Hogyan lett Playboi Carti-ból egy egész generációt meghatározó punk(meme)rapper?

A gyümölcsöző viszonyból aztán szakítás lett, melyet több beef is tetézett, példának okáért a krú fejének tekintett Fatherrel is. Carti ezt követően külön utakon kezdett járni, búcsút intett az Awful Records-nak, de közben egyre többen ismerték meg a nevét, közreműködött Lil Yachty-val, Yung Bans-szel és unokatestvérével UnoTheActivisttel is, csak hogy párat említsünk. Ugyanakkor Playboi Cartit nem csupán saját egyszerűségében rejlő zsenialitása és az internet népe tette naggyá. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a rá hamar felfigyelő A$AP Rocky is, aki saját YouTube csatornájára is töltött fel számot tőle, majd 2016-ban büszkén jelentette be, hogy frissen felkarolt barátját leszerződtette az Interscope.

Carti tiszteletbeli A$AP Mob tag lett, hangzása pedig remekül illeszkedik az évtized elején berobbant csapat arculatához és művészetéhez. Innen már egyenes út vezetett a generációt meghatározó punk-(mém)-rapper-státusz eléréséig.

A babahangú különc első projektje, az önmagáról elnevezett Playboi Carti mixtape 2017 tavaszán jelent meg, amelyről a Lil Uzival (akivel Carti szoros bromance-t ápol) közös wokeuplikethis, a Rocky verzéjével tökéletessé váló New Choppa és az azóta is szent grálként fénylő top hit Magnolia ment a legnagyobbat. Utóbbi valódi mérföldkőnek számít az atlantai fenomén karrierjében, ugyanis eljutott vele a Billboard-toplista 28. helyéig, így a mainstream is tudomást szerzett róla, a dal pedig eufóriát nyújtó, pszichedelikus erejével mindent letarolt, kimaxolva az évek óta pörgő mumble rappet, ami mondhatni itt és ekkor teljesedett ki igazán. Carti XXL Freshman lett, továbbá kifejlődött vírusszámai óta formálódó hűséges, már-már szubkulturális szintű, internetgeneráció alkotta fanbázisa, akik még a legfanatikusabb oldheadekkel is képesek harcba szállni, ha meghallják a konzervatívabb hiphopperek gyakran hangoztatott ellenvéleményét, miszerint Playboi Carti egyszerűen trash.

Forrás:

Az igazán nagy bummig – ami magával hozta a kritikusok és a legfontosabb zenei lapok elismerését – még egy évet kellett várni. 2018. májusában látott napvilágot az első nagylemeze, a Die Lit. Az első elemzések közt voltak negatívabbak, akik azzal vádolták, hogy bármennyire furcsa, extrém módon ad-lib orientált, és karakteres is ez az egész, Carti repetitív és könnyen egyhangúba forduló zenéje túlzottan agysejtbomlasztó, tartalomban pedig igencsak hiányt szenved. Sokáig Pie’rre Bourne futurisztikus „egyszerű, de nagyszerű” alapjaival magyarázták a rapper működőképességét, aki – mármint Pierre – maga is mémmé avanzsált a The Jamie Foxx Show-ból kivágott „Yo Pierre, you wanna come out here?” produceri bélyegével. Kis idő elteltével azonban mind megtértek.

[vembed youtube=”oCveByMXd_0″ ]A Die Lit valódi szenzáció lett az írott és videós zenei sajtóban egyaránt. Előbbi nemzetközi etalonja, a Pitchfork 8.5-ös pontszámával „Best New Music”-ként kategorizálta, utóbbiban a TheNeedleDrop „a műfaj logikus következő lépéseként” aposztrofálta a  szürreális alkotást, a Billboardon pedig a 3. helyezésig mászott fel. Carti maga mellé sorakoztatta egy alig létező beaten Travis Scottot, majd Nicki Minaj-t, Young Thugot, Chief Keefet és Skeptát is. Az őrült formula egy igazán szórakoztató 1 órában teljesedett ki, még úgy is, hogy a sok ismétlődés egyeseknek zavaró és unalmas lehet. A Die Lit egy desszert az újra nyitott, érett füleknek, ami felbontja a klasszikus hiphop meglévő elemeit, a süllyesztőbe hajít minden addigi hagyományt, konvenciót és klisét, az album alatt Carti egy hardcore-harcos punk energiájával zúz és egy 5 éves ovis pimaszságával nyávog szinte csúfolódó, vékony hangon, miközben szembe megy mindennel és mindenkivel. Carti a maszkulinitásra fittyet hányva bátran nyúl „feminin” ruhadarabokhoz és rappel babahangon, sokrétű sample-ök helyett a hangszerelés kimerül pár elektronikus akkordban, gyakran csak artikulálás nélkül dobálja a szavait. Mindezzel persze korán sincs egyedül, mégis az egyik fénypontja a jelenségnek, akinek művészetét vizsgálva új értelmet nyer “a pusztítás az alkotás egyik formája” idézet, hiszen a rapper sikeresen lebontott mindent, amit ebben a műfajban addig felépítettek és a romokból felhúzott valami egészen abszurd, mégis nagyon izgalmas dolgot, amit ugyan bélyegezhetnek egyesek teljes felületeséggel szemétnek, szürreális érdekességét lehetetlen tagadni, és ez rengeteg fiatallal rezonált.

[vembed youtube=”GRoa6w-wnT4″ ]Carti körül a legnagyobb felhajtást a Tyler, the Creator idei IGOR című mesterművén szereplő Earfquake kollab keltette, aminek megjelenése után hosszú napokig tanakodtak az elszánt hiphop-kedvelők azon, vajon mit is gagyoghat a verzéjének fél percében a rap punk-korszakának hedonisztikus újszülöttje. A helyzeten amúgy az sem segített, hogy Tyler kitweetelte az albumának dalszövegeit:

Forrás:

Külön érdekesség, hogy az előadó feltűnt még Lana Del Rey és az egyes vélemények szerint az évtized albumát (A Seat at the Table) szállító Solange egyik dalában is. Utóbbiban (Almeda) hozza a tőle elvárhatót, szinte hihetetlen, milyen jól harmonizál az énekesnő vokáljával és a pattogó alap finomságával a gügyögése. Előbbiben (Summer Bummer) A$AP Rocky mellett ő is hivatalos közreműködőként van feltüntetve, mi mégis csak annyit hallhatunk, hogy a háttérben halkan mormogva szórja az adlibeket. Ha valami, akkor ez tökéletesen modellezi a Carti-jelenség, és 2010-es évek formabontó, mindent mindennel vegyítő popzene-forradalmának egészét.

Ami a jövőt illeti, annyit már tudunk, hogy pontos dátum nélkül, de „hamarosan érkezik” a már régen belengetett Whole Lotta Red, amelyre vonatkozó utalások állandó spekulációra adnak okot a fanok körében. Cartinak egyébként régóta meggyűlik a baja a leakekkel (ahogy a legtöbb előadónak manapság), hiszen több tucat trackje került már ki a netre akarata/tudta/engedélye nélkül. Ebből az egyik konkrétan sláger lett Kid Cudi/Pissy Pamper címmel, amit annak ellenére, hogy hivatalosan ki sem került, Carti nemrég direkt elnyomott a Rolling Loud fesztiválon. Az állandó leakelés egyébként nem maradt reakció nélkül részéről, mint Instagramon írta: “Hacked… I haven’t released anything… I hate leaks”, de volt, hogy élő koncertjén kevertetett le egy zenét meglepődésében, miután a közönség végigtolta a meg sem jelentetett Neon sorait.

[instagram]B3pVvh4grXp[/instagram]
Zárásképp egy jó tanács: Playboi Cartihoz nem szabad úgy hozzáállni, mint egy, a világ értelmét kereső és megfejtő, mély tartalmú zenéket szolgáltató előadóhoz. Nem úgy, mint egy tudatosan megformált, intellektualitástól túlfűtött Kendrick koronghoz, de még csak nem is úgy, mint egy többnyire felszínes, de pörgős flow-kkal és kövér beatekkel teli Migos lemezhez. Ha Cartit hallgatsz, át kell engedned magad az abszurd egyszerűségnek, le kell vetkőznöd minden gátlásodat, hogy megérezhesd azt a földöntúli flesst, amit ezek a zenék és az alattuk zakatoló minimalisztikus alapok adnak, és fontos: ne lepődj meg, ha épp egy Playstation hangot hallasz loopolva 3 percen keresztül. Élvezd, amit nyújt, és ha azt veszed észre, hogy valaki álintellektuális sznobizmustól fűtve lenézi napjaink egyik legforradalmibb előadóját, csak nyugodtan nevesd ki. Mások is ezt teszik.