Hiphop
Sikerre ítélve? Lil Tjay jött, és telerakta az Akváriumot
Lil Tjay, New York új, zsenge korú reménysége november 2-án, kedden landolt Budapesten, ahol végigkövettük a koncertjét, majd egy 5 perces interjúra is elkaptuk.
Az Akváriumot idő előtt ellepték a főváros hype-bestiái: fénylő fekete és piros kabátos göndör hajú srácok, cápás Bape pulcsit, Moncler mellényt, Lagerfeld kabátot, Hooded Staff pólót, Calvin Klein hosszúujjút viselő, raszta fonatos tizenéves rajongók, akik séta közben erőltetetten mozogtak a teraszon szóló Snoop Doggra (szokatlan módon nem minimál dallamok duruzsoltak), néha beleboxolva párat a levegőbe, és megannyi fiatal lány, akik feltételezhetően kívülről fújják a Leaked és Calling My Phone című dalokat, hála a TikTokon eltöltött értékes időnek.
Lényeg a lényeg; már az első másodperc alatt világossá vált, kiket is mozgat-és szólít meg (röviden: a saját korosztályát) 100%-os hatékonysággal a továbbra is meglepően fiatal Tjay, aki csak a jövő évtől fog hivatalosan felnőttnek számítani az Egyesült Államokban.
Jól jelezte a közönség elsőre érthetetlennek, utólag teljesen validnak tűnő érdeklődését, hogy a NagyHallos bulira nagyon hamar elkapkodták a jegyeket, viszonyításképp Pi’erre Bourne, akivel a helyszínen szintén beszélgettünk októberben, csak a KisHall megtöltésére volt képes, a VIP-, illetve meet & greet jegyei pedig 52 ezer helyett csak huszonpárezer forintba fájtak.
(Aggodalomra semmi ok, a magas tarifa ellenére még rengeteg ifjú titán állt sorban a koncert után egy képért és egy pacsiért.)
Megcsúszott show, trap-őrült tinik, köszönés nélküli búcsú
“Azt sem tudom ki ez, de egy barátnőm mondta, hogy 10 milliók mennek egy koncertjére, meg TikTokon sokat pörög. ” – hallom a lányvécéből kiszűrődő hangokat. Bár ezek alapján úgy tűnt, hogy nem mindenki van tisztában azzal, ki is az este sztárja, a megtöltött nagyterem tele volt hardcore fanokkal.
Az egyik padnál várakozó rajongót, Olivért meg is kérdeztem, miért szereti a virális New York-i előadót, azt remélve, hogy közelebb jutok a Tjay-jelenség megértéséhez. „Azért bírom, mert egyedi a hangja az egész szcénában.” – mondja. „Őszintén szólva a 2019-es és 2018-as munkáit szeretem csak igazán. A régi cuccai miatt éreztem azt, hogy el kellett jönnöm, mert tisztelem az embert.”
Majd jön az őszinte, kritikus közbevetés: „A legtöbb ember a Calling My Phone miatt van itt. Nem mondom, hogy ez egy rossz dal, de a TikTok kultúrája nagyon ellepte már a zenei kultúrát is.” – összegez a 17 éves srác, reflektálva ezzel a videós platform hegemóniájára és annak zeneiparra-, illetve a fiatal tartalomfogyasztókra gyakorolt óriási hatására.
Meg kell hagyni, Tjay érdekes szereplője a trap-és hiphop szcénának. Karakterét egészen egyszerűen le is lehetne írni az imént idézett ismeretlen lány és Olivér mondatával: bár sokan azt sem tudják ki ő, aki TikTokot használ, minden kétséget kizáróan akaratán kívül is belefutott már valamelyik slágerébe, emellett havi 17 millióan hallgatják Spotify-on, több mint 6 millióan követik Instagramon és valóban emberek nagy tömegei mennek el bulizni a többnyire zongorás alapokra írt, A Boogie Wit Da Hoodie-féle melodikus zenéire, melyek annak ellenére, hogy megvan bennük a stenk, objektíve is maximum középszerűek.
Röviden ilyen prekoncepciókkal indultam neki az eseménynek.
Elkezdődött a warmup, mereven álló, ugyanakkor néha egy-egy bólogatás-szerű mozdulatot be-bevillantó Valtonos kopaszok koszorújában toporogtam az árokban, és vártam. Sokat. Mindez nagyjából egy órás csúszást jelentett, ami mindenhonnan nézve is sok, talán még Kendrick Lamar sem váratott minket ennyi ideig a Szigeten. Ez az idő azonban arra biztosan elég volt, hogy felmérjem a terepet.
Kedvenceim a kordonhoz szoruló, első sorban ásítozó anyukák voltak, akik unottan telefonoztak és gyakorta pillantottak rá a karórájukra. Bár ők nem ordították Lil Pump, Sheck Wes, XXXTentacion és YNW Melly szövegeit, tudták, hogy ez az este nagyon fontos a kisfiuknak, így hősiesen tűrtek tovább.
Két alkalommal hágott a tetőfokára a hangulat: akkor, amikor Tjay kétség kívül remek hype-ot generáló DJ-je elkiáltotta a Juice WRLD és a Pop Smoke neveket – a vakukat mintha egy kéz emelte volna a magasba, a torkokból pedig együtt, ugyanazon a frekvencián tört ki a sok izgatott sikoly. A Dior alatt volt wannabe roadmenek által (ezt a Facebookon írtak alapján tudom állítani) szított verekedés is, talán ők már megelégelték a céltalan időhúzást. Aztán egy másik arc a rapper bandájából ásványvizet kezdett dobálni, én pedig utólag is bizton állíthatom, hogy senki sem örült még rózsaszín Natur Aquának ennyire, az elkapott palackok már-már egy autogrammal értek fel az alapján, amiket a csillogó szemekben láttam.
A színpad végéből mozgást lehetett érzékelni, sokan oda is kapták a vakukat, megérzésük pedig nem volt fals: végre valahára kijött a CEO Trench Kid feliratos, gyémántokkal kivert láncot viselő Tjay, aki tökéletesen ejtette ki hogy Budapest (a Hungary-t kevésbé), bár eddig valószínűleg azt sem tudta, hogy van ilyen hely a világon. Sorra hangzottak el a hitek, többek közt a fent már hivatkozott Leaked és Calling My Phone nevű dalok, és megannyi más track a turné címadójául szolgáló Destined 2 Win albumról.
Highlightnak számított még a Zoo York is, aki addig drillt hiányolt, az ezzel a számmal megkaphatta a napi adagját. Az energia tehát megvolt, előadói és rajongói részről is, mindez nem is kérdés, talán a vízlocsolós jeleneteknél csúcsosodott ki a buli igazán (volt egy pont, amikor mindenki, akinél víz volt, elkezdte fröcskölni azt az mc felszólítására). Ugyanakkor ha egy kis ideig nem figyelt a történésekre és a dalokra az ember, teljesen el lehetett veszni a pillanatokban, ezt pedig nem teljesen pozitívan értendő – Tjay erősen volt középszerű testközelből is, pont úgy, mint az általa szolgáltatott zene.
Utoljára hoznám fel Pi’erre-t: a rapper-producernél kellemes meglepetésként hatott, hogy sokszor hallhattuk valódi hangján rappelni, még akkor is, ha a dalok szóltak alatta a biztonság kedvéért. A New York-i pionírnál ezt kissé hiányolhattuk, azt azonban semmi pénzért sem szeretném elvitatni, hogy a show óriási élményt nyújthatott sokaknak az első sorokból, nem mellesleg emberünk hangja szintén helytálló élesben a tune-nal – ugye, ugye, nem volt hiábavaló az a sok Usher, MJ és Bieber még kiskorában.
Telt az idő, nagyjából a negyvenedik percnél járhattunk, majd amilyen hirtelen elkezdődött, olyan hamar véget is ért a budapesti elit fiatalság szeánsza: ahogy vége lett az utoljára játszott dalnak, a komoly késéssel érkező Tjay egyszerűen kisétált, én pedig rohantam, hogy elcsípjem, hisz eddig arról volt szó, hogy egy órás lesz a szett, a visszatapsolás utáni visszatérésben felesleges is volt reménykedni.
Sietségem hiábavaló volt, tekintve, hogy további egy órát vártam a Fókusz stábjával közösen a backstage-ben. Aztán csokit majszolva, arcán kaján vigyorral betotyogott Tjay (egy Atlanta-ésvagy Kertvárosi Gettó részben éreztem magam) és röpke 5 percben lehetőségem nyílt kérdezni őt.
Mint azt több írásos interjújában is kiemelik a szerzők, a 20 éves sztár nem a szavak embere – szó mi szó, ez valóban így igaz.
Az új albumod a Destined 2 Win címet kapta, ezalatt az igencsak sokat sejtető név alatt pörög az aktuális turnéd is. Meglepően gyorsan, 1-2 év leforgása alatt sikerült befutnod, ezek szerint az elejétől fogva tudtad, hogy sikerülni fog? Nem volt túl gyors a folyamat, illetve nem nehéz kezelni mindezt?
A kezdetektől fogva próbálom apránként megfejteni a siker titkát, mindig egy kicsit feljebb lépve a ranglétrán. Magabiztos voltam, hogy befutok, még úgy is, hogy nagyon sok buktató van. Tehát tudtam, hogy az esélyek teljesen ellenem szólnak, de magabiztosan léptem be a szcénába.
Tehát a magabiztosság a kulcs?
Igen. És a kemény munka.
Két hónap múlva én is 20 éves leszek, pont mint te. Jó ideje dolgozom újságíróként és végzek különféle kreatív munkákat, és az a tapasztalatom, hogy tinédzserkorom ellenére sokszor kellett felnőttként viselkednem. Te nem érzed azt, hogy túl hamar fel kellett nőnöd? Nem hiányzik, hogy újra gyerek légy?
De, nagyon is. Szoktam gondolni rá, hogy bárcsak inkább azokat a rajzfilmeket néztem volna, amiket a barátaim, és bárcsak ugyanolyan energiával és azokkal a gyermeki gondolatokkal tudtam volna élni, amikor még gondtalan voltam. Hiányzik ez a miliő, de ez van…
Több ízben is dolgoztál együtt Pop Smoke-kal. Remélem nem túl személyes a kérdés; mi a legelső-, legrégebbi, és a legutolsó-, legfrissebb emlék vele, amit fel tudsz idézni?
Nem akarnék most róla beszélni, kicsit sok lenne számomra. De természetesen nyugodjon békében Pop Smoke, mindörökké. Idővel biztosan fogok majd mesélni erről.
Itt az idő néhány gyors kérdésre. Kedvenc helyed New York-ban?
Szeretek kocsikázni a városon keresztül, különösen a 42nd Streeten, Manhattenben.
Mi a legrosszabb New York városában?
A kormányzati rendszer. Korrupt, mocskos és aljas. Én már megtapasztalhattam, szörnyű.
Kedvenc közreműködésed a karriered alatt?
Túl sok van, választani sem tudok.
Kedvenc dalod a Destined 2 Win albumról?
Mindegyik.
Mint egy interjúdból kiderült, kiskorodban sok Michael Jackson szólt otthon, Usher, Justin Bieber és R. Kelly mellett ő is inspirálta a melodikus stílust, amit képviselsz. Mi lenne az a Jacko-dal, amiből legszívesebben mintáznál?
Man in the Mirror, vagy Heal the World.
„Shout-out to quarantine.” – mondtad az XXL magazin ABC-videójában. Az előadók nem gyakran nyilvánítanak köszönetet a karanténnak, tényleg ennyire jó volt számodra ez az időszak?
Igen, legalább rengeteg zenét tudtam csinálni a karantén alatt.
A Gang Gang című dalodban azt rappeled, hogy magasan vagy, mint Goku. Végezetül muszáj megkérdeznem: szereted az animéket? Nem lepődnék meg, tekintve, hogy a hiphop és a trap elég szorosan összefonódott az animék és a Dragon Ball Z világával.
Nem bírom az animéket. Bár szeretném őket, de ez van. Addig is magasan leszek, mint Goku.
Borítókép, fotók: Kersner Máté / OFF Média
Az interjú eredeti, angol nyelvű verziója itt olvasható.
