INTERYOU: Ripka Gergely, a TOKAJ GUIDE szerzője

Honnan jött a Tokaj Guide ötlete?
Évekkel az első kiadás előtt kezdődött minden. Hat év tapasztalataiból születetett ez a kiadvány. Látogatások, találkozások, éjszakába elnyúló kóstolások, naplementék, szerelmek, felismerések. Aztán 2014-ben akkora szeretettel és örömmel fogadták az első kiadást a borvidéken és a szakmán belül is, annyira gyorsan felszippantotta a vákuum, hogy nem volt kérdés a folytatás: még diverzebbnek, még súlyosabbnak kell lennie a második tokajkalauznak. Az én érdemem mindössze annyi, hogy megpróbálom összerakni a mozaik legszebb kockáit. Az elmúlt évek sztorijaiból megpróbáltam összekötni ezeket a pontokat, ami így kiad egy színes ábrát a tájról. Lehetne ez a kép élesebb is, az én egyedüli érdemem a történetben csupán az, hogy Hegyaljáról ennyire részletes adatbázis még nem került ki (nyomtatásba) soha. A könyv kifejezést továbbra sem használom erre a kis kiadványra. Egy kétnyelvű útikalauz, aminek sajátos formai követelményei vannak (pl praktikus, jól kezelhető, kedvet csinál azonnal). Súlyos anyagszerezot akartam összerakni, ami kedvet csinál, kimozdít az online térből, eligazít és segít. Valami stabil dolgot szeretnék ebből építeni, amit egyre inkább printben tudok csak elképzelni.

Említetted, hogy régebben blogoltál, hogyan találkozott az online és offline világ?
Nagyon hiszek ebben a mostani formátumban. A guide boros alapkövei, a borok és birtokok értékelése a borkatalógusban a tancolomedve.hu oldalamon értékelteket követik le, csak papíron, kézzel fogható formát öltve. Imádom csinálni. Akkor is, ha nem ebbe az irányba tart a világ, még akkor is, ha a ráfordításokat nézném (nem nézem, a könyvecske teljes egészében szerzői és kiadói forrásból született meg, nem áll mögötte semmilyen érdekcsoport). Azt hiszem, visszafordíthatatlanul beléptem azok sorába, akik nem hisznek az online tartalom súlytalanságában. Az a világ szükségszerűen felhígult, recseg-ropog alapjaiban. Az értekben és az értékálló dolgokban hiszek. Az embereket is az igazi dolgok érdeklik. Valós élményeket akarnak átélni. Ez a borok és készítőikkel való találkozás terén is igaz.

Miért éppen Tokaj? Miért nem Balaton?
Nem kizárt még az sem, hogy lesz egyszer olyan is;) Pici és túl szép, túl sokszínű ez az ország ahhoz, hogy ne ismerjük fel egyedi értékeit. Ennek megvannak a maga fontos előnyei is: Könyörgöm, Tokaj csak két óra Pesttől! Ez tehát nem lehet elég indok arra, hogy ne látogassuk meg néha (egy krakkóinak szinte ugyanaz a táv, mint a fővárosa, mégis sokan évente eljönnek). Rögeszmémmé vált, hogy a borokat a termőhelyükön kell megismerni. Sokkal világosabb úgy az üzenet, mint a közért boros polca előtt mélázva. És az a remek hírem van, hogy bőven össze lehet már állítani akár 7 napnyi programot, ami felejthetetlen élményt ad ki a régióról. – Ha kell víz, ott a Bodrog és a Tisza; ha kell hegy, ott a Zemplén, romantikus váraival, élővilágával (a pincék és egyéb gasztronómiai élmények mellett persze). Az elmúlt évek kincskereséssel teltek, olyan mélyre engedtem a szondákat, amennyire csak lehet, kincs pedig akad bőven Tokaj kornyékén. Rengeteg mondanivalóm lett. – Azt akarom, hogy a kalauzt lapozgatva ez az igény megszülessen mindenki szívében: „ide el akarok menni, ezt meg akarom kóstolni, most, át akarom élni!”. Baromira megélem Tokajt a mai napig. Minden egyes ott eltöltött nap… talán nem a legjobb kifejezés, de valamilyen szinten megvisel és inspirál ma is a zsenialitásával es a szépséghibáival is ez a borvidék.

Mi hiányzik Tokajból?
Hiányozni talán nem hiányzik semmi. Inkább botlások, helytelen mozdulatok voltak/vannak, aminek a hatásaival sajnos nem mindig számoltunk. Lehet sokmindent mondani a borozási szokásainkra általánosságban, de az emberek nagyon gyorsan hozzászoknak a magas minőséghez, éppen ezért a lehető legnagyobb hiba egy borvidék/pince részéről, ha egyszer csak hagyja, hogy a borainak minősége/jóhíre csorbuljon. Nem lehet több évtized hibáit pár döntéssel helyrehozni. Nem is teszek úgy, mintha Tokaj tökéletes lenne, mégis minden apró hiányosságával együtt is rabul ejt.
A tokaji a borok szupersztárja kéne, hogy legyen. Elképesztő cukor, sav és termőhelyi jelleg. Hát nem a legvagányabb dolog ennyire extrém beltartalom mellett is elegáns es finom bornak lenni?! Sehol nincs ehhez fogható a világban. Kérdés: Milyen gazdái vagyunk mi a világ egyik legjobb bortermőhelyének?

Hogyan készült a kiadvány? Végigjártad a helyszíneket?
A döntő többségét bejártam, de nem fogok hazudni: van olyan szálláshely és gasztroműhely, ahova épp nem sikerült eljutnom (de az internet korában élünk, ami sokat segít). Itt kell köszönetet mondanom a hegyaljafoto.hu csapatának is, akik Debrecenből költöztek Tarcalra pár éve, de hihetetlen jól beérezték a környék hangulatát, melyeket fotók formájában is képesek szépen megjeleníteni.

Van kedvenc helyed a régión belül?
Rengeteg sztori kapcsolódik rengeteg helyhez. A 27 település közül talán Erdőbényén töltöm az időm legszívesebben. S nem csak borai miatt. – Ott az elmúlt néhány évtizedből szinte semmilyen durva nyom nem torzítja a hangulatot. Nagyon sok elhivatott pesti és debreceni embert ejtett már rabul menthetetlenül ez a falu.

Hol tapasztalható meg leginkább a Tokaj élmény?
Tokajnak van egy leírhatatlan különleges bája, csupa titok, amit csak ott helyben lehet igazán megérteni. De ez szükségszerűen meg is történik mindenkivel, velem is ez történt az első látogatáskor. Sok embert volt már szerencsém beavatni Hegyalja titkaiba. Szeretem nézni közben a szemeket. Ahogy felérünk a Szent Tamas-tetőre Mádon, Tarcalon a Terézia kápolnához vagy a keresztúri kilátóponthoz, a hatás kivétel nélkül azonnal robban. A borvidék speciális klímája nem csak a szőlőre, de az emberi szellemre is különös hatást gyakorol (gyakorolt mindig, ld. Rákóczik és más erdélyi fejedelmek, reformáció, vizsolyi biblia). Értékek születnek ebben a klímában évszázadok óta. Elég egyszer beszippantani a levegőjét, vagy a bort es utána nehéz elfelejteni (remélhetőleg jó értelemben).

Mit üzensz azoknak, akik nem szeretik a tokajit?
Vannak egy páran ők is. Az én értelmezésemben Tokaj nem csak a borról szól. Nem szólhat csak a világ legjobb borának megleléséről. Az ott élő emberekről szól, akik a borokat, sajtokat, ételeket, szálláshelyeket adjak, és akiken keresztül mindannyian megszeretjük e tájat. Valakinek el kell mesélni a történetüket. Én szeretném. Így zárul be valahogy ez a kör (és az én kiadványomban csak párszáz ember kerül szóba közülük). Tokajt tehát nemcsak a borai teszik egyedivé, hanem az elmúlt 500 év fordulatai, a taj jellege, és persze az ott élő izgalmas emberek is, akik megteremtik a bor köré a gasztronómiai környezetet. Aki ezt nem érti meg és pusztán a részletek hibáit nagyítja föl, az talán sosem fogja igazan megérteni, miről szól, mitől szép egy borvidék. Nem venne tokajit? El kell menni, megnézni, hol készül, és ez garantáltan változni fog!!

Mi a Tokaj Guide távlati célja? Várható folytatás?
Kizárt. Legyen? Lesz 😀 A kalauzt végső soron nem én írom Hegyaljáról. Hanem az ott élők. A kislány, akit a szülei decemberben is papucsban küldenek iskolába, a borász, aki tavaly óta nem édesítheti mesterségesen és nem teheti pet palackba tokajiját, a jegypénztáros lány a szerencsi vasútállomáson, aki csak akkor hajlandó mosolyogni, ha megnevettetem, az első színvonalas pék Hegyalján, aki még mindig nem jelent meg, de várjuk évek óta. Feltett szándékom volt, hogy ne csak láttassák, hanem lássák is ebben a körképben magukat az ott élők. Fontos lenne számukra is, hogy kontextus mellett tekintsenek magukra is (ami jelen esetben a borok értékelésén alapszik). Amíg élek, addig lesz tokajguide. Együtt alakulunk majd az idővel. Talán jó irányba. Az idő nagyon fontos faktor. Hiszek abban is, hogy akár más nemzetközileg elismert Guide-ok, úgy tokaj kalauz is lesz 100 ev múlva is. Lesz, aki frissíti, kiadja és még fontosabb kiadvány lesz. Azt hiszem ez az, amivel életem végéig foglalkozni szeretnék. Kicsit hivatás, kicsit szerelem, leginkább társadalmi munka.
Lehet sokféleképp dolgozni. Az élet bármely területén. Engem azok az emberek motiválnak, akiknél van tudatosság. Abból tud érték születni.  Ami működik, az örök. Tokaj súlyos történelme számomra ezt igazolja naponta. A többit majd ez a száz borász elmeséli a látogatóknak.