Kid Cudi Szigetes koncertjén még az is bealudt, aki életében nem tépett

Kid Cudi egy pionír, ez egy tény. A rapper első, 2008-as mixtape-je, a „A Kid Named Cudi„, rajta rögtön az első megaslágerével, a „Day ‘n’ Nite„-tal jelentősen befolyásolt egy egész művészgenerációt, különösen a hip-hop zene területén. Cudi normalizálta a hiphopon belül a sebezhetőséget, és olyan témákat feszegetett, mint a mentális egészség és az önreflexió. Ye (akkor még Kanye West) saját maga ismerte el, hogy mennyit inspirálódott Cudi zenéjéből, és hogy talán a „808s & Heartbreak” sem született volna meg nélküle, vagy legalábbis nem úgy, ahogy most ismerjük a lemezt. Nehéz lenne tagadni, hogy Drake karrier-meghatározó, „Take Care” albuma is bőven merített Cudi érzékenységéből. Ahogy viszont teltek az évek, úgy veszített Kid Cudi a kulturális relevanciájából, és úgy körözték le más artistok a saját pályáján. Ma már alig találni underground rappert, aki ne beszélne arról random interjúkban, hogy addikcióval és/vagy depresszióval küzd, így ez már a zenei mindennapok része, nem pedig egy bátor kiállás egy maszkulin energiáktól lüktető stíluson belül. The Weeknd könnyedén leénekli Cudit, miközben ugyanúgy sérülékeny szövegekkel operál, Drake és Ye pedig bőven túllépett ezeken a korlátokon és inkább más utakon élik meg a művészi önfelfedezést. Kid Cudi viszont maradt ugyanaz a füves, depressziós srác, aki 2007-ben is volt, amivel nem lenne baj, ha közben zeneileg meg tudna újulni és izgalmasat mutatni. Ettől persze a Sziget fesztiválos fellépése még simán lehetett volna egy elfogadható hármas fölé, de helyette egy akkora karót kellene neki beírni, hogy még egy atyai pofon is elférne mellé.

Cudi egy Marlboro felvarrós bőrdzsekiben lépett színpadra, melynek nagy részét a színpadnyúlványon töltötte, a mikrofonját ölelve, kissé magába fordulva, itt-ott hamisan énekelve. Vizuál gyakorlatilag nem volt, minimál loopok mentek a kivetítőn, vagy épp videoklipek. Voltak régi dalok, voltak új dalok, a közönség pedig szinte (lásd lejjebb) végig állt, mint az bizonyos férfi nemiszerv. „Semmit nem éreztem a koncert alatt” – írta valaki a közösségi médiában egy Szigetes poszt alatt és ez tökéletesen leírja a koncertélményt, már ha lehet Cudi előadását élménynek csúfolni. A rapper és énekes persze limitált slágerekkel rendelkezik, tehát mondhatnánk, hogy „jaj, a közönség csak nem ismerte behatóan a diszkográfiáját, azért volt olyan az egész, mintha egy temetésen lennénk„, de számtalan Sziget koncerten voltam már, ahol a tűző napon, negyedházzal csináltak zenészek úgy hatalmas hangulatot, hogy a közönség semmit nem tudott fél órával előtte a zenekarról. Kid Cudiról viszont láthatóan hallottak a népek, a pénteki napon érezhetően több volt a hiphop orientált közönség, a szerdai Brat pólós lányok már csak múló emlékek voltak.

Kid Cudi koncertjének háromnegyede tehát betépett depressziós légkörben zajlott, amin a kamu mosolygása sem segített, hiába dobta be az állítása szerint ezer éve koncerten nem lejátszott „Day ‘n’ Nite” eredetijét, még az is totál megnyomorítva, búskomorságban sikerült előadni. Sikerült lejátszania egy négyszámos korai számokból álló dal­egyveleget mintha csak egy zenei díjátadón lennénk, amelynek műsoridejébe nem férnek bele a teljes trekkek. A végén pedig bedobott három elektronikus zenét (David Guetta ‘Memories’, Pursuit of Happiness remix, és Dom Dolla „Forever”), ami totál nem illett a setlistbe, de legalább megőrültek rá az emberek, mint mikor a kocsmában tizenöt Balázs Klári és Korda György közös után valaki berak egy Basshuntert a zenegépbe, és még a legnagyobb alkeszok is megmozdulnak. Zárószámnak visszament a hamiskás szomorkodáshoz, de ekkor már százasával vándorolt körülöttem a közönség más színpadokhoz.

A rapper többször elmondta, hogy mennyire szereti a közönséget, amit én nem hittem el neki. Azt sem hittem el neki, hogy nem tudja, hogy az emberek egy része csak azért van itt, mert A$AP Rocky lemondta, és már nem tudták vagy akarták eladni a jegyük. Azt sem hittem el neki, hogy áprilisi lábtörése után mennyire örül, hogy ismét közönség előtt lehet. Azt viszont, hogy depressziós nagyon is elhittem neki, csak ne rántott volna a mélybe magával minket is.

Szerző: Szaghmeiszter Máté