Meghalt David Lynch

Elhunyt a legendás filmrendező, zenész, művész David Lynch. A hírt a filmrendező és zenész hivatalos Facebook-oldalán jelentették be. „Szeretnénk, ha most tiszteletbe tartanák a magánéletünket” – írta Lynch családja. „Nagy űr tátong a világban most, hogy már nincs velünk. De ahogy ő mondaná: „Tartsd a szemed a fánkon, ne pedig a lyukon”.” A halál okát nem közölték. David Lynch 78 éves volt.

David Keith Lynch 1946-ban született a montanai Missoulában. Lynch gyermekkorában sokat költözött a családjával, megfordult Idahóban, Észak-Karolinában, Washingtonban és Virginiában. Lynch végül a washingtoni Corcoran School of the Arts and Designba, valamint a bostoni School of the Museum of Fine Artsba járt festészetet tanulni.

Az 1960-as évek végén Lynch a filmkészítés felé fordította figyelmét, és a Pennsylvania Academy of the Fine Arts (Pennsylvania Képzőművészeti Akadémia) hallgatójaként elkészítette a Six Men Getting Sick című rövidfilmet. Lynch továbbra is rövidfilmeken dolgozott, mielőtt elkezdett volna dolgozni nagyjátékfilmes debütálásán, a Radírfej-en. Az 1977-ben bemutatott film elkészítése öt évig tartott, a forgatás nagy része a Beverly Hills-i Greystone Mansionban zajlott, amely az Amerikai Filmintézet székhelye volt, ahol Lynch élt. A szürrealista, fekete-fehér film főszereplője Jack Nance volt, aki egy földönkívüli-szerű baba apját alakította.

A Radírfej sikerét követően Lynch második filmjével, az 1983-as Az elefántember című alkotással, amely lényegében egy Joseph Merrickről szóló életrajzi film, John Hurt főszereplésével. Az 1981-es Oscar-díjkiosztón többek között a legjobb film és a legjobb rendezés díjára is jelölték.

A feltörekvő mozisztár Lynch 1984-ben kapta meg a megbízást, hogy rendezze meg Frank Herbert Dűne című sci-fi klasszikusának adaptációját. A film, amelynek zenéjét a Toto szerezte, bukás volt, de azóta kultikus klasszikussá vált. Lynch a következő filmjével, az 1986-os Kék bársony című alkotással, amelyben Kyle MacLachlan, Isabella Rossellini, Dennis Hopper és Laura Dern szerepelt, ismét jó kritikákat kapott. A gyakran Lynch mesterművének tartott Kék bársony a második Oscar-jelölését hozta meg neki a legjobb rendezésért. Ez volt Lynch első közös munkája Angelo Badalamenti zeneszerzővel és zenésszel, akivel a rendező később is gyümölcsöző szakmai kapcsolatot ápolt.

Szürrealista, sokszor álomszerű stílusa későbbi munkáira is jellemzőek voltak, legyen szó a néha komédiába hajló romantikus-krimiről, a Veszett a világ-ról, a nagy sikerű Twin Peaks sorozatról, vagy a Lost Highway, Mulholland Drive, és az egyik legfurább, egyben utolsó rendezéséről, az Inland Empire-ről. Lynch viszont nem csak a bizarrban tudott maradandót alkotni, a Straight Story – Az igaz történet című filmje például egy könnyfakasztó dráma.

Bár a legtöbben filmrendezőként ismerik, David Lynch festő és zenész is volt. Rengeteg kiállítása volt az évek során, New York-tól Párizsig, és három szólólemezt is megjelentetett. Utolsó kollab albuma Chrystabell-lel pont tavaly nyáron jött ki, Cellophane Memories címmel.

Nyugodjék békében.