Majka szerint a performansza helyett inkább az inflációról és a vonatkésésekről kéne beszélni az országban

Majka hosszabb posztban reagált az elmúlt hét egyik nagy beszédtémájára, a „fejbelövéses” esetre és az arra érkezett kritikákra. Mint ismeretes, Majka a Campus fesztiválon eljátszotta, hogy fejbelövik, miközben épp Bidzsisztán korrupt miniszterelnökét testesítette meg. Egyesek szerint ezzel azt üzente, hogy meg lehet támadni Orbán Viktort, de a zenész szerint ez egy geg, és totális félremagyarázása a művészetének.

A bejegyzésében azt írja, nehezen találta a szavakat a rá zúduló „boszorkányüldözésre”, de fontosnak tartotta, hogy megszólaljon. Szerinte a kormányközeli figurák – többek között Deutsch Tamás, Bayer Zsolt, Dopeman, Deák Dániel, Bohár Dániel, valamint a Hír TV és a Mandiner – csak abból élnek, hogy hozzá hasonló embereket támadnak.

Majka elutasítja azokat a vádakat, miszerint pénzt kapna Brüsszelből, Magyar Pétertől vagy más politikai forrásból – egyedül az RTL-től kap fizetést, mivel ott dolgozik. Megjegyzi, hogy korábban a TV2-től is kapott pénzt, hiszen akkor még ott szerepelt. A vádakat frusztráció vezérli szerinte, mivel azokat fogalmazzák meg, akik „nem kapnak pénzt sehonnan, mert a kutya se kíváncsi rájuk”.

Kijelentette, hogy a One-nal kötött szerződést saját részéről továbbra is érvényesnek tekinti, és nem kíván reagálni az egyoldalú szerződésbontásra. Bár hízelgőnek nevezte, hogy a kormány tagjai, köztük a külügyminiszter és a miniszterelnök is vele foglalkoznak, mégis inkább arról hallana, miért értéktelenedik el a pénze, miért van ekkora közlekedési káosz, és hova tűnt 500 milliárd forint az MNB-ből.

Leszögezte, hogy nem politikai kapcsolatok révén lett sikeres: slágereit nem politikusok írták, koncertjein nem politikusok léptek fel helyette. Pályafutását saját erejéből, piaci alapon építette fel. Kiemelte, hogy húsz éve dolgozik azon, hogy autonóm módon működjön.

Hangsúlyozta, hogy a kulturális élet szabadsága a demokrácia egyik alappillére, amelynek megszűnése egy olyan rendszer felé vezet, amiben ő nem tud és nem akar létezni. Azt is leszögezte, hogy nem akar harcot, hanem vitát, beszélgetést, álláspontok ütköztetését – mert szerinte erre lenne szükség a valódi demokráciában.

Végül humorosan megjegyezte, hogy szeretettel várja minden fellépésén azokat is, akik „kígyóvállú szarjancsinak” tartják őt, és megerősítette, hogy nem sorolódik egyik politikai oldalhoz sem, kritikája műfajának természetes része. Az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti.