCloud rap – UGK utáni, de Gucci Mane előtti – csíráit, az egyszerű, agyhalott, repetitív, agresszív, de annál élvezetesebb és populárisabb szövegeiben és alapjaiban. A crunk az évtized első felében élte csúcsát olyan slágerekkel mint az említett Lil Jon és az East Side Boyz Get Low-ja, vagy a mindenki által ismert, szintén atlantai kötődésű R&B sztárral, Usherrel, és rapperrel, Ludacris-szel készített Yeah! partiszám. Röviden: őrület, szórakozás, humor, kiszakadó dobhártyák. Említést érdemlő még a Ying Yang Twins furcsa és kárászéletű duója, továbbá a legszegényebb államot, Mississippit reprezentáló, raplegenda, a pár éven belül mérföldekkel tartalmasabb irányba forduló, meglepően művelt David Banner.

Sok hiphop rajongót is meglephet, hogy itt kell említeni először a 2010-es években fantasztikus, minden tekintetben minőségi rapkarriert befutó, Kanye West egyik legközelebbi kollégáját, a GOOD Music kiadó igazgatóját, a virginiai Pusha T-t. Push és bátyja Malice alkották a Clipse duót, 2006-os Hell Hath No Fury mesterűjüket, a gimnazistatársuk és egyik legjobb barátjuk Pharrell producerelte, – aki bevallásuk szerint, folyamatos fejlődésével, újra nyitott, progresszív és kísérletező gondolkodásával viszi előre munkatársait, – hasonlóan a 2002-es első lemezükhöz. Bár a csapat az évtized fordulóján felbomlott, Push azóta is sikert sikerre halmoz, bátyja pedig keresztény rapre tért át, egy frappánsan már No Malice néven, ahogy a fiatalabb testvér utalt is rá:

Sose szeretem megmutatni anyukámnak a számaimat, gyerekként ugyanez a zene volt, amit ki kellett kapcsolnom, és amikor elkezd utána kérdezősködni a szövegeimnek… az kicsit sok tud lenni, borsódzik a hátam tőle… bátyámmal más a helyzet, vele egész nap el tud beszélgetni róla

Mind csapatuk, mind Pusha T szóló hangzása egyedi, különösen utóbbi megy a mainstream trendekkel szembe, koncentrálva a sorból kilógó beatre, és a tartalmas szövegre egyaránt:

Egy jó hiphop szöveg titka, hogy az emberek átérezzék, valamint érvényre juttatja a metaforákat, hasonlatokat, párhuzamokat, ami megmutatja a rap kreativitását, (…) kell, hogy kapj tőle valamit: megemésztendő szavakat

Ha az atlantai T.I. nevét halljuk, már a trap valódi előszobájában állunk. Diszkográfiájában 2003-as Trap Muzik című lemeze óta – bár akadnak középszerű pontok, de – egyetlen nagyobb botlása sem volt. Ez már szövegileg, még pár fokkal összetetteb formában ugyan mint mai társa, de reprezentálta a műfajt, alapjait tekintve viszont illett a korabeli, déli gangsta rap kontextusába is. Tőle várható egy minőség, mely a 2006-os King, a 2008-as Paper Trail vagy a 2018-as Dime Trap legsikeresebb albumjaiban tornyosult ki, és számtalan pop rap slágerében is kézzel fogható mint a Go Get It, Whateva You Like vagy a No Mediocre: igazi bangerek és érzéki balladák sora. Go Hustle kiadójával támogatta pl. Meek Mill, Killer Mike, Travis Scott és Trae Tha Truth karrierjét. Legendás név, világkörüli elismertség és ritka hosszú karrier. Így foglalható össze a páratlanul karizmatikus T.I. pályája.

Tehát az egész országot át járó popba öntött gangsta rap és a bling era hatása Délen is kristálytisztán csillogott – akár csak egy „kigyémántozott” aranylánc. Szintén ennek az egyik legjelentősebb hatású képviselője volt, a jellegzetesen karcoshangú atlantai Young Jeezy és általa a klasszikus drogokkal és bűnözéssel kapcsolatos agresszív, de olykor játékos tartalom. Pont mint a szintén évtized derekán debütált nashville-i Young Buck, aki képében a G-Unit egyéni karriereket is egyengető ún. supergroupban is megjelent a déli hiphop. Buck ötvözte magában a csapat tagjainak legjobb tulajdonságait, mégis jól illet az összképbe: tartalmasabb volt, mint 50 Cent, kevésbé füstös, „smoked out” hangú, mint Lloyd Banks, és termékenyebb, mint Tony Yayo, valamint bátran nyúlt a szokásos témák mellett emocionálisabb, nosztalgikusabb és a társadalom perifériáján tengők létének mélyebb témáihoz is, napjaink legnépszerűbb előadói közül a Migos Quavo-ja utalt rá pozitív példaként. A G-Unithoz ötödik tagként csatlakozott nyugati The Game által, már – bár rövid időre, de – mind a három part képviseltette magát a klikkben. Az említett két déli „fiatal” dupla platinumot szerző első lemeze, a georgiai Let's Get It: Thug Motivation 101-ja, valamint a tennesse-i Straight Outta Cashville-je a legfontosabb zenetörténeti szempontból.

A legnevesebb, és többvirágzású New Orleans-i Lil Wayne bár az 1990-es évek végén kezdte karrierjét a Hot Boys részeként, Juvenile és Birdman mellett, korai csúcspontja a már negyedik és ötödik nagylemeze a Tha Carter I és II által történt a 2000-es évek közepén, olyan slágerekkel mint a Go DJ és a Fireman, hogy még nagyobb visszhanggal térjen vissza 2008-as rapklasszikusával, a The Carter III-mal és a Lolipop világslágerével. 10 évre rá pedig, megjelent sok esztendő késlekedés, és a Cash Money kiadóval való pereskedés után – Young Thug és Chance The Rapper kedvenc előadójának – a neves szériájának IV. része. Jóllehet a hangján napi több doboz cigijével nyomot hagyó, számos „lent és fenttel” tarkított karrierű Weezy hasonló problémával küzd mint kortársai közül 50 Cent és Future, tudniillik nincs sok hangzás béli fejlődés lemezei közt, bármennyire is karakteres és önmagában, valamint hatását tekintve kivételes pop rap is.

Valahogy így néz ki az összkép, amint elérünk 2010-ig és a trap mindent átvevő hódításához. Első valódi trappernek nevezhető figura az atlantai Gucci Mane, aki jóval korábbi kezdése ellenére csak a 2009-es Lemonade számmal tört be a köztudatba, hogy pár év siker után ismét leágazóra szálljon karrierje a két éves börtönbüntetése révén. Addigra viszont maradandó nyomot hagyott a trapen barátjával, a zenéjével kontrasztosan, valóságban rendkívül szórakoztató és jókedélyű Waka Flocka Flame-mel. Mindkettőjük hangzásvilágát hardcore, agresszív, basszus vezette alapok, és hasonlóan egyszerű, dühös, de hatásos szövegek jellemezték. Waka Flocka 2010-es Flockavelli-je a műfaj aranyba öntött alkotása, amit akkoriban nem sok kritikus mert volna feltételezni, de nem csupán a crunk hatásával élt, hanem az évtized legnépszerűbb zenéjinek is gyökereiben határozta meg lényét, hisz itt említhetnénk az alműfaj legtöbb mai képviselőjét.

Úgy tűnhet, hogy Gucci Mane-nek mindeközben jót is tett a börtön, hiszen 2016-ban egy új ember lépett ki a cellából. Az ambiciózus zenész egyre növekvő pocakjának helyét izmok vették át, a korábban jó pár vállalhatatlan minőségű korongot tartalmazó nótája pedig letisztult, fejlődött, de továbbra is az egyik, hanem a legtermékenyebb rapper maradt, minden évben két új projekttel jelentkezve. Emellett azóta se hagyott fel azzal a példakövető magatartásával, hogy aktívan keresi és karolja fel az új generáció tagjait, többek közt szerződést ajánlva az akkor még tömegek számára ismeretlen Migos-nak, Chief Keefnek és Young Thugnak a 1017 Records-hoz.

Érdemes megemlíteni a tévedések elkerülése végett, hogy ebből a műfajból vált ki a hasonló nevű EDM zene, ötvözve a trap elemeit dubstep és pop hatásokkal, illetve a dalszöveget a minimumra vagy nullára letekerve, de az külön kezelendő gyökerétől.

Must Listen SOUTH (2000 és 2010 közt)

Lil Jon - Kingz Of Crunk (2002)

Young Buck - Straight Outta Cashville (2004)

Clipse - Hell Hath No Fury (2006)

Lil Wayne - The Carter III (2008)

Waka Flocka Flame - Flockavelli (2010)

Hozzászólások