Kurt Cobain dokumentumfilmek – vajon sosem derül ki, hogy mi történt?

1994. április 8-a alapjaiban rengette meg a Nirvana rajongók világát, amikor is Kurt Cobaint holtan találták, és az i-re pont, hogy saját kezűleg vetett véget az életének.

Több mint 20 év elteltével egy új dokumentumfilm – a Soaked in Bleach, azt a kérdéskört feszegeti, és annak a lehetőségét vizsgálja, hogy az öngyilkosság igazából gyilkosság volt.

Nagyrészt, a Tom Grant által szolgáltatott információkból és hangfelvételekből áll az egész anyag, amit, az író/producer/rendező Benjamin Statler egyesített egy filmben.

Courtney Love bérelte fel Grantet, 1994 áprilisában, hogy segítsen megtalálni Cobaint, aki eltűnt a rehabról. Ahogy felvette az ügyet, máris felvillantak a piros lámpák, és Grantnek furcsa lett Courtney viselkedése, ezért elkezdte rögzíteni a beszélgetéseiket Love-val, aztán később folytatta Kurt halála után a közeli ismerőseivel, barátaival.

Stalternek szét kellett válogatnia a különböző bűnügyi végrehajtók és Cobain barátainak a beszámolóit, közben figyelembe venni a nézőket is, és ennek fényében adni egy olyan felvilágosító képet az egészről, ami a fő célja lenne ennek a munkának, és rejtélynek, amit még ennyi idő után is egy csomó kérdőjel leng körül. Nagyon meglepődött, amikor világossá vált számára, hogy mennyi mítosz terjengett az ügy körül, és az igazság tekintetében, mekkora szerepe volt a médiának a rengeteg döntő tény kihagyásával, és emellett elferdítve félreinformálták az embereket. Ezen felül még a seattle-i rendőrség elfuserált, hanyag munkája is lelombozta a rendezőt.

[vembed youtube=”khRDO4Xzg2c” ]

Tehát, ha Kurt Cobaint megölték, akkor ki tette, és miért? A Soaked in Bleach-ben minden út Courtney Love-hoz vezet. Kurt a válást tervezte, ezzel Courtney nagyon sokat vesztett volna anyagilag, főleg, hogy a házassági szerződést mindketten aláírták.

A hangfelvételei nagyon ellentmondásosak voltak, és gyakran ábrázolták manipulatív személyiségnek.

A dokumentumfilmben ő minden vád gyanúnak a testet öltött célpontja, ami egy ponton túl már sok lehet, viszont, aki eddig ezer százalékosan meg volt győződve arról, hogy ő nem tehette, az a film megnézése után elképzelhetőnek tartja majd. Legalábbis ezt gondolják a készítők. Azt ugyebár nem árt tudni, hogy Grant évek óta megszállottan ’üldözi’ Courtney-t ezzel az elméletével, és amilyen fronton csak tudja, bizonyítani akarja ezt.

Elég rossz, amikor ilyen falakat döntenek le az emberben. Ha még nem láttuk a filmet, akkor majd utána mindenki eldönti a magáét, csak azért legbelül, aki nem így gondolta eddig, az titkon fél, hogy mi van, ha mégis? Egyéb iránt, ahogy megdöbbent a rendező, munkája során, hogy mennyire tudta manipulálni itt (is) a média az eseményeket, legtöbbször a rossz irányba, úgy azért azt se felejtsük el, hogy ez is egy ilyen csatorna, amin keresztül ő kommunikál.

Természetesen Love sem hagyta magát, miután teljes mértékben felháborította ez a rágalmazás, ami a filmből szinte a teljes ideje alatt ömlik.

Ügyvédjével a következő közleményt adták ki:

„Amellett, hogy az alkotás rágalmazza, és hamis vádakkal illeti Ms. Cobaint, szándékos érzelmi stressznek teszi ki, valamint rossz színben tünteti őt fel és üzleti kárt eredményez neki. Ms. Cobain évek óta fenyegetéseknek van kitéve azon alaptalan elméleteknek köszönhetően, melyeken maga a film is alapszik, és csak tovább tetézi annak lehetőségét, hogy érzelmi és anyagi kárt szenvedjen.”

Amire hosszabb levéllel válaszoltak a film készítői:

„Éretetlenül állunk a Courtney Love ügyvédjei által küldött fenyegető levelek előtt, melyeket az ország területén található összes mozihoz eljuttatott. A legtöbb a Soaked In Bleach megjelenése előtti héten érkezett, melyek feltehetően azelőtt íródtak, hogy Courtney vagy a mögötte álló ügyvédek láthatták volna. Nyilvánvalóan azt remélte, hogy ezzel a lépéssel visszariaszthatja a tulajdonosokat a film bemutatásától. Szerencsére csak nagyon keveseket sikerült megfélemlítenie. Mi magunk még csak most láttuk, miről is szól valójában a levél: egy gyenge támadás a szólásszabadság jogai, a szabad véleménnyilvánítás és választás ellen.

Courtney Love ostoba vádakkal kíván erőfeszítéseket tenni az ellen, hogy célt érjen a film, mely dokumentumokkal alátámasztva vizsgálja Kurt Cobain halálát, és megkérdőjelezi mindazt, amit a sajtó közvetített az ominózus eseményről. A filmben prezentált legtöbb vélemény és elmélet a Tom Grant által összegyűjtött tényeken alapszik. Ő az a magánnyomozó, akit Courtney Love a Kurt holttestének megtalálása előtti héten bérelt fel. Tom rövidesen gyanút fogott, így attól kezdve a közte és Courtney között lejátszódó beszélgetéseket rögzítette egészen Kurt haláláig. A film készítése során ezeket a felvételeket használtuk, hogy reprezentáljuk Tom Courtney-val, valamint Kurt belső körének tagjaival való találkozását. Mindemellett bemutatjuk Norm Stamper[az akkori seattle-i rendőrfőkapitány], valamint a vezető törvényszéki patológus, Dr. Cyril Wecht véleményét is, akiket arról kérdeztünk, lehetséges-e, hogy Kurt öngyilkosságot követett el.

Courtney Love és az ügyvédjei nyilvánvalóan nem helyeslik, hogy a film által újra megnyílik a Kurt halálát firtató nyomozás, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk az első módosítást, valamint az emberekre kellene bízniuk, hogy maguk döntsék el, miben és kinek hisznek.”

Mostanra már elcsitulni látszik a nagy balhé Kurt halála körül forgó dokumentumfilm háza táján. Pontosabban a hivatalos életrajzaként megjelent Montage Of Heck fénye elhomályosítja a másik rágalmazó sugarait.